Reggel nyúzottan keltem és ránéztem az órámra.Fél 9.Fél 9 van és én az ágyban vagyok,miközben a kávézóba kéne lennem.Olyan gyorsan pattantam ki az ágyból, hogy beleszédűltem.A szekrényem elé ugrottam és kivettem belőlle pont azt, ami kéznél volt.Nem érdekelt, hogy éppen egy zöld nadrág és egy rózsaszínű poló.Magamra kaptam és a tükör elé szökve felgumiztam a hajam és az sem érdekelt, hogy nem fésűltem ki.Lefuttam a konyhába és gyorsan töltöttem magamnak egy pohár vizet felkaptam a táskámat és már akartam is kiindulni, mikor megszólalt egy hang.
-Hova ilyen sietősen.-kérdezte én meg odafordúltam.Annie fáradtan, egy köpenybe űlt az egyik széken ln meg hitetlenűl odafordultam.
-Annie.Fél kilenc van és te köpenybe?Tegnap mondta John, hogy ne késsünk sokat.Na nyomás.Mennyél már öltözni.-ordítottam.Annie furán nézett rám aztán szólt.
-Katie szombat van.-éés jött a felismerés.Tényleg.Egy kis csend után felröhögtem egyszere Annie-vel
-Amúgy jó a szerkód.-nevetett tovább én meg végignéztem magamon és mégjobban kezdtem nevetni.
-Na megyek, átöltözni.-mondtam, majd vidáman elindultam a lépcsőn, de a mosoly ráfagyott az arcomra, amikor öltöztem és megláttam a földön az tegnapi újságot.Legszivesebben széttéptem volna.De nem.Nem sülyedek le olyan szintre.
Kedvetlenűl visszavettem a pizsamám és befeküdtem az ágyba, hogy alugyak még...
Telefoncsengésre ébrettem.
-Igen?-szóltam bele mérgesen.
-Hupsz.Úgy hallom felköltöttelek.-ismerős volt a hang, aztán a telefon kijelzőjére néztem, hogy lássam kiaz.
-Hát igen, de nem baj.Mondjad.
-Tudom, hogy megígértük, hogy találkozunk meg minden és, hogy nem sikerült összehozni.De ma úgy tűnik, hogy nincs semmi dolgunk.Gyertek át Annie-vel.-szólalt meg én meg gondolkozni kezdtem.kartam velük találkozni, de nem tudtam volna Harry szemébe nézni.Ha egyáltalán otthon lesz és nem a barátnőjével...
-Louis, nem hiszem, hogy ez most fog menni..-mondtam, de félbeszakított.
-Ó nemár, tudom, hogy ma nem dolgoztok és kitudja, mikor fogunk találkozni.-mondta szomorúan.Én meg megmakacsoltam magam.Miért ne mennék el?Szénalmas lennég,ha azért mert félek Harry-től.Nem félek.Nehogy azt feltételezze, hogy kivagyok készűlve azért, mert becsajozott.Nem egyáltalán nem...Jó egy kicsit, de erről neki nem kell tudnia.
-Tudodmit.Elmegyünk-jelentettem be ünnepéljesen.
-Ez a beszéd.Akkor készüljetek el és gyertek.
-Oké-bólintottam.Bár nem látta, de mindegy.
Átöltöztem, most már normális ruhába, kifésűltem a hajam és halvány sminket tettem fel.Aztán lementem.
-Űha, jó sokáig tartott, mire átöltöztél.-lépett ki Annie a fürdőből.
-Megyünk Louis-ékhoz.-mosolyogtam.
-Oké.-dobódott fel Annie és felment átöltözni.
Fél óra múlva a taxiban űltünk.
Mosolyogva léptem be az ajtón
-Hahó, megjöttünk.-kiáltottam, mire két fej jelent meg az ajtóból.Liam és Zayn.Rögtön köszöntöttek, aztán jött Louis.Megölelte Annie-t aztán engem is és beinvitált.
2013. augusztus 30., péntek
2013. augusztus 29., csütörtök
...
Pentekig nem vagyok otthon es telefonrol nem tudok irni, sajnalom, majd penteken megprobalom potolni ezt a ket napot :)
2013. augusztus 27., kedd
II.-19.rész.
3 nappal később.
Amikor elmentünk Annie-vel shoppingolni, rengeteg új ruhát vettünk.Majd mikor benéztünk John-hoz, megengette, hogy ott dolgozzak, ami szuper.Másnap neki is láttam a munkának és tök jó volt, hogy Annie is ott dolgozik.A fiúkkl nem találkoztam még, bár tegnap telefonáltam Louis-al és azt mondta, hogy mostanában nincs valami sok idejük.Megértem,hisz ők híres énekesek.Valahogy nem is tudtam volna kitalálni, hogy azok, mikor még nem tudtam.Én valahogy másképp képzelem a sztárokat.Na mindegy.
Ma is bekellet menjek dolgozni úgyhogy Annie ma is költött.
-Csak még 5 percet.-nyavalyogtam.
-Úgy csinálsz mint egy sulis gyerek.-nevetett.-Hahóó a sulinak végee, innen nem szabadna késni.
-De tudod jól, hogy én mindenhonnan kések.Nem is én lennék, ha most időben érnék be.-mondtam álmos, rekettes hangon.
-Az lehet, de én nem akarok késni, és ha nem kelsz fel, akkor egyedűl kell bemenj.
-Űhaa a régi Annie még mindig benned lapúl-dobtam meg egy párnával, mire felnevetett.
-Bizony és ha nem látlak 5 perc múlva a zuhanyzóban előjön.-mondta mire felnevettem, majd megpróbáltam ijedt képet vágni.
-Jajj, rohanok.-mondtam, majd felnevettem.
Már a kocsiban ültünk, elkészülve és még mindig volt egy kis időnk, úgyhogy a Strabucks-ba vettünk kávé-t.Na jó, annyi időnk nem volt, hogy sorban álljunk, de azért sikerült beesni 8-ra.Még ott van egy lány, aki pincérkedik,de még sosem láttam, mivel hétvégén dolgozik.De Annie hétvégén is innen vesz kávét úgyhogy valószínű, hogy látom holnap.
-Ej ej lányok.Ennél többet sose késsetek mert hanem nem tudnék nyitni 8-kor.Legalább az egyik érjen be rendesen.-mondta John.
-Rendbeen, ne haragudj.-mondta Annie.
-Na nyomás a köpenyért én meg nyitok.-mosolyodott el.John-t nem lehet nem szeretni.Régen sem volt másképp.Mindig imádtam.Vizsgaidőszakomban mindig kaptam ingyen csokit.
Nekiálltunk dolgozni.Egyszer amikor az egyik vendégnek öntöttem kávét megakadt valamin a szemem.A pasi egy újságot olvasott aminek a címlapján megláttam Harry képét.Fúrdalt a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet az.Már vártam, hogy legyen vége a műszaknak és mehessek venni egy újságot, de az idő csigalassúságú volt.Pedig pörögtünk, mivel rengeteg vendéngünk volt.Aztán végre mehettünk.Megkértem Annie-t,hogy tegyen le az újságosnál.Kiszöktem a kocsiból és megvettem az újságot.Amikor visszaültem a kocsiba egyből nyitottam az újságot.Nagyban az volt írva, hogy "Újra visszatért a régi Harry Styles"tovább olvastam.
"Barátnője balesete után, már nem láttuk kézenfogva a gerle párt és ebből következtettünk, hogy talán szét mentek."
-Nem is voltunk együtt.-mondtam ki hangosan, mire Annie odanézett, hogy mit olvasok, aztán kiakarta venni a kezemből, de nem engedtem.-mivan?
-Miért olvasol ilyeneket?
-Miért ne?
-Az egész csak pletyka, hidd el.-nézett vissza az útra.
-Nem minden.-bújtam megint az újságba és olvastam tovább.
"Mostmár bizonyítékunk is van rá, mivel tegnap este elkaptuk egy ismeretlen bombázóval, akit elvitt vacsorázni, majd láttuk ahogy bekiséri a házukba, de elötte egy érzelmes csókot ad a lánynak."
Képek következtek, amit mikor néztem a torkomba egy óriási gombóc keletkezett.Egy kép ahól a lányal egy asztalnál nevetnek, majd egy másik ahol megcsókolja a lányt.Sirhatnékom támadt és már nem is olvastam tovább.Összecsuktam az újságot és az ölembe tettem.Kifele néztem az ablakon és előbújt egy könnycsepp a szememből.Egyből letörötem, hogy Annie nehogy észrevegye.
Szóval ezért nem szólt semmit arra, hogy elmegyek.Nem is érdekelte.Sőt, örült neki.Nem is tudom mire számítottam.Hogy majd egy hét múlva nem bírja ki nélkülem és eljön könyörögni, hogy menjek vissza?Egy frászt.Álmodik a nyomor.
-Felmegyek a szobámba.-mondtam Annie-nek mikor már hazaértünk.
-Várj csak.-állított meg mire megfordultam.-valami gond van?
-Nem semmi.-mosolyogtam.
-Köze van annak a cikknek?
-De mondom, hogy nincs semmi gond.-próbáltam gyözködni.
-Oh Katie, tudod, hogy engem nem verhetsz át.-igaza van.Túl jó emberismerő.Sajnos.
-Na jó köze van hozzá.
-Hallod nekem elmondhatod.Gyere menjünk vegyünk csokit, tegyünk be valami szerelmes zenét és zabáljuk teli magunkat csokival.-mondta mire felnevettem.
-Nem kell, nincs erre szükségem-nevettem.-Elég, ha meghallgatsz, de azért csoki jöhet.-mosolyogtam.
Hát végűl mégis úgy lett ahogy Annie mondta.Vettünk csokit és mégis tettünk szerelmes számot.Jó trükk, mivel kijött belőlem minden, ami bánt.
-Elöszőr is.Nem érdekelte, hogy eljövök onnan és mostmár kiderűlt, hogy még várta is, hogy tudjon felvinni csajokat, pedig eleinte azt hittem, hogy érdeklem.Elvitt moziba, meg minden.Mondjuk lehet, hogy kényszerből, mert igazából nem akartunk menni bulizni és akkor mondta Louis, hogy mi ketten menjünk moziba, és megkérdezte Harry, hogy akarok menni és én hűlye meg azt mondtam nagy lelkesen, hogy áhá, ő meg udvariasságból elvitt.-mondtam ki egy szuszra.Annie pedig pislogás nélkűl meredt rám.Azt hiszem, hogy nem fogta fel egyből amit mondtam, kicsit gyors volt.Aztán, mire eljutott az agyáig megszólalt.
-Oh dehogy várta, hogy elgyere, attól, hogy te ott vagy vihetett volna más csajt.-reagált az első mondatomra,igaza is volt.Viszont megkért, hogy a többit mondjam el mégegyszer és lassabban.Kicsit elmosolyodtam, majd megint nekiláttam, lassabban.
-Jajj nem udvariasságból vitt el.Hidd el Harry olyant nem tenne.Ha nem lett volna kedve, akkor nem is vitt volna.Már voltatok együtt moziba.
-Igen, azt mondta.
-Na látod.
-De kérlek kérleek ezt ne mond el senkinek.-néztem kiskutyaszemekkel.
-Nem mondom.-mondta én meg elmosolyodtam.
-Köszi, hogy meghallgattál.
-Jajj nincs mit.Imádom az ilyesmit.-nevetett.-de hallod, akkor most te belezúgtál Harry-be?
-Háát, izéé nem tudom.
-Vagyis igen.-húzta sejtelmes féloldalas mosolyra a száját én meg a belefejeltem a párnámba.
-Ez olyan furcsa-keltem fel.Mintha már szerettem volna.Lehet, hogy a balesett elött is belevoltam zúgva?-néztem rá.-nem mondtam errő neked semmit.
-Hát izé.-vakargatta meg a tarkóját.Sejtelmesen néztem rá, láttam, hogy valamit eltitkol.
-Na?
-Nem,asszem nem említettél ilyesmit.De csak egyszer találkoztunk.-mondta ki végűl.
-Látom, hogy valamit eltitkolsz.-néztem rá sejtelmesen.
-Nem, semmit tényleg.
-Hát jó.-néztem rá, de még mindig nem hittem el.-amúgy miez, hogy jártam Harryvel?
-Oh hülyeség.-legyintett.-Azért van mert láttak egyszer titeket moziban.Egyszer találkoztam Louis-al, mert nálatok voltunk és mindenki azt hitte, hogy mi ketten együtt vagyunk.Ne foglalkozz vele.-mondta.Hát jó, de azért akkor is furcsa.Na mindegy, ha igaz lenne, nem lenne okuk eltitkolni.
-Na jó, mostmár elég csokit ettünk és elegett hallgatuk ezt a hűlye számot.Inkább tegyünk valami pörgösebbet és bulizunk.
-Áh most annyira nincs kedvem.
-Oh gyere máár.Ne búslakodjunk annyit.-felhúzott az ágyról, majd átrakta a számot és táncolni kezdett.Na jó végűl mégis buliztunk egyet, ami tényleg jó volt.Aztán lassacskán lefeküdtünk...
Ez a rész most azért lett hosszabb, mert tegnap nem írtam.Neharagudjatok, de nem volt áram.Viszont itt az a hosszabb rész, remélem tetszik :) Ééés komizzatoook, mert sokat jelent nekem, ez ad erőt amikor nincs kedvem írni, de tudom, hogy várjátok úgyhogy letolom a fenekem és megírom :)
Amikor elmentünk Annie-vel shoppingolni, rengeteg új ruhát vettünk.Majd mikor benéztünk John-hoz, megengette, hogy ott dolgozzak, ami szuper.Másnap neki is láttam a munkának és tök jó volt, hogy Annie is ott dolgozik.A fiúkkl nem találkoztam még, bár tegnap telefonáltam Louis-al és azt mondta, hogy mostanában nincs valami sok idejük.Megértem,hisz ők híres énekesek.Valahogy nem is tudtam volna kitalálni, hogy azok, mikor még nem tudtam.Én valahogy másképp képzelem a sztárokat.Na mindegy.
Ma is bekellet menjek dolgozni úgyhogy Annie ma is költött.
-Csak még 5 percet.-nyavalyogtam.
-Úgy csinálsz mint egy sulis gyerek.-nevetett.-Hahóó a sulinak végee, innen nem szabadna késni.
-De tudod jól, hogy én mindenhonnan kések.Nem is én lennék, ha most időben érnék be.-mondtam álmos, rekettes hangon.
-Az lehet, de én nem akarok késni, és ha nem kelsz fel, akkor egyedűl kell bemenj.
-Űhaa a régi Annie még mindig benned lapúl-dobtam meg egy párnával, mire felnevetett.
-Bizony és ha nem látlak 5 perc múlva a zuhanyzóban előjön.-mondta mire felnevettem, majd megpróbáltam ijedt képet vágni.
-Jajj, rohanok.-mondtam, majd felnevettem.
Már a kocsiban ültünk, elkészülve és még mindig volt egy kis időnk, úgyhogy a Strabucks-ba vettünk kávé-t.Na jó, annyi időnk nem volt, hogy sorban álljunk, de azért sikerült beesni 8-ra.Még ott van egy lány, aki pincérkedik,de még sosem láttam, mivel hétvégén dolgozik.De Annie hétvégén is innen vesz kávét úgyhogy valószínű, hogy látom holnap.
-Ej ej lányok.Ennél többet sose késsetek mert hanem nem tudnék nyitni 8-kor.Legalább az egyik érjen be rendesen.-mondta John.
