13.rész.-Nem így ismertem

-Taylor?-leszálltam Harry-ről és láttam rajta a meglepetséget.Szóval ez akivel beszélt telefonon.Nagyon csúnyán nézett rám, majd vissza Harry-re.
-Be sem mutatsz?-hunyorította össze a szemét majd püffögött cinikusan és felém fordult.Harry észbe kapott és magához huzott.
-Ő a barátnőm, Katie.Ő meg..Taylor.
-A volt barátnője-egészítette ki Taylor.Ha ő Harry volt barátnője, akkor miért telegonálgat vele?Harry-re néztem, aki kikerekedett szemekkel nézte Taylor-t, aki mind ezt elmondta.
-Mi a baj Harry?Talán nem említetted ezt a kis barátnőnek?-nézett rám lenézően-vagy talán,nem emlékszel azokra az emlékekre, mikor engem hoztál ide.Persze velem is ugyanezt csináltad.Lelocsoltál, a karjaidban hordoztál.Egész nap egymáson logtunk.Azt mondtad én más vagyok.Áh, kitalálom, biztos neked is ezt mondta.Ne hígy neki!Megfog unni és eldob-fordult felém.Én ezt nem bírtam tovább hallgatni.Kiszálltam Harry karjaiból és elindultam előre.
-Ne Katie, várj!-jött utánam Harry.
-Mégis mire Harry?Hazudtál nekem.Mi az, hogy én más vagyok mint a többi lány?Taylor is más? és mindenki akit eddig felszettél, más volt?-nem vártam meg a válaszát,hátat forditottam és elindultam gyors léptekkel.Ő utánam akart jönni, de én elkezdtem futni.Nem akartam,  hogy utol érjen, ezért utána kiálltottam
-Ne gyere utánnam.Egyedűl akarok lenni-közben nem fordultam meg, csak mendtem tovább.
-Ha magyarázam meg.
-Köszönöm nem kérek a magyarázatotból.-már csak pár lépésre voltam a háztól.Gyorsan befuttam, fel a szobámba és bezártam az ajtót.A könnyeim utat törtek maguknak.Megállítani se tudtam volna.Az agyam kattogott.Harry azt mondta, hogy sose volt komolyabb kapcsolata.Akkor ez mi volt?Nem akarom ezt elhinni.Nem így ismertem Harry-t.Azt hittem tényleg megváltozott és, hogy ez miattam van.Nem akarom, hogy megunjon és eldobjon.Inkább most vetek ennek véget, minthogy ő eldobjon.De annyira jó volt.Minden  átfutott az agyamon.Kiutat akartam keresni.Azt akartam, hogy mind ez ne legyen igaz,mert annyira jó volt.
Lefeküddtem az ágyra és álomba sírtam magam.Nagyon mélyen aludtam.
Ajtó dörömbülésre ébredtem.
-Az Isten szerelmére, Katie nyisd már ki az ajtót vagy betöröm.-Harry kiabált az ajtó másik végén.
-Katie, mostmár tényleg nyisd ki az ajtó-t.Vagy legalább valami életjelet adj  magadról, bent vagy egyáltalán?-hallottam Louis hangját is.Nem akartam velük beszélni, nem akartam  most semmit, csak elmenni innen.Kimásztam az ablakon, a lenti ablak felett volt egy ki fadarabb arra ráléptem és leszöktem.De félreestem és a lábam kiment.
-Francba-suttogtam.
Elindultam és már tudtam, hogy hova fogok menni.Az a hely,ahol rég nem jártam.A régi utcánk sarkában volt  egy kis kávézó.John kávézoja.Nagyon kedves ember, 35 éves és van egy nagyon aranyos kislánya.Régen minden reggelem ott töltöttem.Most kell egy kis csepp a régi életemből.Hiányzik már pár dolog.De ez már eldölt, ennek így kell lennie.Még a rajzolást is abba hagytam.Pedig mindig is imádtam rajzolni.Nagy tervem volt, arról,hogy művészeti egyetemre fogok járni.Hol van az már?Minden megváltozott.Egy napja még nem is bántam,akkor azt hittem, hogy minden tökéletes.De neeem.Soha semmi sem tökletes.Erre rájöhettem volna már,de sajnos én olyan vagyok, hogy mindig reménykedem  abban, hogyha valami jó, az is marad.Hazugság.Ha valami jó, egyszer elromlik, vagy elrontsák.
Éreztem, hogy valami rezeg a zsebemben, a telefonom volt az.Megnéztem és egy sms jött Louis-tól.Nem voltam rá kiváncsi, de megnyitottam.