-Rendbeen, ne haragudj.-mondta Annie.
-Na nyomás a köpenyért én meg nyitok.-mosolyodott el.John-t nem lehet nem szeretni.Régen sem volt másképp.Mindig imádtam.Vizsgaidőszakomban mindig kaptam ingyen csokit.
Nekiálltunk dolgozni.Egyszer amikor az egyik vendégnek öntöttem kávét megakadt valamin a szemem.A pasi egy újságot olvasott aminek a címlapján megláttam Harry képét.Fúrdalt a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet az.Már vártam, hogy legyen vége a műszaknak és mehessek venni egy újságot, de az idő csigalassúságú volt.Pedig pörögtünk, mivel rengeteg vendéngünk volt.Aztán végre mehettünk.Megkértem Annie-t,hogy tegyen le az újságosnál.Kiszöktem a kocsiból és megvettem az újságot.Amikor visszaültem a kocsiba egyből nyitottam az újságot.Nagyban az volt írva, hogy "Újra visszatért a régi Harry Styles"tovább olvastam.
"Barátnője balesete után, már nem láttuk kézenfogva a gerle párt és ebből következtettünk, hogy talán szét mentek."
-Nem is voltunk együtt.-mondtam ki hangosan, mire Annie odanézett, hogy mit olvasok, aztán kiakarta venni a kezemből, de nem engedtem.-mivan?
-Miért olvasol ilyeneket?
-Miért ne?
-Az egész csak pletyka, hidd el.-nézett vissza az útra.
-Nem minden.-bújtam megint az újságba és olvastam tovább.
"Mostmár bizonyítékunk is van rá, mivel tegnap este elkaptuk egy ismeretlen bombázóval, akit elvitt vacsorázni, majd láttuk ahogy bekiséri a házukba, de elötte egy érzelmes csókot ad a lánynak."
Képek következtek, amit mikor néztem a torkomba egy óriási gombóc keletkezett.Egy kép ahól a lányal egy asztalnál nevetnek, majd egy másik ahol megcsókolja a lányt.Sirhatnékom támadt és már nem is olvastam tovább.Összecsuktam az újságot és az ölembe tettem.Kifele néztem az ablakon és előbújt egy könnycsepp a szememből.Egyből letörötem, hogy Annie nehogy észrevegye.
Szóval ezért nem szólt semmit arra, hogy elmegyek.Nem is érdekelte.Sőt, örült neki.Nem is tudom mire számítottam.Hogy majd egy hét múlva nem bírja ki nélkülem és eljön könyörögni, hogy menjek vissza?Egy frászt.Álmodik a nyomor.
-Felmegyek a szobámba.-mondtam Annie-nek mikor már hazaértünk.
-Várj csak.-állított meg mire megfordultam.-valami gond van?
-Nem semmi.-mosolyogtam.
-Köze van annak a cikknek?
-De mondom, hogy nincs semmi gond.-próbáltam gyözködni.
-Oh Katie, tudod, hogy engem nem verhetsz át.-igaza van.Túl jó emberismerő.Sajnos.
-Na jó köze van hozzá.
-Hallod nekem elmondhatod.Gyere menjünk vegyünk csokit, tegyünk be valami szerelmes zenét és zabáljuk teli magunkat csokival.-mondta mire felnevettem.
-Nem kell, nincs erre szükségem-nevettem.-Elég, ha meghallgatsz, de azért csoki jöhet.-mosolyogtam.
Hát végűl mégis úgy lett ahogy Annie mondta.Vettünk csokit és mégis tettünk szerelmes számot.Jó trükk, mivel kijött belőlem minden, ami bánt.
-Elöszőr is.Nem érdekelte, hogy eljövök onnan és mostmár kiderűlt, hogy még várta is, hogy tudjon felvinni csajokat, pedig eleinte azt hittem, hogy érdeklem.Elvitt moziba, meg minden.Mondjuk lehet, hogy kényszerből, mert igazából nem akartunk menni bulizni és akkor mondta Louis, hogy mi ketten menjünk moziba, és megkérdezte Harry, hogy akarok menni és én hűlye meg azt mondtam nagy lelkesen, hogy áhá, ő meg udvariasságból elvitt.-mondtam ki egy szuszra.Annie pedig pislogás nélkűl meredt rám.Azt hiszem, hogy nem fogta fel egyből amit mondtam, kicsit gyors volt.Aztán, mire eljutott az agyáig megszólalt.
-Oh dehogy várta, hogy elgyere, attól, hogy te ott vagy vihetett volna más csajt.-reagált az első mondatomra,igaza is volt.Viszont megkért, hogy a többit mondjam el mégegyszer és lassabban.Kicsit elmosolyodtam, majd megint nekiláttam, lassabban.
-Jajj nem udvariasságból vitt el.Hidd el Harry olyant nem tenne.Ha nem lett volna kedve, akkor nem is vitt volna.Már voltatok együtt moziba.
-Igen, azt mondta.
-Na látod.
-De kérlek kérleek ezt ne mond el senkinek.-néztem kiskutyaszemekkel.
-Nem mondom.-mondta én meg elmosolyodtam.
-Köszi, hogy meghallgattál.
-Jajj nincs mit.Imádom az ilyesmit.-nevetett.-de hallod, akkor most te belezúgtál Harry-be?
-Háát, izéé nem tudom.
-Vagyis igen.-húzta sejtelmes féloldalas mosolyra a száját én meg a belefejeltem a párnámba.
-Ez olyan furcsa-keltem fel.Mintha már szerettem volna.Lehet, hogy a balesett elött is belevoltam zúgva?-néztem rá.-nem mondtam errő neked semmit.
-Hát izé.-vakargatta meg a tarkóját.Sejtelmesen néztem rá, láttam, hogy valamit eltitkol.
-Na?
-Nem,asszem nem említettél ilyesmit.De csak egyszer találkoztunk.-mondta ki végűl.
-Látom, hogy valamit eltitkolsz.-néztem rá sejtelmesen.
-Nem, semmit tényleg.
-Hát jó.-néztem rá, de még mindig nem hittem el.-amúgy miez, hogy jártam Harryvel?
-Oh hülyeség.-legyintett.-Azért van mert láttak egyszer titeket moziban.Egyszer találkoztam Louis-al, mert nálatok voltunk és mindenki azt hitte, hogy mi ketten együtt vagyunk.Ne foglalkozz vele.-mondta.Hát jó, de azért akkor is furcsa.Na mindegy, ha igaz lenne, nem lenne okuk eltitkolni.
-Na jó, mostmár elég csokit ettünk és elegett hallgatuk ezt a hűlye számot.Inkább tegyünk valami pörgösebbet és bulizunk.
-Áh most annyira nincs kedvem.
-Oh gyere máár.Ne búslakodjunk annyit.-felhúzott az ágyról, majd átrakta a számot és táncolni kezdett.Na jó végűl mégis buliztunk egyet, ami tényleg jó volt.Aztán lassacskán lefeküdtünk...
Ez a rész most azért lett hosszabb, mert tegnap nem írtam.Neharagudjatok, de nem volt áram.Viszont itt az a hosszabb rész, remélem tetszik :) Ééés komizzatoook, mert sokat jelent nekem, ez ad erőt amikor nincs kedvem írni, de tudom, hogy várjátok úgyhogy letolom a fenekem és megírom :)
2013. augusztus 25., vasárnap
II.-18.rész.
Katie.
Kimentem konyhából és mindenki ott ült, ahol hagytam.A többiek az asztalnál, Harry meg fent a szobájában.
-Milyen volt az interjú?-néztem körbe.
-Fárasztó.Esküszöm ez a csaj.
-Pffu annyira kiforgatta a szavainkat.-motyogta Niall.
-Sajnálom-mondtam őszintén.legyintettek és szóltak,hogy váltsunk témát
Egész este beszélgettünk, meg sztorizgattunk.Aztán kimentem a mosdóba, aztán mikor onnan jöttem, pont Harry állt az ajtóban, hogy ő is bemenjen (egy szál boxerben volt!!).Aztán jött amit legjobban utálok, ha egy ember áll elöttem.Én tértem jobbra és ő is tért majd balra és ő is aztán megint jobbra, majd így tovább.Aztán megálltunk mindketten várva, hogy a másik kerüljön ki.Aztán meg csak álltunk várva.Éreztem, hogy néz.Nem vette le a szemét rólam, de én nem tudtam a szemeibe nézni.
-Basszus.-mondta ki, majd megfogta a vállam és arrébb tolt, majd bement és becsukta az ajtót.Ezután még az ajtó előtt álltam és próbáltam megint végiggondolni az egészet.Ez már nem az, hogy nem szolunk egymáshoz.Ez már rosszabb.Visszamentem a többiekhez.
-Én fekszem le.-jelentettem be.-Jó éjszakát.
-Megyek én is.-állt fel Annie.
-Nyugodtan maradj-mosolyogtam
-Áh nem, úgyis beszélni szerettem volna veled.
-Oké.
Felindultunk a szobába.Adtam Annie-nek egy párnát és egy takarót.Velem aludt mivel óriási ez az ágy.Felültünk törökülésbe az ágyra.
-Miről akartál beszélni.-kérdeztem.
-Háát..-vakarta meg a fejét.-szerintem tényleg nem kéne ezt így elhamarkodni.Talán még kicsit várhatnánk a költözéssel.
-Annie.Ezt már megbeszéltük.Elköltözök.Egyszer úgyis meg kellett volna tegyem.
-Jó, jó.Megértettem.
-Amúgy, szerinted miért ment olyan hamar fel Harry?
- Biztos jól lakott és lehet,hogy kifárasztotta az interjú és leakart feküdni.
-És vajon ennyire nem érdekli, hogy elköltözök?
-Öhm..nem tudom.-harapott belé a szájába.Én hátradőltem az ágyon és a párnát a fejembe nyomtam.
-Mindegy.Aludjunk.-vettem le a párnát és tettem a fejem alá.Annie bólintott,majd befeküdt mellém.
Másnap..
A mai nap csak pakolásztunk.Átcuccoltunk Annie-khez.Harry-t nem láttam egész nap, a többiekkel viszont megbeszéltem,hogy tartsuk a kapcsolatot.Nagyon megszerettem őket, úgyhogy ez csak természetes.
-Légy jó kicsi lány-húzott magához Zayn.Fogalmam sincs miért hív így, de már a kezdetektől van ez.Elbúcsúztam mindenkitől, majd elindultunk.Hát igen.Megint egy új hely.Otthon bepakoltam a "szobámba", majd lementem a konyhába.Annie ott ült és szomorú volt.
-Mi a baj?-néztem rá aggódva.
-Nick nem jön haza a héten.Elutazott Franciaországrba.
-Miért?
-Azt mondta, hogy a munkája miatt.
-Ja, értem.Sajnálom.
-Áh nem gond, akkor legalább tartunk egy csajos hetet.-mosolygott.
-Okéé.Mivel kezdjük.
-Hát arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk shoppingolni.
-Te?Shoppingolni?-nevettem fel.
-Igen.Jó, lehet, hogy régen ellene voltam.De most már imádom.-lelkesedett.
-Ma nem kell dolgozz?-kérdeztem.
-Nem, majd holnap.És akkor viszlek téged is és megbeszéljük John-al.De vásárlás után benézhetünk egy kávéra.
-Oké.Megyek készülödni.-mondtam majd felmentem a szobámba.
-Milyen volt az interjú?-néztem körbe.
-Fárasztó.Esküszöm ez a csaj.
-Pffu annyira kiforgatta a szavainkat.-motyogta Niall.
-Sajnálom-mondtam őszintén.legyintettek és szóltak,hogy váltsunk témát
Egész este beszélgettünk, meg sztorizgattunk.Aztán kimentem a mosdóba, aztán mikor onnan jöttem, pont Harry állt az ajtóban, hogy ő is bemenjen (egy szál boxerben volt!!).Aztán jött amit legjobban utálok, ha egy ember áll elöttem.Én tértem jobbra és ő is tért majd balra és ő is aztán megint jobbra, majd így tovább.Aztán megálltunk mindketten várva, hogy a másik kerüljön ki.Aztán meg csak álltunk várva.Éreztem, hogy néz.Nem vette le a szemét rólam, de én nem tudtam a szemeibe nézni.
-Basszus.-mondta ki, majd megfogta a vállam és arrébb tolt, majd bement és becsukta az ajtót.Ezután még az ajtó előtt álltam és próbáltam megint végiggondolni az egészet.Ez már nem az, hogy nem szolunk egymáshoz.Ez már rosszabb.Visszamentem a többiekhez.
-Én fekszem le.-jelentettem be.-Jó éjszakát.
-Megyek én is.-állt fel Annie.
-Nyugodtan maradj-mosolyogtam
-Áh nem, úgyis beszélni szerettem volna veled.
-Oké.
Felindultunk a szobába.Adtam Annie-nek egy párnát és egy takarót.Velem aludt mivel óriási ez az ágy.Felültünk törökülésbe az ágyra.
-Miről akartál beszélni.-kérdeztem.
-Háát..-vakarta meg a fejét.-szerintem tényleg nem kéne ezt így elhamarkodni.Talán még kicsit várhatnánk a költözéssel.
-Annie.Ezt már megbeszéltük.Elköltözök.Egyszer úgyis meg kellett volna tegyem.
-Jó, jó.Megértettem.
-Amúgy, szerinted miért ment olyan hamar fel Harry?
- Biztos jól lakott és lehet,hogy kifárasztotta az interjú és leakart feküdni.
-És vajon ennyire nem érdekli, hogy elköltözök?
-Öhm..nem tudom.-harapott belé a szájába.Én hátradőltem az ágyon és a párnát a fejembe nyomtam.
-Mindegy.Aludjunk.-vettem le a párnát és tettem a fejem alá.Annie bólintott,majd befeküdt mellém.
Másnap..
A mai nap csak pakolásztunk.Átcuccoltunk Annie-khez.Harry-t nem láttam egész nap, a többiekkel viszont megbeszéltem,hogy tartsuk a kapcsolatot.Nagyon megszerettem őket, úgyhogy ez csak természetes.
-Légy jó kicsi lány-húzott magához Zayn.Fogalmam sincs miért hív így, de már a kezdetektől van ez.Elbúcsúztam mindenkitől, majd elindultunk.Hát igen.Megint egy új hely.Otthon bepakoltam a "szobámba", majd lementem a konyhába.Annie ott ült és szomorú volt.
-Mi a baj?-néztem rá aggódva.
-Nick nem jön haza a héten.Elutazott Franciaországrba.
-Miért?
-Azt mondta, hogy a munkája miatt.
-Ja, értem.Sajnálom.
-Áh nem gond, akkor legalább tartunk egy csajos hetet.-mosolygott.
-Okéé.Mivel kezdjük.
-Hát arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk shoppingolni.
-Te?Shoppingolni?-nevettem fel.
-Igen.Jó, lehet, hogy régen ellene voltam.De most már imádom.-lelkesedett.
-Ma nem kell dolgozz?-kérdeztem.
-Nem, majd holnap.És akkor viszlek téged is és megbeszéljük John-al.De vásárlás után benézhetünk egy kávéra.
-Oké.Megyek készülödni.-mondtam majd felmentem a szobámba.
2013. augusztus 24., szombat
II-17.rész
-Ühm.Nagyuon finom-mondta Louis teli szájal és Annie-re nézett.-kifejezetten izlik a hús.-mosolygott
-Igen, ez a hús, direkt ilyen ,kicsit égettebb.Jobb ízet ad neki-nevettem.
-De hallod, ez tényleg finom.-mondta Niall, mikor már a harmadik szelet húst nyomta be.
-Tudjuk Niall, hogy neked mindegy.-nevetett Zayn, mire Niall megvonta a vállát és elvett még kettőt.
Mindenki megette,aztán jött a desszert.Kitettük mindenkinek, mire felcsillant a szemük.
-Na ez már igen.-mondta Liam és nekilátott a fagyikehelynek, amit gyümölcsökkel diszítettünk..Már mindenkinek kiürűlt a fél kehely és rengetegett nevetünk.Aztán úgy gondoltam, hogy mostmár elkell mondjam, úgyhogy amikor kicsi csend lett szólásra nyitottam a szám.
-Fiúk, én tényleg nagyon hálás vagyok,hogy befogattatok, meg minden.De nem maradhatok örökre a nyakatokon.Annie felajánlotta, hogy költözzek oda és ott munka is van és Liam neked is nagyon hálás vagyok, hogy beszéltél a volt fönökömmel.Nagyon rendes vagy.De ahol dolgoznék ott ismerek mindenkit és régen is ott szerettem volna dolgozni.Tényleg köszönök mindent.
-Nemááár Kaite.Te itt sosem zavartál és nem is fogsz.Tényleg.Sőt, nagyon jó hogy itt vagy.-mondta Louis.
-Tényleg maraaadj-mosolygott rám Niall.
-Ezt már eldöntöttem.Sajnálom.Énis szerettem itt lenni, de megakarom keresni a saját kenyerem és gyüjtöm a pénzem és veszek majd egy lakást.-mondtam.
Mindenki hozzászólt a témához, mindenki mondta, hogy maradjak.Egyedűl Harry űlt némán és ette a fagyiját, majd mikor végzett felállt és Annie-re nézett.
-Köszönöm a vacsorát-motyogta neki, aztán felment.
Ezután oriási csend lett.Mindenki némán hallgatot és gondolkozott.Mintha csak hallottam volna az agytekervények kattogását.Kiváncsi voltam,hogy mi járhat a fejükben, hogy mire gondolhatnak.De legfőgébb Harry fejébe másztam volna bele.Semmi érzés nem tükrözötütt a szemén.Vajon nem érdekelte?Marasztalt volna?..Lehet,hogyha ő marasztal én tényleg maradnék.De nem marasztalt.Egy szót sem szólt.
-Katie légyszi, segítesz elpakolni az asztalt?-kérdezde Annie.
-Persze.-varázsoltam mosolyt az arcomra.
Bevittük a konyhába a cuccokat és amíg Annie pakolászott én mosogattam.
-Lehet, hogy kicsit elhamarkodott döntés volt-szólalt meg.
-Nem, nem volt az.Ez így helyes.-mondtam, ezzel magamat is bíztatva.
-De ők szeretnek itt téged, én meg elveszlek tőlűk.-motyogta
-Nem veszel el.Nugottan mondhattam volna nem-et.De nem mondtam és ez nem is fog változni.
-De ha úgy gondolod,hogy...
-Nem gondolom úgy.-mondtam beleszólva a mondatába.
-Rendben.Én most kicsit kimegyek a fiúkhoz, megbeszélni velük ezt.
-Oké-mondtam.Kiment én meg tovább sikáltam az edényeket...
Annie.
Utam egyből Harry szobálja felé vezetett.Ajtaja elött nagy levegőt vettem, majd bekopogtam.Nem volt visszajelzés úgyhogy benyitottam.Rámnézett én meg nem tudtam, mit mondani.Az eddig kirajzolódott mondatok az agyamban, hirtelen elillantak és csak álltam ott mint egy rakás szerencsétlenség.Kis csend után megszólalt.
-Miért veszed el tőlem a lehetőséget, hogy visszahóditsam?-kérdezte.
-Nem veszem el Harry.Csak jött ez az ötlet és úgy látszott, hogy neki tetszik.Amúgy is.Úgy akarod visszahódítani, hogy nem szolsz hozzá?
-Nem.Így nem hódítom.Ez azért volt, hogy megtudjam, kibírja-e.Jelenteke annyit neki.
-És te kibírod?
-Már úgyis mindegy.Őt nem nagyon érdekli, hogy nem beszélünk.Úgyhogy mindegy.
-Hidd el Katie-nek így lesz jobb.
-Basszus.Én eddig azt néztem, hogy Katie-nek mi lesz a jó.Kész voltam lemondani róla.Már azt mondtam, hogy jó.Akkor többet nem fogok vele találkozni.És akkor Louis idehozta.Ezzel megváltozott minden.Újrakezdődött minden és most nem vagyok kész,hogy elveszítsem.-mondta már hangosabban.Erre nem tudtam mit mondani.
-Én.Én nem tudtam-mondtam halkan.
-Hogy is tudhattad volna.-mondta cinikusan.-még itt sem voltál amikor balesetet szenvedett.-erre már énis felmérgelöttem.
-Ha tudtam volna, hogy az lesz nem mentem volna el és ha tudom, hogy ez történt akkor visszajöttem volna.-vágtam a fejéhez.
-Tény, hogy nem tudtad.De nincs jogod elvinni.
-De elfogom vinni mert ő is ezt akarja.-mondtam ki, amit nem kellett volna.Harrynek talán ez fájt a legjobban.Bár érzésteen arcal nézett, mélyen a szemében látszott, hogy ez fáj neki.Az, hogy Katie nem akar maradni.
-Akkor menjen.Ha annyira akar.Én nem fogom kérni, hogy maradjon.Nem is érdekel.-hátradőlt az ágyában, majd Louis betoppant az ajtón.
-Mi a probléma.-nézett felváltva rám és Harry-re.
-Elakarja vinni Katie-t.
-Harry.Ez nem biztos hogy Annie hibája.-mondta én meg köszönetképp rámosolyogtam.
-Nem.Tényleg nem.Ez az egész az a rohadt James hibája, meg a rohadt teherautó hibája..meg az én hibám.-nézett maga elé.Nem tudtunk ehez mit hozzáfűzni.Valahol tényleg igaz volt.De annyira mégsem tehettek róla.Hiszen nem tudhatták.-na ennyi.Mostmár kilehett menni-nézett ránk egy kis csend után.
Szomorúan néztem rá, majd Louisal kimentünk az ajtón, majd le a lépcsőn.Katie mit sem tudva semmiről, csak mosogatott tovább.
-Igen, ez a hús, direkt ilyen ,kicsit égettebb.Jobb ízet ad neki-nevettem.
-De hallod, ez tényleg finom.-mondta Niall, mikor már a harmadik szelet húst nyomta be.
-Tudjuk Niall, hogy neked mindegy.-nevetett Zayn, mire Niall megvonta a vállát és elvett még kettőt.
Mindenki megette,aztán jött a desszert.Kitettük mindenkinek, mire felcsillant a szemük.
-Na ez már igen.-mondta Liam és nekilátott a fagyikehelynek, amit gyümölcsökkel diszítettünk..Már mindenkinek kiürűlt a fél kehely és rengetegett nevetünk.Aztán úgy gondoltam, hogy mostmár elkell mondjam, úgyhogy amikor kicsi csend lett szólásra nyitottam a szám.
-Fiúk, én tényleg nagyon hálás vagyok,hogy befogattatok, meg minden.De nem maradhatok örökre a nyakatokon.Annie felajánlotta, hogy költözzek oda és ott munka is van és Liam neked is nagyon hálás vagyok, hogy beszéltél a volt fönökömmel.Nagyon rendes vagy.De ahol dolgoznék ott ismerek mindenkit és régen is ott szerettem volna dolgozni.Tényleg köszönök mindent.
-Nemááár Kaite.Te itt sosem zavartál és nem is fogsz.Tényleg.Sőt, nagyon jó hogy itt vagy.-mondta Louis.
-Tényleg maraaadj-mosolygott rám Niall.
-Ezt már eldöntöttem.Sajnálom.Énis szerettem itt lenni, de megakarom keresni a saját kenyerem és gyüjtöm a pénzem és veszek majd egy lakást.-mondtam.
Mindenki hozzászólt a témához, mindenki mondta, hogy maradjak.Egyedűl Harry űlt némán és ette a fagyiját, majd mikor végzett felállt és Annie-re nézett.
-Köszönöm a vacsorát-motyogta neki, aztán felment.
Ezután oriási csend lett.Mindenki némán hallgatot és gondolkozott.Mintha csak hallottam volna az agytekervények kattogását.Kiváncsi voltam,hogy mi járhat a fejükben, hogy mire gondolhatnak.De legfőgébb Harry fejébe másztam volna bele.Semmi érzés nem tükrözötütt a szemén.Vajon nem érdekelte?Marasztalt volna?..Lehet,hogyha ő marasztal én tényleg maradnék.De nem marasztalt.Egy szót sem szólt.
-Katie légyszi, segítesz elpakolni az asztalt?-kérdezde Annie.
-Persze.-varázsoltam mosolyt az arcomra.
Bevittük a konyhába a cuccokat és amíg Annie pakolászott én mosogattam.
-Lehet, hogy kicsit elhamarkodott döntés volt-szólalt meg.
-Nem, nem volt az.Ez így helyes.-mondtam, ezzel magamat is bíztatva.
-De ők szeretnek itt téged, én meg elveszlek tőlűk.-motyogta
-Nem veszel el.Nugottan mondhattam volna nem-et.De nem mondtam és ez nem is fog változni.
-De ha úgy gondolod,hogy...
-Nem gondolom úgy.-mondtam beleszólva a mondatába.
-Rendben.Én most kicsit kimegyek a fiúkhoz, megbeszélni velük ezt.
-Oké-mondtam.Kiment én meg tovább sikáltam az edényeket...
Annie.
Utam egyből Harry szobálja felé vezetett.Ajtaja elött nagy levegőt vettem, majd bekopogtam.Nem volt visszajelzés úgyhogy benyitottam.Rámnézett én meg nem tudtam, mit mondani.Az eddig kirajzolódott mondatok az agyamban, hirtelen elillantak és csak álltam ott mint egy rakás szerencsétlenség.Kis csend után megszólalt.
-Miért veszed el tőlem a lehetőséget, hogy visszahóditsam?-kérdezte.
-Nem veszem el Harry.Csak jött ez az ötlet és úgy látszott, hogy neki tetszik.Amúgy is.Úgy akarod visszahódítani, hogy nem szolsz hozzá?
-Nem.Így nem hódítom.Ez azért volt, hogy megtudjam, kibírja-e.Jelenteke annyit neki.
-És te kibírod?
-Már úgyis mindegy.Őt nem nagyon érdekli, hogy nem beszélünk.Úgyhogy mindegy.
-Hidd el Katie-nek így lesz jobb.
-Basszus.Én eddig azt néztem, hogy Katie-nek mi lesz a jó.Kész voltam lemondani róla.Már azt mondtam, hogy jó.Akkor többet nem fogok vele találkozni.És akkor Louis idehozta.Ezzel megváltozott minden.Újrakezdődött minden és most nem vagyok kész,hogy elveszítsem.-mondta már hangosabban.Erre nem tudtam mit mondani.
-Én.Én nem tudtam-mondtam halkan.
-Hogy is tudhattad volna.-mondta cinikusan.-még itt sem voltál amikor balesetet szenvedett.-erre már énis felmérgelöttem.
-Ha tudtam volna, hogy az lesz nem mentem volna el és ha tudom, hogy ez történt akkor visszajöttem volna.-vágtam a fejéhez.
-Tény, hogy nem tudtad.De nincs jogod elvinni.
-De elfogom vinni mert ő is ezt akarja.-mondtam ki, amit nem kellett volna.Harrynek talán ez fájt a legjobban.Bár érzésteen arcal nézett, mélyen a szemében látszott, hogy ez fáj neki.Az, hogy Katie nem akar maradni.
-Akkor menjen.Ha annyira akar.Én nem fogom kérni, hogy maradjon.Nem is érdekel.-hátradőlt az ágyában, majd Louis betoppant az ajtón.
-Mi a probléma.-nézett felváltva rám és Harry-re.
-Elakarja vinni Katie-t.
-Harry.Ez nem biztos hogy Annie hibája.-mondta én meg köszönetképp rámosolyogtam.
-Nem.Tényleg nem.Ez az egész az a rohadt James hibája, meg a rohadt teherautó hibája..meg az én hibám.-nézett maga elé.Nem tudtunk ehez mit hozzáfűzni.Valahol tényleg igaz volt.De annyira mégsem tehettek róla.Hiszen nem tudhatták.-na ennyi.Mostmár kilehett menni-nézett ránk egy kis csend után.
Szomorúan néztem rá, majd Louisal kimentünk az ajtón, majd le a lépcsőn.Katie mit sem tudva semmiről, csak mosogatott tovább.
2013. augusztus 23., péntek
II.-16.rész
Sziaa-lépett be Annie az ajtó-n és megölelet.
-Szia
-Naa miújság?Hogy vagy?-ültünk a kanapéra.
-Mostmár tényleg jól.-mosolyogtam.
-Annak örülök.Bár itt lettem volna.
-Semmi gond, nem tudhattad.Amúgy hól voltál?.
-Nick-el mentünk el nyaralni Montenegro-ba.
-Nick?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen, ő a vőlegényem-mosolygott-mondtam már neked, de arra valószínű,hogy nem emlékszel.
-Vőlegényeed?Aztaa-lepödtem meg
-Igen-mosolygott.
Rengeteget mesélt Nick-ről.Tényleg szerelmes belé.Örülök,hogy boldog.Igaz kicsit fiatal a házasság-hoz, de nem baj.Mondta,hogy a szülei álják az egész ceremóniát.Hát igen, ők mindig is nagyon gazdagok voltak, úgyhogy biztos,hogy szép lesz.Azt kicsit furcsáltam, hogy nem tudja,hogy mi Nick foglalkozása,csak hogy valamilyen kereskedő.
-Van egy ötletem.-pattant fel hirtelen és meg kiváncsiskodva néztem.-költözz hozzánk.-mondta hirtelen én meg efagytam és pörögni kezdett az agyam.-naa tök jó lenne.Megismernéd Nick-et és neki is tuti, hogy smemi kifogása nem lesz ellene, hiszen ez az én házam.-mosolygott.
-Uh, de nem lenne gáz?Házasok lesztek, nem szeretnétek együtt élni?
-Oh hát rengetegszer vagyok egyedül.Nick a munkája miatt elég keveset van itthon és olyankor úgyis unatkozom.Délelötönként dolgozom.Keresünk munkát.John tuti befogad, mert mégegy pincért keres.Uuh tök jó lenne, hogyha együtt dolgoznánk.-csilant fel a szeme.Jól hangzott de még átgondoltam a dolgokat.
-Hallod, ma aludj itt és akkor megbeszéljük a fiukkal.-mosolyogtam.
-Oké.Akkor fel is hivom Nick-et.-vette elő a telefonját és kiment vele a konyhába,majd olyan 10 perc múlva visszajött.
-Hát nem örült neki de végűl belement.-mosolyogtt,mire énis mosolyogtam.-Na de amíg a fiúk jönnek mit csináljunk?
-Tudsz fözni?
10 perc múlva a konyhában sütkéreztünk.Eldöntöttük, hogy vacsorát csinálunk a fiúknak.Rántott húst süttünk és tettünk hozzá szószokat.Annie sültkrumplit sütött én meg nekiálltam a desszertnek.Nem tudtam, hogy mit csináljunk.