"Katie hol vagy?Harry ki van készülve, nem mond nekem semmit és halálra aggodjuk magunkat miattad.Ne csinálj semmi hülyeséget és kérlek gyere haza, beszéljétek meg."
Megnyomtam a válasz gombot.
"Szia Louis, ne aggodj jól vagyok és nem megyek most haza."
Elküldtem és folytattam tovább az utam John kávézója felé.Már nem voltam messze tölle, de megint rezgett a telefonom.Ez már Harry-től.
"Katie, gyere haza most rögtön.Kérlek!Elmondok mindent neked, mert semmi sem úgy volt, ahogy te hiszed.Én így mint téged, még tényleg senkit sem szerettem.Ne rontsuk el illyen hamar, még csak most kezdtük."
Ezt olvasva még egy könnycsepp folyt ki a szememből.Hogy tud még most is hazudni?Letöröltem a könycseppet és benyitottam az ajtón ahogy közelebb mentem a pulthoz John már egyből kiszurt.
-Hééé tékozló lány, merre jártál te mostanában? 3 hete nem jártál erre.-ölelt meg.
-Pár barátomnál laktam.-mondtam, majdmegpillantottam egy köpenyes lány-t kijönni a konyhaajtón.Megfordult és tisztán láttam volt barátnőm arcát.Az a lány akinek olyan nagy tervei voltak az élettel egypincérnőként áll elöttem.Az arca meglepett volt, amikor meglátott.
-Annie?-kérdeztem, pedig tudtam, hogy ő az.
-Szia Katie-ölelt meg.
-Szia-visszaöleltem.Már szinte egy éve, hogy nem láttam és még több ideje,hogy nem öleltem meg.
-Olyan rég nem láttalak,mi van veled?
-Menjetek csak üljetek le valamelyik asztalhoz,elleszek addig egyedűl, nincsenek sokan.-Mosolygott John.
Leültünk az egyik asztalhoz és mindent elmeséltem.Az örökbefogadástól kezdve, a mostani összeveszésig.Azt nem mondtam el, hogy Harryvel jöttem össze, csak annyit, hogy egy sráccal.Mert tudom, hogy imádja öket és még nem is bízok meg annyira benne, hogy ezt mind elmondjam.
-Hát Katie, az elmult idők-ben neked fenekestől felfordult ez életed.De te ismegváltoztál.-mosolygott.
-Hát, te is.Mesélj teis,mivan veled?Hogy-hogy itt dolgozol?Mi lett azzal, hogy orvosi egyetemre mész?-bombáztam a kérdésimmel.
-Hát a terveim megváltoztak.Rájöttem, hogy mindig is igazad volt.Itt megtudom szerezni magamnak azt a pénzt amire szügségem van.Még Nick is dolgozik és így ketten eltudjuk tartani a házat.-mosolygott.
-Várj!Ki az a Nick?
-Hát a vőlegényem-mutatott rá a kezén lévő gyűrűre.
-Úristeeen, ez nagyszerű.-öleltem meg-gratulálok
-Köszönöm szépen.
-Mikor? és mégis hogyan?Mindent tudni akarok-ültem vissza a helyemre.
-Hát amikor végeztünk a sulival.Megbarátkoztam egy lányal és elmentünk bulizni és Nick is jött.Első pillantásra szerelem volt de nagy csalodás ért mikor láttam,hogy hogy bánik Lisa-val, vagyis a barátnőmmel, eleinte azt hittem,hogy a barátnője, de végűl kiderült, hogy a testvére.Összejöttünk és egy év után megkérte a kezem.Persze, hogy igent mondtam.Nagyon szeretem.-én csak mosolyogva hallgattam áradozását.-Télen lesz az esküvő.Még nincsenek kész a meghívok de elküldöm majd neked.
-Jajj igen emlékszem, hogy mindig téli esküvőre vágytál.De az nagyon furcsa, hogy ilyen hamar férjhez mesz.
-Hát nekem is.De egyáltalán nem bánom.-mosolygott.-Viszont..mostmi lesz veled? Visszamész ahoz a fiuhoz?
-Hát muszáj lesz.Ott vannak a cuccaim.
-De beszéld meg ezt vele.Nem lehetsz benne biztos, hogy nem hazudik az a lány.Egy probát  megér.Szerintem meg itt  az a helyzet,hogy a csaj még mindig szereti a pasidat  és visszaakarja kapni.De mond már el, hogy hogy hívják őket, mert nem valami jó így mondani, hogy az a lány és az a pasi-nevetett.
-Hát őőő izé Taylor-nak hívják  a lányt és  a barátomat pedig Harry-nek.-vallottam be és lehajtott feljel vártam, mit reagál.