-Szerintem kimegyek a boltba és veszek fagyit.-mondta Annie
-Oké az szerintem jó lesz.Azt legalább nem tudjuk elrontani.-nevettem és ránéztem az egyik, kicsit odaégett húsra.
Amig Annie elment sütöttem tovább a húsokat és levettem a sültkrumplit (az legalább jól sikerűlt).
Majd amikor visszajött megcsináltuk a fagyikelyheket.A hús nem lett olyan jó, de azért ehető.
Megjöttek a fiúk és köszöntöttek engem és Annie-t.Leültettük öket az asztalhoz.És bevittük a húst meg a krumplit.Kicsit meglepödtek azon,hogy sütöttünk nekük,de amikor a húst megkostolták kicsit lefagyott az arcukról a mosoly
-Szia
-Naa miújság?Hogy vagy?-ültünk a kanapéra.
-Mostmár tényleg jól.-mosolyogtam.
-Annak örülök.Bár itt lettem volna.
-Semmi gond, nem tudhattad.Amúgy hól voltál?.
-Nick-el mentünk el nyaralni Montenegro-ba.
-Nick?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen, ő a vőlegényem-mosolygott-mondtam már neked, de arra valószínű,hogy nem emlékszel.
-Vőlegényeed?Aztaa-lepödtem meg
-Igen-mosolygott.
Rengeteget mesélt Nick-ről.Tényleg szerelmes belé.Örülök,hogy boldog.Igaz kicsit fiatal a házasság-hoz, de nem baj.Mondta,hogy a szülei álják az egész ceremóniát.Hát igen, ők mindig is nagyon gazdagok voltak, úgyhogy biztos,hogy szép lesz.Azt kicsit furcsáltam, hogy nem tudja,hogy mi Nick foglalkozása,csak hogy valamilyen kereskedő.
-Van egy ötletem.-pattant fel hirtelen és meg kiváncsiskodva néztem.-költözz hozzánk.-mondta hirtelen én meg efagytam és pörögni kezdett az agyam.-naa tök jó lenne.Megismernéd Nick-et és neki is tuti, hogy smemi kifogása nem lesz ellene, hiszen ez az én házam.-mosolygott.
-Uh, de nem lenne gáz?Házasok lesztek, nem szeretnétek együtt élni?
-Oh hát rengetegszer vagyok egyedül.Nick a munkája miatt elég keveset van itthon és olyankor úgyis unatkozom.Délelötönként dolgozom.Keresünk munkát.John tuti befogad, mert mégegy pincért keres.Uuh tök jó lenne, hogyha együtt dolgoznánk.-csilant fel a szeme.Jól hangzott de még átgondoltam a dolgokat.
-Hallod, ma aludj itt és akkor megbeszéljük a fiukkal.-mosolyogtam.
-Oké.Akkor fel is hivom Nick-et.-vette elő a telefonját és kiment vele a konyhába,majd olyan 10 perc múlva visszajött.
-Hát nem örült neki de végűl belement.-mosolyogtt,mire énis mosolyogtam.-Na de amíg a fiúk jönnek mit csináljunk?
-Tudsz fözni?
10 perc múlva a konyhában sütkéreztünk.Eldöntöttük, hogy vacsorát csinálunk a fiúknak.Rántott húst süttünk és tettünk hozzá szószokat.Annie sültkrumplit sütött én meg nekiálltam a desszertnek.Nem tudtam, hogy mit csináljunk.
-Szerintem kimegyek a boltba és veszek fagyit.-mondta Annie
-Oké az szerintem jó lesz.Azt legalább nem tudjuk elrontani.-nevettem és ránéztem az egyik, kicsit odaégett húsra.
Amig Annie elment sütöttem tovább a húsokat és levettem a sültkrumplit (az legalább jól sikerűlt).
Majd amikor visszajött megcsináltuk a fagyikelyheket.A hús nem lett olyan jó, de azért ehető.
Megjöttek a fiúk és köszöntöttek engem és Annie-t.Leültettük öket az asztalhoz.És bevittük a húst meg a krumplit.Kicsit meglepödtek azon,hogy sütöttünk nekük,de amikor a húst megkostolták kicsit lefagyott az arcukról a mosoly
2013. augusztus 22., csütörtök
II.-15.rész
Harry tartotta magát a fogadáshóz és már kezdtem azt hinni, hogy nem is zavarja,hogy nem szólhat hozzám.Nekem viszont elég nehéz volt kibírni.Sokszor volt olyan pillanat,hogy akartam volna vele beszélni.Azt hittem,hogy ezt játékosabbra veszi,én annyira nem gondoltam komolyan.De ha őt sem zavarja,hogy nem beszélünk akkor engem sem!
Reggel mikor felkeltem a tükör elé néztem (kócos haj, gidagadt szem..csak a szokásos.)felvettem egy cicanadrágod és elindultam a konyhába.Kómásan mentem a kávéföző felé, majd megláttam valakit.Igen, Harry ott ült a pult másik felén.Na most mit tegyek?Menjek vissza.Ááh, nem.Nem hátrálok meg.
Tovább mentem, megcsináltam a kávémat és megfogve a bögrét leültem Harry-vel szemben (háháá de merész vagyok) aztán bekapcsoltam a tv-t.Egymással szemben ültünk csendben.Én a kávémat ittam és a tv-t néztem, ő meg evett valamit.Így ültünk, várva,hogy a másik feladja.A kávém már elfogyott,Harry már nem evett.Egyedűl a tv hangja járta át az egész konyhát.Vártam,hogy áljon fel mert én már mentem volna,de semmiért nem engedtem volna,hogy azt higgye,hogy nem bírom ki síri csendben mellette.Így voltunk egy darabik, aztán megmentettek.Nyílt az ajtó és Liam lépett be.
-Harry!12 óra van, 1-kór interjúnk van és te még pizsamában vagy!Nyomás öltözni.Fél óra alatt elkészülsz, fél óra az út, úgyhogy lehet,hogy beérünk.Nyomás!-tapsolt végűl kettőt majd Harry felállt és szó nélkűl kiment az ajtón.Én is felálltam és kicsit kinyújtóztam, már zsibbadtam rendesen.
-Még mindig nem beszéltek?-kérdezte Liam
-Á-á.-csóváltam a fejem.
-Ne már.Ez olyan gyerekes-nevetett fel.
-Áh kicsit sem-nevettem énis, majd kisgyerek hangon mondtam:-de akkor is én fogok nyerni.-hangosan röhögtünk.
-De amúgy ennek mi az értelme?-mosolygott.
-Nem tudom.Én viccesre akartam venni, aztán ez lett belőle.
-Pff.Harry-nél a verseny nem játék.Imád versenyezni és imád nyerni.
-Na akkor ebben hasónlítunk.-mosolyogtam
-Jujj majdnem elfelejtettem mondani.Lehet,hogy nem emlékszel, de a baleset elött volt egy munkád.És beszéltem a fönököddel és azt mondta,hogy megérti a helyzeted és szivesen visszavesz.
-Tényleg?Áhh dejó, már akartam volna munkát keresni.Tök jó fej lehet a fönököm.-mosolyogtam öszintén.
-Őőőhm..hát amiket meséltéél róla..Annyira nem.
-Jaa..nembaj.Na szóval.Itt a sarki kávézóban voltál pincérnő.Holnapután kezdesz-mondta, majd az órájára nézett-én viszont rohanok.Ne rombold le a házat-mosolygott.
-Igenis Liam bácsi-mondtam megint gyerekhangon.
Liam kiment én meg felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptop-om,majd felmentem Skype-ra aztán Facebookoztam egy kicsit,majd tíz perc múlva egy ablak villogni kezdett.Rámentem a Skype-ra és legnagyobb meglepetésemre Annie volt az.
"Sziiiaaa xx.Hogy vagy?Nem voltam Londonban és Louis hívott,hogy mi történt veled.Jajj annyira sajnálom.Egyszer beülhetnénk valahova megbeszélni a dolgokat.Tudod a baleset elött találkoztunk és mondtam,hogy még tartsuk a kapcsolatot.Csak elvoltam utazva.."
Elkezdtem énis pötyögni.
"Sziaa :) Rég nem láttalak.Mostmár jólvagyok.De sok dolog nagyon furcsa, szóval persze, találkozhatunk.Felöllem ma is, a fiúk nincsenek itthon és unatkoznék úgyis."
"Rendben, akkor átmegyek:) Háromra ott leszek.Szia x.
"okééé.Szia :) x.
Tök jó hogy átjön.A suliba mi voltunk a legjobb barátok.Igaz, aztán nem voltunk már olyan jóba, de úgy látszik, hogy megint jóban vagyunk.Nagyon kedveltem, csak amikor James-el voltam, nem nagyon helyeselte és én nagyon nem örűltem neki.De most nincs James és úgy látszik, hogy Louis-al is jóban van, hogyha telefonáltak.
Lezuhanyoztam és elkészültem, majd a nappaliban űlve vártam Annie-t.
Reggel mikor felkeltem a tükör elé néztem (kócos haj, gidagadt szem..csak a szokásos.)felvettem egy cicanadrágod és elindultam a konyhába.Kómásan mentem a kávéföző felé, majd megláttam valakit.Igen, Harry ott ült a pult másik felén.Na most mit tegyek?Menjek vissza.Ááh, nem.Nem hátrálok meg.
Tovább mentem, megcsináltam a kávémat és megfogve a bögrét leültem Harry-vel szemben (háháá de merész vagyok) aztán bekapcsoltam a tv-t.Egymással szemben ültünk csendben.Én a kávémat ittam és a tv-t néztem, ő meg evett valamit.Így ültünk, várva,hogy a másik feladja.A kávém már elfogyott,Harry már nem evett.Egyedűl a tv hangja járta át az egész konyhát.Vártam,hogy áljon fel mert én már mentem volna,de semmiért nem engedtem volna,hogy azt higgye,hogy nem bírom ki síri csendben mellette.Így voltunk egy darabik, aztán megmentettek.Nyílt az ajtó és Liam lépett be.
-Harry!12 óra van, 1-kór interjúnk van és te még pizsamában vagy!Nyomás öltözni.Fél óra alatt elkészülsz, fél óra az út, úgyhogy lehet,hogy beérünk.Nyomás!-tapsolt végűl kettőt majd Harry felállt és szó nélkűl kiment az ajtón.Én is felálltam és kicsit kinyújtóztam, már zsibbadtam rendesen.
-Még mindig nem beszéltek?-kérdezte Liam
-Á-á.-csóváltam a fejem.
-Ne már.Ez olyan gyerekes-nevetett fel.
-Áh kicsit sem-nevettem énis, majd kisgyerek hangon mondtam:-de akkor is én fogok nyerni.-hangosan röhögtünk.
-De amúgy ennek mi az értelme?-mosolygott.
-Nem tudom.Én viccesre akartam venni, aztán ez lett belőle.
-Pff.Harry-nél a verseny nem játék.Imád versenyezni és imád nyerni.
-Na akkor ebben hasónlítunk.-mosolyogtam
-Jujj majdnem elfelejtettem mondani.Lehet,hogy nem emlékszel, de a baleset elött volt egy munkád.És beszéltem a fönököddel és azt mondta,hogy megérti a helyzeted és szivesen visszavesz.
-Tényleg?Áhh dejó, már akartam volna munkát keresni.Tök jó fej lehet a fönököm.-mosolyogtam öszintén.
-Őőőhm..hát amiket meséltéél róla..Annyira nem.
-Jaa..nembaj.Na szóval.Itt a sarki kávézóban voltál pincérnő.Holnapután kezdesz-mondta, majd az órájára nézett-én viszont rohanok.Ne rombold le a házat-mosolygott.
-Igenis Liam bácsi-mondtam megint gyerekhangon.
Liam kiment én meg felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptop-om,majd felmentem Skype-ra aztán Facebookoztam egy kicsit,majd tíz perc múlva egy ablak villogni kezdett.Rámentem a Skype-ra és legnagyobb meglepetésemre Annie volt az.
"Sziiiaaa xx.Hogy vagy?Nem voltam Londonban és Louis hívott,hogy mi történt veled.Jajj annyira sajnálom.Egyszer beülhetnénk valahova megbeszélni a dolgokat.Tudod a baleset elött találkoztunk és mondtam,hogy még tartsuk a kapcsolatot.Csak elvoltam utazva.."
Elkezdtem énis pötyögni.
"Sziaa :) Rég nem láttalak.Mostmár jólvagyok.De sok dolog nagyon furcsa, szóval persze, találkozhatunk.Felöllem ma is, a fiúk nincsenek itthon és unatkoznék úgyis."
"Rendben, akkor átmegyek:) Háromra ott leszek.Szia x.
"okééé.Szia :) x.
Tök jó hogy átjön.A suliba mi voltunk a legjobb barátok.Igaz, aztán nem voltunk már olyan jóba, de úgy látszik, hogy megint jóban vagyunk.Nagyon kedveltem, csak amikor James-el voltam, nem nagyon helyeselte és én nagyon nem örűltem neki.De most nincs James és úgy látszik, hogy Louis-al is jóban van, hogyha telefonáltak.
Lezuhanyoztam és elkészültem, majd a nappaliban űlve vártam Annie-t.
2013. augusztus 21., szerda
Nem tudok ma írni..
Bocsiii ma nem tudok új részt hozni, mert nem leszek itthon.Most is rohannom kell, csak megírtam,hogy ne várjátok :D
2013. augusztus 20., kedd
II.-14.rész
Ismerős volt az érzés.Egy taxiba ülök.Persze ültem már taxiba, de akkor is.Ez most furcsább volt mint máskor.
És akkor jött a felismerés.Szinte láttam, ahogy egy teherautó száguld felénk.Lecsuktam a szemem,de így a gondolataimban voltak az események.Ahogy a teheraútó nekivág a taxinak, én meg beütöm a fejem.Ahogy Harry kivesz az autóból.És itt megállt a gondolat menetem mert smegzavartak.
-Hölgyem!Megérkeztünk-mondta a sofőr én meg feleszméltem és félrenéztem.Tényleg megérkezdtünk.Kiszáltam, de megszólított.-elnézést, de kifizetné?
-Jaa..persze.-Nyúltam a táskámhoz és elővettem a pénztárcám.Kifizettem és bementem a házba.Teljesen üres volt.Harry autógrammokat osztogat, a többiek meg buliznak.Pedig milyen jól indult ez a nap.
Segitséget kértem a barátomtól (google.),hogy megnézem, hogy kik is valójában ők.Beírtam, hogy Harry Styles.Rengeteg dolgot adott ki.Rengeteg kép, rengeteg hír és rengeteg oldal, ami arról beszél, hogy hogy szeretik Harryt.Beírtam, hogy Harry Styles Wikipédia, amire azt adta elő, hogy One Direction wikipédia.Rámentem és ott megtudtam mindent.Hogy a fiúk is énekesek és egy bandába vannak.Hogy indultak az x factor-ba egyenként, majd ott lettek egy banda.Olvastam és képeket néztem, amikor valaki berontott az ajtón.Harry fáradtan lihegve és vizesen nézett rám.
-Neharagudj.-nézett mélyen a szemembe.
-Azt mondtátok, hogy mindent elmondtok.
-Mostmár tényleg mindent elmondok.-guggolt le és még mindig fáradtan lihegett.
-Nem kell.Már tudok mindent-mutattam a laptopomra és sértetten kimentem az ajtó egyenesen a fürdőbe.
És így történt, hogy a nap további részében nem beszéltem Harryvel.Próbálkozott.Beszélt hozzám.Elmesélt mindent,én meg úgy tettem mintha ott sem lennék.Mesélte, hogy milyen volt az x factorban, pár részen elmosolyodtam, de úgy, hogy ő ne lássa.Akárhova mentem jött ő is.Várta,hogy megszólaljak,de nem tettem.Leültem tv-zni.Ő is leűlt, majd kommentálta ami a tv-ben ment.Nem bírtam már tovább.Annyi hűlyeséget összehordott, hogy muszáj volt felnevessek.Ránéztem Harry-re.Fülig ért a szája.
-Idióta.-dobtam neki egy párnát nevetve.Felállt és odalépett hozzám, majd elkezdett csikizni.-Hagyd abbaaa!-nevettem.
-Igérd meg, hogy nem leszel ilyen csendes és akkor abbahagyom.
-Csak szeretnéd.-valahogy kikászálódtam a kezei közűl és elkezdtem futni.Harry futott utánam.Ki a kertbe, fel a lépcsőn le a lépcsőn, be a konyhába, ki a konyhából és ezt többször.Aztán feladtam, mert már nem bírtam futni és leűltem a földre.Harry leűlt mellém és együtt szuszogtunk nagyokat.Egymásra néztünk, majd mindkettőnkből kitört a röhögés.
-Haragszom rád-hagytam abba a nevetést, de még mindig mosolyogtam.
-Tudom.Én is.
-Te miért?
-Mert te is-nevetett.
-Rendben.-bólintottam,majd felálltam és rá néztem.-verseny!Ki bírja ki tovább, hogy ne szoljon a másikhoz.
-Benne vagyok-nyújtotta a kezét én meg megráztam.
Lementem a konyhába majd csináltam egy szendvicset, majd készűltem, hogy menjek fel a szobámba, de akkor betorpantak a fiúk.Egyedűl Zayn volt egy kicsit ittas, de még ő is tudott a lábán állni.Harry futott le a lépcsőn készen felöltözve.
-Te hova mész?-kérdezte Louis
-A kocsimért-mondta, mire mindenki furcsán nézte.-ott hagytam a mozi elött, mert megtámattak a rajongók.
Áhá, szóval azért volt olyan vízes, mert idáig gyalogolt az esőben.Harry elment én meg a fiúkra néztem.
-Szóval One Direction mi?-néztem körbe rajtuk.
-Ja.Mi van vele?.-nézett rám Zayn.-adok autógrammot, ha kérsz.-mondta majd keresett egy széket, mert már nem bírt sokáig állni.
-Talán az van vele, hogy nem mondtátok el.Nem.Nem kell autógramm.
-De hát mi elmondtuk.-nézett rám Niall.-még koncertünkön is voltál.
-Koncerten?Én?-néztem rá.
-Igen.Vagy várjál..-gondolkozott.-Az a baleset elött volt.Jaa tényleg.Bocsi.Szóval akkor most elmondom, hogy mi vagyunk a One Direction-mosolygott.
-Ajj Niall.Tudja-csapott a fejére Louis.
-De hát azt mondta, hogy nem mondtuk el és nem tudja.-értetlenkedett mire elmosolyodtam.
-Nem tudtam, de mostmár kiderítettem.-mosolyogtam rá.
-Niall, sötét vagy-nevetett Liam.Niall duzzogva felment a szobájába.
-Szegény.-néztem utána.
-Szóval, honnan is tudtad meg?.
-Wikipédia-mondtam.-Mozi után egy csapat lánybanda autógrammot kért Harry-től.És az egyik azt kérdezte,hogy még mindig együtt vagyok-e Harryvel.Hogy hogy még mindig?-furcsán néztek rám, majd Louis zavartan elkezdett beszélni.
-Hát tudod, mindenféle pletyka jár mindenfelé.
-Hát, jó.-bólintottam.-na de mentem énis lefeküdni.Sziasztok, jóéjszakát-mosolyogtam
-Jóéjt.-mondta Louis és Liam.
-Aludjál jól kiscsaj-mondta Zayn én meg rámosolyogtam.
Mielött lefeküdtem volna benéztem Niall szobájába és biztosítottam róla, hogy nem sötét és elköszöntem tőle.Majd bementem a szobámba átvettem a pizsim és lefeküdtem.
És akkor jött a felismerés.Szinte láttam, ahogy egy teherautó száguld felénk.Lecsuktam a szemem,de így a gondolataimban voltak az események.Ahogy a teheraútó nekivág a taxinak, én meg beütöm a fejem.Ahogy Harry kivesz az autóból.És itt megállt a gondolat menetem mert smegzavartak.
-Hölgyem!Megérkeztünk-mondta a sofőr én meg feleszméltem és félrenéztem.Tényleg megérkezdtünk.Kiszáltam, de megszólított.-elnézést, de kifizetné?
-Jaa..persze.-Nyúltam a táskámhoz és elővettem a pénztárcám.Kifizettem és bementem a házba.Teljesen üres volt.Harry autógrammokat osztogat, a többiek meg buliznak.Pedig milyen jól indult ez a nap.
Segitséget kértem a barátomtól (google.),hogy megnézem, hogy kik is valójában ők.Beírtam, hogy Harry Styles.Rengeteg dolgot adott ki.Rengeteg kép, rengeteg hír és rengeteg oldal, ami arról beszél, hogy hogy szeretik Harryt.Beírtam, hogy Harry Styles Wikipédia, amire azt adta elő, hogy One Direction wikipédia.Rámentem és ott megtudtam mindent.Hogy a fiúk is énekesek és egy bandába vannak.Hogy indultak az x factor-ba egyenként, majd ott lettek egy banda.Olvastam és képeket néztem, amikor valaki berontott az ajtón.Harry fáradtan lihegve és vizesen nézett rám.
-Neharagudj.-nézett mélyen a szemembe.
-Azt mondtátok, hogy mindent elmondtok.
-Mostmár tényleg mindent elmondok.-guggolt le és még mindig fáradtan lihegett.
-Nem kell.Már tudok mindent-mutattam a laptopomra és sértetten kimentem az ajtó egyenesen a fürdőbe.
És így történt, hogy a nap további részében nem beszéltem Harryvel.Próbálkozott.Beszélt hozzám.Elmesélt mindent,én meg úgy tettem mintha ott sem lennék.Mesélte, hogy milyen volt az x factorban, pár részen elmosolyodtam, de úgy, hogy ő ne lássa.Akárhova mentem jött ő is.Várta,hogy megszólaljak,de nem tettem.Leültem tv-zni.Ő is leűlt, majd kommentálta ami a tv-ben ment.Nem bírtam már tovább.Annyi hűlyeséget összehordott, hogy muszáj volt felnevessek.Ránéztem Harry-re.Fülig ért a szája.
-Idióta.-dobtam neki egy párnát nevetve.Felállt és odalépett hozzám, majd elkezdett csikizni.-Hagyd abbaaa!-nevettem.
-Igérd meg, hogy nem leszel ilyen csendes és akkor abbahagyom.
-Csak szeretnéd.-valahogy kikászálódtam a kezei közűl és elkezdtem futni.Harry futott utánam.Ki a kertbe, fel a lépcsőn le a lépcsőn, be a konyhába, ki a konyhából és ezt többször.Aztán feladtam, mert már nem bírtam futni és leűltem a földre.Harry leűlt mellém és együtt szuszogtunk nagyokat.Egymásra néztünk, majd mindkettőnkből kitört a röhögés.
-Haragszom rád-hagytam abba a nevetést, de még mindig mosolyogtam.
-Tudom.Én is.
-Te miért?
-Mert te is-nevetett.
-Rendben.-bólintottam,majd felálltam és rá néztem.-verseny!Ki bírja ki tovább, hogy ne szoljon a másikhoz.
-Benne vagyok-nyújtotta a kezét én meg megráztam.
Lementem a konyhába majd csináltam egy szendvicset, majd készűltem, hogy menjek fel a szobámba, de akkor betorpantak a fiúk.Egyedűl Zayn volt egy kicsit ittas, de még ő is tudott a lábán állni.Harry futott le a lépcsőn készen felöltözve.
-Te hova mész?-kérdezte Louis
-A kocsimért-mondta, mire mindenki furcsán nézte.-ott hagytam a mozi elött, mert megtámattak a rajongók.
Áhá, szóval azért volt olyan vízes, mert idáig gyalogolt az esőben.Harry elment én meg a fiúkra néztem.
-Szóval One Direction mi?-néztem körbe rajtuk.
-Ja.Mi van vele?.-nézett rám Zayn.-adok autógrammot, ha kérsz.-mondta majd keresett egy széket, mert már nem bírt sokáig állni.
-Talán az van vele, hogy nem mondtátok el.Nem.Nem kell autógramm.
-De hát mi elmondtuk.-nézett rám Niall.-még koncertünkön is voltál.
-Koncerten?Én?-néztem rá.
-Igen.Vagy várjál..-gondolkozott.-Az a baleset elött volt.Jaa tényleg.Bocsi.Szóval akkor most elmondom, hogy mi vagyunk a One Direction-mosolygott.
-Ajj Niall.Tudja-csapott a fejére Louis.
-De hát azt mondta, hogy nem mondtuk el és nem tudja.-értetlenkedett mire elmosolyodtam.
-Nem tudtam, de mostmár kiderítettem.-mosolyogtam rá.
-Niall, sötét vagy-nevetett Liam.Niall duzzogva felment a szobájába.
-Szegény.-néztem utána.
-Szóval, honnan is tudtad meg?.
-Wikipédia-mondtam.-Mozi után egy csapat lánybanda autógrammot kért Harry-től.És az egyik azt kérdezte,hogy még mindig együtt vagyok-e Harryvel.Hogy hogy még mindig?-furcsán néztek rám, majd Louis zavartan elkezdett beszélni.
-Hát tudod, mindenféle pletyka jár mindenfelé.
-Hát, jó.-bólintottam.-na de mentem énis lefeküdni.Sziasztok, jóéjszakát-mosolyogtam
-Jóéjt.-mondta Louis és Liam.
-Aludjál jól kiscsaj-mondta Zayn én meg rámosolyogtam.
Mielött lefeküdtem volna benéztem Niall szobájába és biztosítottam róla, hogy nem sötét és elköszöntem tőle.Majd bementem a szobámba átvettem a pizsim és lefeküdtem.
2013. augusztus 19., hétfő
II.-13.rész
A mostani út nem volt olyan csendes, mint amikor a tetóválószalonból jöttünk.A mozi felé rengeteget beszégettünk, nevettünk,énekelgettünk.Neki eszméletlen jó hangja van.Nekem pedig eszméletlen rossz..
A piros lámpánál megszivattuk a hátunkban állokat, mivel csak akkor indultunk el, amikor már majdnem pirosra váltott, így a hátunkban lévők maradhattak.Meglettünk álldva rengeteg dudaszóval, de nem baj, jó móka volt.Még hátravolt a mozi de én már szuperűl éreztem magam.
A moziba röhögcsélve léptünk be, majd Harry felém fordúlt.
-Te fogod kérni a jegyeket.De spanyolul beszélj.-nevetett rám.
-Honnan tudod, hogy tudok spanyolul?-mosolyogtam
-Már hallotalak beszélni.-nézett édes mosolyal.
-Jó de melyik filmre kérjek jegyet?
-Azt mondtad te választasz.-megnéztem a programokat, hogy mik lesznek most.
-Uhh a Gru 2 tíz perc múlva kezdődik.
-Mii?Nemár, ne nézzünk megint Gru-t.Multkor is megnézetted velem az elsőt.-mondta én meg próbáltam emlékezni de nem ment.
-Mikor?
-Öhm ja jó..jó lesz a Gru, menjél mi jövünk.-tolt a csajhoz aki mosologva megkérdezte, hogy mit kérek.Én meg spanyolul mondtam, hogy nem értem és a fulemhez mutattam.Aztán megkérdezte, hogy nem beszélek angolul és akkor elkezdtem magyarázni,hogy felháborító,hogy ebben az országban senki nem tud spanyolul és mérgesen csapkodtam a kezem.
-Egy pillanat.-mondta a csaj én meg utána kiálltottam,hogy most hova megy,amit természetesen nem értett és pár perc múlva visszatért egy másik pasival és azt mondta neki, hogy ez egy hűlye spanyol csaj, mire én angolúl kezdtem beszélni.
-Nem vagyok sem hűlye sem spanyol.Csak a jegyeimet kértem ő meg nem adta oda.-mondtam és hátra néztem.Harry teljesen legörnyedve volt és a válla rezgett úgyhogy tudtam, hogy nevet.
-Elnézést asszonyom, de akkor miért beszélt spanyolul.-kérdezte a férfi.
-Én nem beszéltem spanyolul, de mostmár kérem a jegyem a Gru 2-re mert mindjárt kezdödik és még kukoricát kell vegyek.-mosolyogtam eröltetetten.A csaj ideadta, de a szemei csak úgy szikráztak.Kifizettem és nevetve rohantunk és kértünk popcorn-t.Harry nachos-t kért.Beültünk a helyünkre.Elindult a film és amig én a Minionoknak örvendeztem Harry az elöttünk lévőket dobigálta, úgyhogy itt is rengeteget nevettünk.
-Nézd a filmet.-súgtam oda.
-Nézem-mosolygott rám.
-Áhá, látom.-néztem rá és találkozott a tekintetünk.
-Azok a sárga kis izék a legjobbak.-súgta.
-Igen, a Minionok.-néztem vissza a vászonra, de még mindig éreztem Harry tekintetét magamon.
Jó sokáig nézett, majd a szemem sarkából láttam, hogy visszafordúl és mosolyog.A film további részén rengeteget gondolkoztam, úgyhogy annyira nem figyeltem.
A fiúk ténleg nagyon ismernek, de olyan furcsa, hogy én annyira nem őket.Lassan kezdtem megismerni, de annyira furcsa, hogy ismertem őket eddig.Vége lett a filmnek, mi meg kijöttünk.Harrynek elmondtam, hogy hogy kell spanyolul köszönni és spanyolul köszöntünk el a csajtól, aki adta a jegyeket, mire mérges tekintettel nézett ránk, mi meg röhögtünk.Szegény.
A popcorn-al és a nachos-al jól laktunk ezért nem mentünk be pizzazni.Hirtelen egy lány banda állt elöttünk és autógrammokat kéregettek Harry-től és képeket.Furcsán néztem oda, de alig láttam az arcát a sok lánytól.Megállt elöttem egy kb 12 éves lány és szólásra nyitotta a száját.
-Megint együtt vagy Harry-vel?Hallottam a balesetedről.Harry-re még emlékszel?-pislogás nélkűl néztem rá.Majd Harry felé pillantottam és szó nélkűl elindultam a kijárat felé.Nem vártam Harry-t, most nem akartam vele beszélni.Nem hiszem el, hogy ő is hazudott.És kik ezek a lányok?Honnan ismernek engem és miért rajonganak úgy Harry-ért?
Gyalog indultam haza, de elkezdett esni az eső.Egy ideig engettem,hogy pár csepp rám foljon, de aztán hívtam egy taxit.Beűltem és elmondtam,hogy hová vigyen.Majd egy furcsa érzés fogott el ahogy a taxiban űltem.Bevillant pár kép a fejembe...
A piros lámpánál megszivattuk a hátunkban állokat, mivel csak akkor indultunk el, amikor már majdnem pirosra váltott, így a hátunkban lévők maradhattak.Meglettünk álldva rengeteg dudaszóval, de nem baj, jó móka volt.Még hátravolt a mozi de én már szuperűl éreztem magam.
A moziba röhögcsélve léptünk be, majd Harry felém fordúlt.
-Te fogod kérni a jegyeket.De spanyolul beszélj.-nevetett rám.
-Honnan tudod, hogy tudok spanyolul?-mosolyogtam
-Már hallotalak beszélni.-nézett édes mosolyal.
-Jó de melyik filmre kérjek jegyet?
-Azt mondtad te választasz.-megnéztem a programokat, hogy mik lesznek most.
-Uhh a Gru 2 tíz perc múlva kezdődik.
-Mii?Nemár, ne nézzünk megint Gru-t.Multkor is megnézetted velem az elsőt.-mondta én meg próbáltam emlékezni de nem ment.
-Mikor?
-Öhm ja jó..jó lesz a Gru, menjél mi jövünk.-tolt a csajhoz aki mosologva megkérdezte, hogy mit kérek.Én meg spanyolul mondtam, hogy nem értem és a fulemhez mutattam.Aztán megkérdezte, hogy nem beszélek angolul és akkor elkezdtem magyarázni,hogy felháborító,hogy ebben az országban senki nem tud spanyolul és mérgesen csapkodtam a kezem.
-Egy pillanat.-mondta a csaj én meg utána kiálltottam,hogy most hova megy,amit természetesen nem értett és pár perc múlva visszatért egy másik pasival és azt mondta neki, hogy ez egy hűlye spanyol csaj, mire én angolúl kezdtem beszélni.
-Nem vagyok sem hűlye sem spanyol.Csak a jegyeimet kértem ő meg nem adta oda.-mondtam és hátra néztem.Harry teljesen legörnyedve volt és a válla rezgett úgyhogy tudtam, hogy nevet.
-Elnézést asszonyom, de akkor miért beszélt spanyolul.-kérdezte a férfi.
-Én nem beszéltem spanyolul, de mostmár kérem a jegyem a Gru 2-re mert mindjárt kezdödik és még kukoricát kell vegyek.-mosolyogtam eröltetetten.A csaj ideadta, de a szemei csak úgy szikráztak.Kifizettem és nevetve rohantunk és kértünk popcorn-t.Harry nachos-t kért.Beültünk a helyünkre.Elindult a film és amig én a Minionoknak örvendeztem Harry az elöttünk lévőket dobigálta, úgyhogy itt is rengeteget nevettünk.
-Nézd a filmet.-súgtam oda.
-Nézem-mosolygott rám.
-Áhá, látom.-néztem rá és találkozott a tekintetünk.
-Azok a sárga kis izék a legjobbak.-súgta.
-Igen, a Minionok.-néztem vissza a vászonra, de még mindig éreztem Harry tekintetét magamon.
Jó sokáig nézett, majd a szemem sarkából láttam, hogy visszafordúl és mosolyog.A film további részén rengeteget gondolkoztam, úgyhogy annyira nem figyeltem.
A fiúk ténleg nagyon ismernek, de olyan furcsa, hogy én annyira nem őket.Lassan kezdtem megismerni, de annyira furcsa, hogy ismertem őket eddig.Vége lett a filmnek, mi meg kijöttünk.Harrynek elmondtam, hogy hogy kell spanyolul köszönni és spanyolul köszöntünk el a csajtól, aki adta a jegyeket, mire mérges tekintettel nézett ránk, mi meg röhögtünk.Szegény.
A popcorn-al és a nachos-al jól laktunk ezért nem mentünk be pizzazni.Hirtelen egy lány banda állt elöttünk és autógrammokat kéregettek Harry-től és képeket.Furcsán néztem oda, de alig láttam az arcát a sok lánytól.Megállt elöttem egy kb 12 éves lány és szólásra nyitotta a száját.
-Megint együtt vagy Harry-vel?Hallottam a balesetedről.Harry-re még emlékszel?-pislogás nélkűl néztem rá.Majd Harry felé pillantottam és szó nélkűl elindultam a kijárat felé.Nem vártam Harry-t, most nem akartam vele beszélni.Nem hiszem el, hogy ő is hazudott.És kik ezek a lányok?Honnan ismernek engem és miért rajonganak úgy Harry-ért?
Gyalog indultam haza, de elkezdett esni az eső.Egy ideig engettem,hogy pár csepp rám foljon, de aztán hívtam egy taxit.Beűltem és elmondtam,hogy hová vigyen.Majd egy furcsa érzés fogott el ahogy a taxiban űltem.Bevillant pár kép a fejembe...
2013. augusztus 18., vasárnap
II.-12.rész
Katie szemszögéből
-Nekem oké.-szólalt meg Niall.
-Ne most Louis.Nekem kedvem sincs és energiém sincs-mondta Harry
-Oh ne már Harry.A többieknek mind jó,csak te nem akarsz.
-Igazából énsem akarok most menni.-szólaltam meg.-elég lenne, ha elmennénk moziba,vagy pizzazni.
-Rendben akkor ti menjetek oda.Én bulizni akarok.-védekezett Louis.Harryvel-vel egymásra néztünk
-Akarsz jönni moziba?-kérdezte én meg úgy éreztem, hogy teljesen elpirulok.Én és Harry ketten egy moziba?
-Áhá.-bolintottam, mire elmosolyodott.Azthiszem észrevette, hogy teljesen elvörösödtem,..
Harry-vel a legfurcsább a kapcsolatom.Nem tudom miért, de valami mást érzek amikor a szemébe nézek...
-Na akkor.Zayn te jössz velünk?-nézett rá Niall.
-Áhá és viszem Perrie-t.-vigyorgott.
-Mivan Niall, te nem hozod az új csajt akivel randizgatsz?-kérdezte Liam.
-Még nem.Nem akarom még bemutatni nektek.Félő, hogy elhagy-röhögött Niall.
Mosolyogva hallgattam amiket beszélgettek.
Három napja,hogy itt voltak a szüleim.Azután kicsit befordultam.De a srácok nem engedik egy percig se, hogy szomorkodjak.Egész nap szivassák egymást, meg hülyéskednek.Nagyon jófejek.
Felmentem a szobámba készülödni.Lefürödtem, majd megálltam a szekrény elött.Néztem a cuccaimat de nem tudtam dönteni,hogy mit vegyek fel.Nagyon úgy néz ki, hogy Harryvel randizni fogok.Valami olyant kéne felvegyek, amivel nem szégyenítem le.Hiszen ő olyan menő.Igazából ez teljesen véletlenűl jött össze.Nem mintha ő akarta volna.Louis mondta, hogy menjünk együtt..Ő csupán udvarias volt.
Kiválasztottam a ruhát és letettem az ágyra.Majd még házi cuccban lementem, mivel még nem indultunk.A konyhában volt Harry ugyhogy odamentem.
-Milyen filmet nézünk?-kérdeztem és közben kivettem egy ásványvizet.
-Hát, majd ott kiválasszuk.
-Kiválaszthatom én?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Persze.Csak nehogy valami nyálas romantikus film legyen-mosolygott, mire nekem is mosolyra görbűlt a szám.
-Mikor indulunk?
-Hát szerintem mostmár mehetsz átöltözni.
-Én így megyek.-mondtam és magamra mutattam.Egy cicanadrág volt rajtam és egy egszínű, kicsit kinyúlt pulcsi.Harry furcsán nézett rám.
-Rendben.
-Nyugii, vicceltem-nevettem fel.-rohanok átöltözni.
Felmentem gyorsan és átvettem a ruhát, amit kitettem az ágyra és egy hozzá illő cipő.Tettem egy kis halvány sminket és kiegészítőket, majd lementem.Harry a lépcsőnél állt és mikor kiléptem rámnézett.
-Na így már jobb.-mosolygott.
-Azt mondott, hogy nem volt jó a háziszerkóm.-tettem a csípőmre a kezem ő meg felröhögött.
-Az is nagyon jól állt neked-mondta végűl én meg éreztem, hogy pirulok (mióta vagyok én ilyen pirulós?) ezért inkább elindultam a lépcsőn lefelé.Lent voltak a többiek ők is készen álltak a bulizáshóz.
-Szia Katie-mosolyogtt rám a lány Zayn mellől.Gondolom ő volt Perrie.
-Sziasztok-mosolyogtam.
-Ja öhm bocsi.Én Perrie vagyok.
-Na rendben mi indulunk.-mondta Louis majd odalépett Harry-hez és megveregedte a vállát.-Haver.Ne felejsd el az ovszert.-mondta mire mindenki felröhögött.Harry meg beleboxolt a vállába.Kimentek az ajtón és mi is elindultunk.
2013. augusztus 17., szombat
II.-11.rész.
Katie összeszorított szemmel tűrte, ahogy kidolgozzák a tetkót.Látszott a szemén a fájdalom.Gondolkodás nélkűl odamentem és megfogtam a szabad kezét, mire kinyitotta a szemét és furcsán nézett.Elöttem meg minden lepergett és mondatok cikáztak a fejembe."Nem vagytok együtt, miért fogod a kezét?".."Teljesen egyértelmű, hogy furcsán néz, számára egy vadidegen vagyok, aki megfogta a kezét" ..ezek és ehez hasonló mondatok.Elengettem a kezét és zavartan visszaültem a székre.
A tetkó kész lett, de leragaztották,amit ma még nem szabad levegyen, majd kapott pár dolgot, amivel minden nap bekell kennie.
A hazafele út nagyon csendesen telt.Olyannyira, hogy az már kínos.Még sosem éreztem, hogy zavarban lennék egy lány elött..viszont most teljesen kínos volt ez az egész úgyhogy inkább bekapcsoltam a rádiót, szinte mindenhol tuc-tuc zene szólt, úgyhogy csak nyomkodtam, aztán ráleltem egy Queen számra, azt hagytam.
Beálltam a garázsba.Katie nem szált ki, hanem felémfordúlt.
-Köszönöm, hogy elhoztál.-mondta zavartan, én csak bolintottam.
-Csak ne bánd meg.
-Nem fogom.Ez biztos-simította meg a csuklóján lévő kötésd
-Rendben.-mosolyogtam.-szerintem menyünk be.
Louis bent már várt minket.Kicsit idegesnek tűnt.Katie felé fordúlt.
-A szüleid bent vannak a nappaliban.-suttogta.
-Mi?Mit keresnek itt?Egyáltalán, hogy találtak ide?-mondta ő is suttogva.
-Fogalmam sincs, de tudják, hogy megjöttetek.Muszáj lesz velük beszélned.
Katie kicsit gondolkodott
-Jobb lesz, hogyha ez megbeszéled velük-mondtam bíztatásképp.
-Rendben...
Bementünk a nappaliba és ahogy megláttak minket felálltak és odaléptek Katie-hez.
-Oh kincsem, miért nem hazajöttél.Tegnap egész nap vártunk rád.-mondta az anyukája.
-Menjetek el!Nem akarlak látni titeket.Nem hiszem el, hogy egész életemben hazugságban éltem.-mondta Katie mérgesen.
-Kérlek Katie..gyere haza.Mi csak meg akartunk kímélni attól,hogy egész életetben abban a hítben élj, hogy mi nem vagyunk a szüleid.Így jobb volt neked.Szebb életed lehetett-szólalt meg a férfi.
-Csak tudod a szép életem egy pillanat alatt romlott el.Csak menjetek el!-elcsuklott a hangja.
-Inkább itt maradsz ezekkel a fiúkkal, akiket nem is ismersz?
-Tudod, ők befogattak, amikor nem volt hová mennem.Kétszer is.-mondta Katie, majd kitárta a az egyik kezét az ajtó felé.Mutatva, hogy távozzanak.Elis indultak, majd a nő kicsit megtorpant.
-James azt üzeni, hogy reméli, hogy szép életed lesz és,hogy nagyon fogsz neki hiányozni.-mondta.
-Mivan?James elment?megint?.
-Nem.Lecsukták.-mondta, majd kimentek.-Remélem rájössz, hogy mi csak jót akartunk neked.-mondta utoljára, majd véglek elmentek.Katie felé néztem.Bámult maga elé.Louis-al összenéztünk és nem tudtuk, hogy mit tegyünk.Egyszercsak Katie leereszkedett a földre.Nem sírt.Még mindig csak maga elé nézett.Legugoltunk mellé.
-Jól vagy?-kérdezte Louis.
-Azt hiszem..nem tudom.-nézett Louisra-Jól leszek.-bolintott végűl.Louis mosolygott, majd megsimitotta a karját.
-Most megyek lezuhanyzom, majd egy kicsit pihenek.-állt fel.-köszönöm.Mindent.-mosolygott majd felment.Összeszorult a szívem ahogy néztem.Louis megveregette a vállam én meg felé fordultam.
-Jól lessz.És te is.
-Remélem, mert ez így nagyon nem jó.
-Tudom.Amúgy milyen lett a tetkó?
-Nekem nagyon tetszik, de remélem, hogy nem fogja megbánni.Mondjuk én még egy tetkót sem bántam meg.Kicsit ezt a hajót-mutattam a vállamra.
-Hát igen.Taylor korszak..
-Taylor korszak.-ismételtem meg
A tetkó kész lett, de leragaztották,amit ma még nem szabad levegyen, majd kapott pár dolgot, amivel minden nap bekell kennie.
A hazafele út nagyon csendesen telt.Olyannyira, hogy az már kínos.Még sosem éreztem, hogy zavarban lennék egy lány elött..viszont most teljesen kínos volt ez az egész úgyhogy inkább bekapcsoltam a rádiót, szinte mindenhol tuc-tuc zene szólt, úgyhogy csak nyomkodtam, aztán ráleltem egy Queen számra, azt hagytam.
Beálltam a garázsba.Katie nem szált ki, hanem felémfordúlt.
-Köszönöm, hogy elhoztál.-mondta zavartan, én csak bolintottam.
-Csak ne bánd meg.
-Nem fogom.Ez biztos-simította meg a csuklóján lévő kötésd
-Rendben.-mosolyogtam.-szerintem menyünk be.
Louis bent már várt minket.Kicsit idegesnek tűnt.Katie felé fordúlt.
-A szüleid bent vannak a nappaliban.-suttogta.
-Mi?Mit keresnek itt?Egyáltalán, hogy találtak ide?-mondta ő is suttogva.
-Fogalmam sincs, de tudják, hogy megjöttetek.Muszáj lesz velük beszélned.
Katie kicsit gondolkodott
-Jobb lesz, hogyha ez megbeszéled velük-mondtam bíztatásképp.
-Rendben...
Bementünk a nappaliba és ahogy megláttak minket felálltak és odaléptek Katie-hez.
-Oh kincsem, miért nem hazajöttél.Tegnap egész nap vártunk rád.-mondta az anyukája.
-Menjetek el!Nem akarlak látni titeket.Nem hiszem el, hogy egész életemben hazugságban éltem.-mondta Katie mérgesen.
-Kérlek Katie..gyere haza.Mi csak meg akartunk kímélni attól,hogy egész életetben abban a hítben élj, hogy mi nem vagyunk a szüleid.Így jobb volt neked.Szebb életed lehetett-szólalt meg a férfi.
-Csak tudod a szép életem egy pillanat alatt romlott el.Csak menjetek el!-elcsuklott a hangja.
-Inkább itt maradsz ezekkel a fiúkkal, akiket nem is ismersz?
-Tudod, ők befogattak, amikor nem volt hová mennem.Kétszer is.-mondta Katie, majd kitárta a az egyik kezét az ajtó felé.Mutatva, hogy távozzanak.Elis indultak, majd a nő kicsit megtorpant.
-James azt üzeni, hogy reméli, hogy szép életed lesz és,hogy nagyon fogsz neki hiányozni.-mondta.
-Mivan?James elment?megint?.
-Nem.Lecsukták.-mondta, majd kimentek.-Remélem rájössz, hogy mi csak jót akartunk neked.-mondta utoljára, majd véglek elmentek.Katie felé néztem.Bámult maga elé.Louis-al összenéztünk és nem tudtuk, hogy mit tegyünk.Egyszercsak Katie leereszkedett a földre.Nem sírt.Még mindig csak maga elé nézett.Legugoltunk mellé.
-Jól vagy?-kérdezte Louis.
-Azt hiszem..nem tudom.-nézett Louisra-Jól leszek.-bolintott végűl.Louis mosolygott, majd megsimitotta a karját.
-Most megyek lezuhanyzom, majd egy kicsit pihenek.-állt fel.-köszönöm.Mindent.-mosolygott majd felment.Összeszorult a szívem ahogy néztem.Louis megveregette a vállam én meg felé fordultam.
-Jól lessz.És te is.
-Remélem, mert ez így nagyon nem jó.
-Tudom.Amúgy milyen lett a tetkó?
-Nekem nagyon tetszik, de remélem, hogy nem fogja megbánni.Mondjuk én még egy tetkót sem bántam meg.Kicsit ezt a hajót-mutattam a vállamra.
-Hát igen.Taylor korszak..
-Taylor korszak.-ismételtem meg
2013. augusztus 16., péntek
Itt vagyok :D
Tegnap és ma azért nem írtam, mert nem voltam itthon.De már itt vagyok és holnap jön az új részt. :)
2013. augusztus 14., szerda
II.-10.rész
.gif)
Katie lassan kezdett megnyugodni.Kicsit eltávolodott tőlem és látszott rajta, hogy zavarban van
-Én..öhm..én azt hiszem, hogy bemegyek.-vörösödött elén csak mosolyogtam a zavarán és bement.
Énis bementem.Louis és Liam a kanapén űltekés a tv-t nézték.
-Katie?
-Megmutattuk neki a szobáját, most ott van.-mondta Louis.Szó nélkűl elindultam fel a szobájába és bekopogtam.
-Gyere-mondta én meg benyitottam.Már nem sírt.-Akarok egy tetkót!-jelentette be én meg meglepődve néztem rá.-láttam, hogy neked van és tök jól néznek ki.Hol csináltattad?
-Biztos,hogy ezt szeretnéd?-néztem rá félve.
-Ezt-bologatott meggyőzően.
-Rendben akkor elviszlek.-mondtam mire mosolyogva hálálkodott,majd elkezdett készülödni, ezért kimentem.
Elmontam a fiúknak, hogy mit akar Katie.
-Ez kicsit nem meggondolatlanság?-kérdezte Zayn mire felnevettem.
-Zayn.Rajtad ezer tetkóvan, Katie csak egyet szeretne.
-Hát, jó.De az én ügyem más.Nekem jól áll.-húzta fél mosolyra a száját.Örök egoista.
-És mit szeretne?-érdeklődött Liam.
-Nem tudom, még nem mondta, majd meglássuk..
Katie állt meg az ajtóban és ránézett Zayn-re és Liam-re.Igen őket még nem ismerte.
-Szia.Liam-nyujtotta a kezét és Katie is mondta az ő nevét, mire Liam mosolygott.
-Én ismerlek.
-Én Zayn vagyok.-intett Zayn-rég nem láttalak kiscsaj.-ölelte meg Zayn.Katie elégg megtöbbentnek tűnt, de azért kedvesen rámosolygott.
-Már csak Niall-t kell megismerned.Aki most valószínűleg csajozik.-nevetett fel Louis.
-Hogyhogy?És kivel-kérdezte Zayn.Mi ott hagytuk a társaságot és elindultunk.
-Konkrétan milyen tetkót szeretnél?És hova?-szólaltam meg már az autóban, a tetkószalon felé.
-A csuklómra szeretnék egy "Mad World" feliratott és alája pedig eg szárnyat.-mosolygott.Összerezzentem.Miért akar ilyen feliratot?Talán úgy érzi most, hogy a világ tényleg örűlt?
-Remélem tudod, hogy ez egy életre szól?-néztem le egy pillanatra az útról, bele a szemébe.
-Igen tudom.És már végiggondoltam ezerszer.Ezt akarom, tényleg.
-Rendben.
Megérkeztünk a tetkószalon elé.
-Jó pár tetkómat itt csináltattam.A többit pedig amerikában.
-Aztaa.Te jártál amerikában?
-Igen.Turnén.
-Turnén?Milyen turnén.
-Jaa persze.Te nem tudod.-néztem rá és elkezdtem magyarázni.-Énekelünk.Mind az öten a fiúk közűl.Egy banda vagyunk.
-Uhh, akkor este ugye énekeltek nekem?
-Meglássuk-mosolyogtam majd bementünk.Én kezet fogtam George-al.Ő az aki csinálta a tetkóimat.Megbeszéltük a dolgokat majd nekilátott a tetkónak.
2013. augusztus 12., hétfő
II-9.rész
-Szia-húzta mosolyra a száját, de az én számból nem jött ki egy hang sem.Hatalmas csend lett az egész szobában.Kis időre meg is maradt, de Louis megszólalt.
-Meglepetés-próbálta oldani a feszültséget.Valamenyire sikerült.
-Miért ide hoztad?-kérdeztem.
-Itt lakik-mondta egyértelműen.Megint Katie-re néztem.Találkozott a tekintetünk.Pár pillanatig néztünk egymás szemébe, majd elkapta a fejét.
-Azért jött, mert megakart tudni mindent.
-Louis,beszélhetnénk négyszemközt.-húztam eröltetett mosolyra a szám.
-Hogyne.-mondta, majd megindultunk a konyhába.
-Te teljesen megörűltél?-néztem rá idegesen mikor már a konyhában voltunk.
-Most miért?Hallod, attól, hogy te nem merted idehozni, neki itt a helye.Megismert.Emlékezett rám valamennyire.Azért mert megmentettem azon az éjszakán-megint kis csend ült be, és mintha halatszodott volna, ahogy az agyam kattogott.Hogy,hogy emlékszi rá és rám nem?És hogyha rá emlékszik akkor megvan rá az esély, hogy rám is fog?Ilyesmi kérdések kattogtag az agyamban.-Tudnia kell az igazságot.Nem élhet hazugságban.
Nem szóltam semmit.Louis kiment én meg ott maradtam a konyhába a gondolataimmal.Mit kéne tegyek?Áljak elé és mondjam a szemébe,hogy miért is költözött ide.Nézem, ahogy megint összetörik?Azt nem bírnám.De ha én nem mondom el, akkor Louis fogja.Talán egyszer majd emlékezni fog rám?Miért történik ez velünk.Első ember akibe szerelmes lettem, most vagy elkell veszítsem, vagy valahogy helyre kéne hozzam.De hogy?Hogy érjem el, hogy emlékezzen megint rám?És akkor bevillant.Mintha egy villanykörte lenne a fejem felett és felvillant volna, mint egy mesében.Gyorsan visszahívtam Louis-t, aki kérdőn nézett rám.Mivel 5 perce még levoltam törve, most meg mosolyogtam.
-Louis, megvan.Tudom már mit kell tegyek.-kérdőn nézett rám.
-Mit?
-Újra megkell hódítsam.Ha egyszer belémszeretett, akkor mégegyszer sikerűlhet.Csak ne akadájozzon ebben meg James.Mert most visszajött és hiába mondjuk Katie-nek azt, hogy szakitottak, ha megint összejöhetnének.
-Ez igaz.Megkérdezem, majd Katie-t, hogy mi van James-el.-bolintott.
-Rendben.Elmondhatunk neki mindent, de azt ne mond el, hogy jártunk.-mondtam
-Oké.-mosolygott, majd elindultunk be.Ő leűlt Katie-vel szembe én meg mellé.Kérdő szemekkel nézett, hogy most mi van?Aztán Louis elkezdte.
-Két hónappal ezelött 2 dolog is történt veled, ami miatt kivoltál borúlva és napokig szomorkottál..Lehet,hogy most se fogod jól viselni, de tudnod kell.-elhalkúlt kicsit a hangja és ebben a hangszinben folytatta.-Először is a szüleid.Ők nem azok akiknek hitted őket.Egész életedbe hazúdtak neked-én erre a mondatára mérges szemekkel néztem és olyan "még jobban ne fokozd" pillantással néztem rá.-örökbefogattak.
Mondta ki én meg Katie felé pillantottam.Pislogás nélkűl meredt Louisra.Inkább düh-t láttam a szemében, mint szomorúságot.Nem szólt semmit, de áradt belőle az idegesség.
-Akkor ittál sokat és én akkor találtalak meg...
Louis James-ről is mindent elmesélt.Katie-nek még jobban szikrázott a szeme a düh-től.Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a reakciója..Hirtelen felállt és kiment az ajtón.Louis intett, hogy menjek utána.Kis hezitálás után felálltam és kimentem.Katie háttal állt nekem és ahogy becsuktam az ajtót megrezzent, de nem nézett oda.Megkerültem és szembe álltam vele.Rámnézett és abban a pillanatban megtört.Megindultak a könnyei.Rendesen zokogni kezdett.Megfogtam a kezét és magamhoz húztam.Fejét belefúrta a mellkasomba és ott szipogott.Én a derekát átöleltem az egyik kezemmel, a másikkal pedig a haját simogattam.Így álltunk a ház elött és ebben a keserű pillanatban is én kis boldogságot éreztem, hogy megint a karjaimban tarthatom.
-Meglepetés-próbálta oldani a feszültséget.Valamenyire sikerült.
-Miért ide hoztad?-kérdeztem.
-Itt lakik-mondta egyértelműen.Megint Katie-re néztem.Találkozott a tekintetünk.Pár pillanatig néztünk egymás szemébe, majd elkapta a fejét.
-Azért jött, mert megakart tudni mindent.
-Louis,beszélhetnénk négyszemközt.-húztam eröltetett mosolyra a szám.
-Hogyne.-mondta, majd megindultunk a konyhába.
-Te teljesen megörűltél?-néztem rá idegesen mikor már a konyhában voltunk.
-Most miért?Hallod, attól, hogy te nem merted idehozni, neki itt a helye.Megismert.Emlékezett rám valamennyire.Azért mert megmentettem azon az éjszakán-megint kis csend ült be, és mintha halatszodott volna, ahogy az agyam kattogott.Hogy,hogy emlékszi rá és rám nem?És hogyha rá emlékszik akkor megvan rá az esély, hogy rám is fog?Ilyesmi kérdések kattogtag az agyamban.-Tudnia kell az igazságot.Nem élhet hazugságban.
Nem szóltam semmit.Louis kiment én meg ott maradtam a konyhába a gondolataimmal.Mit kéne tegyek?Áljak elé és mondjam a szemébe,hogy miért is költözött ide.Nézem, ahogy megint összetörik?Azt nem bírnám.De ha én nem mondom el, akkor Louis fogja.Talán egyszer majd emlékezni fog rám?Miért történik ez velünk.Első ember akibe szerelmes lettem, most vagy elkell veszítsem, vagy valahogy helyre kéne hozzam.De hogy?Hogy érjem el, hogy emlékezzen megint rám?És akkor bevillant.Mintha egy villanykörte lenne a fejem felett és felvillant volna, mint egy mesében.Gyorsan visszahívtam Louis-t, aki kérdőn nézett rám.Mivel 5 perce még levoltam törve, most meg mosolyogtam.
-Louis, megvan.Tudom már mit kell tegyek.-kérdőn nézett rám.
-Mit?
-Újra megkell hódítsam.Ha egyszer belémszeretett, akkor mégegyszer sikerűlhet.Csak ne akadájozzon ebben meg James.Mert most visszajött és hiába mondjuk Katie-nek azt, hogy szakitottak, ha megint összejöhetnének.
-Ez igaz.Megkérdezem, majd Katie-t, hogy mi van James-el.-bolintott.
-Rendben.Elmondhatunk neki mindent, de azt ne mond el, hogy jártunk.-mondtam
-Oké.-mosolygott, majd elindultunk be.Ő leűlt Katie-vel szembe én meg mellé.Kérdő szemekkel nézett, hogy most mi van?Aztán Louis elkezdte.
-Két hónappal ezelött 2 dolog is történt veled, ami miatt kivoltál borúlva és napokig szomorkottál..Lehet,hogy most se fogod jól viselni, de tudnod kell.-elhalkúlt kicsit a hangja és ebben a hangszinben folytatta.-Először is a szüleid.Ők nem azok akiknek hitted őket.Egész életedbe hazúdtak neked-én erre a mondatára mérges szemekkel néztem és olyan "még jobban ne fokozd" pillantással néztem rá.-örökbefogattak.
Mondta ki én meg Katie felé pillantottam.Pislogás nélkűl meredt Louisra.Inkább düh-t láttam a szemében, mint szomorúságot.Nem szólt semmit, de áradt belőle az idegesség.
-Akkor ittál sokat és én akkor találtalak meg...
Louis James-ről is mindent elmesélt.Katie-nek még jobban szikrázott a szeme a düh-től.Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a reakciója..Hirtelen felállt és kiment az ajtón.Louis intett, hogy menjek utána.Kis hezitálás után felálltam és kimentem.Katie háttal állt nekem és ahogy becsuktam az ajtót megrezzent, de nem nézett oda.Megkerültem és szembe álltam vele.Rámnézett és abban a pillanatban megtört.Megindultak a könnyei.Rendesen zokogni kezdett.Megfogtam a kezét és magamhoz húztam.Fejét belefúrta a mellkasomba és ott szipogott.Én a derekát átöleltem az egyik kezemmel, a másikkal pedig a haját simogattam.Így álltunk a ház elött és ebben a keserű pillanatban is én kis boldogságot éreztem, hogy megint a karjaimban tarthatom.
2013. augusztus 11., vasárnap
II-8.rész.
Na akkor úgy lesz, hogy minden reggel egy új rész :)
***
Kimentem a kórteremből és tárcsáztam Liam-et.
-Igen?-szólt bele.
-Sziaa.Van egy jó hírem, de még nem mond el Harry-nek.Vagyi izé, két jóhírem van-mondtam izgatottan.
-Tartom a szám
-Na szóval az egyik az, hogy emlékszik rám.Vagyis én ismerős vagyok neki és valamenyire azt is eltudta mondani, hogy hol találkoztunk.
-Rád?És Harry-re hogy-hogy nem?
-Nem tudom.lehet,hogy azért mert amikor részeg volt, én hoztam haza.Azt mondta,hogy megmentettem és lehet,hogy ezért, de bízik bennem.
-Jólvan, hallod.Szerintem ezt mond el az orvosnak, mert haladás.
-Énis gondolkoztam ezen.Na de azt majd késöbb.A másik jóhír az, hogy Katie hazajön.
-Uh és valyon milyen lesz, mikor Harryvel találkozik.
-Nem tudom-vakartam meg a fejem.
-Tényleg ne mondjam el neki?
-Meglepetésnek akarom.Viszont most megyek mert Katie már összecsomagolt és felhívta a szüleit.
-Oké.Szia.-nyomta ki.
Bementem Katie-hez,Az ágy szélén űlt és maga elé bámult.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Lehet, hogy ez így nem lenne olyan jó döntés.Túl gyorsan jött.Anyuék meg nem is engedik meg.
-Hidd el, ha megtudod, hogy miért költöztél hozzánk, nem fog érdekelni a véleményül.
-Valamiért most sem érdekel.És furcsa, mert már nem tudok annyira bennük megbízni, mint régen és szégyellem is magam, de ki kell mondjam.Már annyira nem szeretem öket.És nem tudom, hogy miért.Te tudod?
-Igen tudom..De most ég nem mondom el.Majd otthon Harry elmondja.
-Harry, az a göndörhajú fiú, aki tegnap itt volt?-kérdezte és én némán bólintottam.-Értem.-zavarban volt valamiért.
-Akarod, hogy szoljunk a doktornak, hogy engem megismertél.
-Nem kell.A zárójelentésem megvan, alig várom, hogy kiszabaduljunk innen.2 hét mulva vissza kell jöjjek vizsgálatra, majd akkor elmondom.
***
Harry szemszöge:
Felnéztem netre, gondoltam csak szétnézek pár perc alatt.De ez nem így történt.Teli van pletykákkal az egész.Sokan írták,hogy Katie meghalt,azt is írták,hogy összevesztünk ezért kocsi elé ugrott.Aztán olyanok is voltak,hogy talán én kerültem korházba.Volt pár kedves üzenet amikben az állt,hogy sajnálja Katie-t és, hogy ne szomorkodjak.Hirtelen Liam rontott be a szobába.
-Haver, jó lenne, ha néha kopognál.-mondtam, mire ő kilépett a szobámból és becsukta az ajtót.Kérdőn néztem a becsukodott ajtót,majd Liam kopogott és újra bejött nevetve.-Nagyon vicces vagy-mondtam, de még énis mosolyogtam.
-Gyere le,nem sokára vendéged érkezik.
-Ki?
-Meglepi-vigyorgott.Vállat vontam és lementem.-Hallod, nagyon rosszul nézel ki..csinálj valamit magaddal.
-Oh Liam, hagyál ezzel.
-Nem-nem.Gyerünk, egy-kettő.-tolt a fürdő felé.Bementem és szótfogadva kicsit rendbe szettem magam.-Harry!-kiálltotta ki.Én meg kiléptem és megláttam őt.Olyan érzés volt, mint amikor előszőr találkoztunk (csak most felvoltam öltözve).Bámult rám azokkal a szép szemeivel, mintha még nem látott volna.
-Szia-húzta mosolyora a száját, de az én számból nem jött ki egy hang se...
***
Kimentem a kórteremből és tárcsáztam Liam-et.
-Igen?-szólt bele.
-Sziaa.Van egy jó hírem, de még nem mond el Harry-nek.Vagyi izé, két jóhírem van-mondtam izgatottan.
-Tartom a szám
-Na szóval az egyik az, hogy emlékszik rám.Vagyis én ismerős vagyok neki és valamenyire azt is eltudta mondani, hogy hol találkoztunk.
-Rád?És Harry-re hogy-hogy nem?
-Nem tudom.lehet,hogy azért mert amikor részeg volt, én hoztam haza.Azt mondta,hogy megmentettem és lehet,hogy ezért, de bízik bennem.
-Jólvan, hallod.Szerintem ezt mond el az orvosnak, mert haladás.
-Énis gondolkoztam ezen.Na de azt majd késöbb.A másik jóhír az, hogy Katie hazajön.
-Uh és valyon milyen lesz, mikor Harryvel találkozik.
-Nem tudom-vakartam meg a fejem.
-Tényleg ne mondjam el neki?
-Meglepetésnek akarom.Viszont most megyek mert Katie már összecsomagolt és felhívta a szüleit.
-Oké.Szia.-nyomta ki.
Bementem Katie-hez,Az ágy szélén űlt és maga elé bámult.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Lehet, hogy ez így nem lenne olyan jó döntés.Túl gyorsan jött.Anyuék meg nem is engedik meg.
-Hidd el, ha megtudod, hogy miért költöztél hozzánk, nem fog érdekelni a véleményül.
-Valamiért most sem érdekel.És furcsa, mert már nem tudok annyira bennük megbízni, mint régen és szégyellem is magam, de ki kell mondjam.Már annyira nem szeretem öket.És nem tudom, hogy miért.Te tudod?
-Igen tudom..De most ég nem mondom el.Majd otthon Harry elmondja.
-Harry, az a göndörhajú fiú, aki tegnap itt volt?-kérdezte és én némán bólintottam.-Értem.-zavarban volt valamiért.
-Akarod, hogy szoljunk a doktornak, hogy engem megismertél.
-Nem kell.A zárójelentésem megvan, alig várom, hogy kiszabaduljunk innen.2 hét mulva vissza kell jöjjek vizsgálatra, majd akkor elmondom.
***
Harry szemszöge:
Felnéztem netre, gondoltam csak szétnézek pár perc alatt.De ez nem így történt.Teli van pletykákkal az egész.Sokan írták,hogy Katie meghalt,azt is írták,hogy összevesztünk ezért kocsi elé ugrott.Aztán olyanok is voltak,hogy talán én kerültem korházba.Volt pár kedves üzenet amikben az állt,hogy sajnálja Katie-t és, hogy ne szomorkodjak.Hirtelen Liam rontott be a szobába.
-Haver, jó lenne, ha néha kopognál.-mondtam, mire ő kilépett a szobámból és becsukta az ajtót.Kérdőn néztem a becsukodott ajtót,majd Liam kopogott és újra bejött nevetve.-Nagyon vicces vagy-mondtam, de még énis mosolyogtam.
-Gyere le,nem sokára vendéged érkezik.
-Ki?
-Meglepi-vigyorgott.Vállat vontam és lementem.-Hallod, nagyon rosszul nézel ki..csinálj valamit magaddal.
-Oh Liam, hagyál ezzel.
-Nem-nem.Gyerünk, egy-kettő.-tolt a fürdő felé.Bementem és szótfogadva kicsit rendbe szettem magam.-Harry!-kiálltotta ki.Én meg kiléptem és megláttam őt.Olyan érzés volt, mint amikor előszőr találkoztunk (csak most felvoltam öltözve).Bámult rám azokkal a szép szemeivel, mintha még nem látott volna.
-Szia-húzta mosolyora a száját, de az én számból nem jött ki egy hang se...
2013. augusztus 7., szerda
II.-7.rész
Louis szemszöge.:
Tegnap Harry miután ezerszer bocsánatot kért, végighányta az egész fürdőszobát.Vicces, mert ott volt mellette a WC..hát igen az tiszta maradt (belülről).Aztán felvittük és lefektettük.
Reggel a konyhában Liam-mel futottam össze.
-Jóreggelt-köszönt
-Jóreggelt.
-Hallod?Mit mondott neked Harry, amikor felmentél?
-Teljesen megörült.Leakar mondani Katie-ről, mert szerinte így jobb lessz neki..Katie azt hiszi, hogy most James a barátja és, hogy a szülei nem fogadták örökbe..De hallod hazugságban fog élni.Nekem van egy tervem-suttogtam az utólsó mondatot és Liam közelebb hajolt és várta, hogy beavassam.-Na, hát felhivtam a kórházat..Katie-t ma engedik ki.Gondoltam, hogy bemegyek hozzá és ráveszem, hogy ide jöjjön vissza.
-Szerinted mennyi az esély arra, hogy egy vadidegenre hallgasson.-mondta én meg megrántottam a vállam.
-Próba szerencse.-mondtam..Liam egy olyan "ezt nem kéne" pillantással nézett rám.Én csak belekortyoltam a kávémba, ami szétégette a számat.
-De figyelj.Katie nagyon megfog szerintem ijedni.
-Liam értsd meg,hogy másképp nem lehet ide visszahozni Katie-t és ha emlékekkel nem segítsük akkor sosem fog emlékezni.Harry meg nem fog ezellen tenni semmit.Amúgy is, itt vannak a cuccai.-fakattam ki.
-Jól van.De ne rontsd el.
-Ezen már csak javítani lehet-bolintottam.Harry jött be a konyhába kidagadt szemekkel és hullafáradtan.Odament az egyik fiókhoz és kivett belőle egy fájdalomcsillapítót, majd bevette.
-Szörnyen nézel ki.-mondtam
-Neked is jóreggelt-fordúlt felénk.-amúgy szörnyen is érzem magam.Azt hiszem szét fog robbani a fejem.
-Jóreggelt.-jött be Niall vidáman.
-Hát te mitől vagy ilyen boldog?-kérteztem
-Semmitől-felhúztam a fél szemöldököm
-Ja és hol voltál tegnap-néztem gyanagodva
-Sehol-vigyorgott még mindig, mi meg röhögni kezdtünk.Vagyis Harry nem, ő csak megfogta a fejét és szólt,hogy kussoljunk mert neki tényleg szétmegy a feje.
-Niall, tudjuk, hogy te sötét vagy de minket ne nézz hülyének.-kuncogott Liam.
-Mi van becsajoztál?-kérdeztem.
-Hagyatok már!
-Akkor avass be-mosolyogtam gunyosan.
-Jólvan jólvan.-adta meg magát.Vártuk, hogy elmesélje Niall a kis történetét,közben meg Harry felment a szobájába és én beleszolva Niall beszédébe Liam-hez fordultam.
-Látod, így sosem tudna túllépni-mondtam, Niall pedig furcsán nézett rám.
-Miért kéne rajta túllépnem ,még csak most ismertem meg-nézett
-Ja nem rólad beszéltem-mondtam, Niall pedig folytatta.Egészen 10 percig áradozott én meg úgy döntöttem, hogy lassan készülödni kezdek.
Fél órával késöbb már a taxiban ültem és a kórház felé tartottam.Még egyszer átgondoltam, hogy mit fogok neki mondani, majd mikor megálltunk, kifizettem a taxit és elindultam be.Beültem a lift-be és az agyam kattogott.Már nem tűnt olyan jó ötletnek es az egész.Kitudja, ha ott vannak a szülei (nevelőszülei), mit mondanak.De már nem hátráltam meg.Elindultom a szoba felé, benéztem az ablakon és láttam, hogy csak Katie van bent.Megkönnyebűltebben nyitottam ajtót.Katie rámnézett és felhúzta a szemöldökét.
-Segíthetek?-kérdezte.
-Őhm csak beszélni szeretnék veled..vagyis mi ismerjük egymást, csak te..-na jó, ezt rohadtúl nem így gondoltam ki.-öhm, te gondolom nem emlékszel.
Katie csak nézett nem szólt semmit.Végignézett rajtam és a böröndjének háttal állva felém fordúlt.
-Emlékszem-mondta hirtelen én pedig meglepődve néztem rá.-emlékszem rád.Vagyis, az arcodra.Olyan, ismerős.Olyan érzés mintha álmomban láttalak volna.Egy este, egy utca végén álltam és akkor talán te jöttél oda hozzám vagy ez fordítva volt?-probálta feleleveníteni az emlékeket én pedig mosolyogva néztem rá.
-Én mentem hozzát..vagyis pontosan úgy történt, hogy te nagyon bevoltál rúgva, annyira hogy elestél és elájúltál, én meg hazavittelek, mégsem hagyhattalak az utcán.Ott ismerkedtél meg Harryvel.-leült az ágy szélére én meg a vele szembeni székre.-azért jöttem,hogy oda visszavigyelek.Mivel beköltöztél hozzánk régenben, 2 ok miatt.És jó lenne, ha visszajönnél velem.Ott vannak a cuccaid és ott laktál két hónapig és ha velünk jössz, azt is elmondom, hogy miért.Igaz, hogy nem lesz jó dolog, de szerintem tudnod kell az igazat.Tudom, furcsán hangozhat, hogy egy idegen lakásában laktál eddig.De hidd el, ott mindenki szeret és mindenki ismer.De bízz bennem mert ott biztonságban leszel.-mosolyogtam.
-Wow.Hát ez így nagyon furcsa.Te akkor megmentettél.És oké.Veled megyek-mosolygott.-valamiért bízom benned és ez lehet, hogy azért van mert megmentettél.
***
Hát ez tényleg elég rövid rész, de arra gondoltam, hogy szerintetek milyen lenne, hogyha minden reggel írnék egy ennyi részt, vagy maradjon, úgy, hogy 3-4 naponta hozok hozzabb részt..döntsétek el és írjátok meg kommentbe :)
Tegnap Harry miután ezerszer bocsánatot kért, végighányta az egész fürdőszobát.Vicces, mert ott volt mellette a WC..hát igen az tiszta maradt (belülről).Aztán felvittük és lefektettük.
Reggel a konyhában Liam-mel futottam össze.
-Jóreggelt-köszönt
-Jóreggelt.
-Hallod?Mit mondott neked Harry, amikor felmentél?
-Teljesen megörült.Leakar mondani Katie-ről, mert szerinte így jobb lessz neki..Katie azt hiszi, hogy most James a barátja és, hogy a szülei nem fogadták örökbe..De hallod hazugságban fog élni.Nekem van egy tervem-suttogtam az utólsó mondatot és Liam közelebb hajolt és várta, hogy beavassam.-Na, hát felhivtam a kórházat..Katie-t ma engedik ki.Gondoltam, hogy bemegyek hozzá és ráveszem, hogy ide jöjjön vissza.
-Szerinted mennyi az esély arra, hogy egy vadidegenre hallgasson.-mondta én meg megrántottam a vállam.
-Próba szerencse.-mondtam..Liam egy olyan "ezt nem kéne" pillantással nézett rám.Én csak belekortyoltam a kávémba, ami szétégette a számat.
-De figyelj.Katie nagyon megfog szerintem ijedni.
-Liam értsd meg,hogy másképp nem lehet ide visszahozni Katie-t és ha emlékekkel nem segítsük akkor sosem fog emlékezni.Harry meg nem fog ezellen tenni semmit.Amúgy is, itt vannak a cuccai.-fakattam ki.
-Jól van.De ne rontsd el.
-Ezen már csak javítani lehet-bolintottam.Harry jött be a konyhába kidagadt szemekkel és hullafáradtan.Odament az egyik fiókhoz és kivett belőle egy fájdalomcsillapítót, majd bevette.
-Szörnyen nézel ki.-mondtam
-Neked is jóreggelt-fordúlt felénk.-amúgy szörnyen is érzem magam.Azt hiszem szét fog robbani a fejem.
-Jóreggelt.-jött be Niall vidáman.
-Hát te mitől vagy ilyen boldog?-kérteztem
-Semmitől-felhúztam a fél szemöldököm
-Ja és hol voltál tegnap-néztem gyanagodva
-Sehol-vigyorgott még mindig, mi meg röhögni kezdtünk.Vagyis Harry nem, ő csak megfogta a fejét és szólt,hogy kussoljunk mert neki tényleg szétmegy a feje.
-Niall, tudjuk, hogy te sötét vagy de minket ne nézz hülyének.-kuncogott Liam.
-Mi van becsajoztál?-kérdeztem.
-Hagyatok már!
-Akkor avass be-mosolyogtam gunyosan.
-Jólvan jólvan.-adta meg magát.Vártuk, hogy elmesélje Niall a kis történetét,közben meg Harry felment a szobájába és én beleszolva Niall beszédébe Liam-hez fordultam.
-Látod, így sosem tudna túllépni-mondtam, Niall pedig furcsán nézett rám.
-Miért kéne rajta túllépnem ,még csak most ismertem meg-nézett
-Ja nem rólad beszéltem-mondtam, Niall pedig folytatta.Egészen 10 percig áradozott én meg úgy döntöttem, hogy lassan készülödni kezdek.
Fél órával késöbb már a taxiban ültem és a kórház felé tartottam.Még egyszer átgondoltam, hogy mit fogok neki mondani, majd mikor megálltunk, kifizettem a taxit és elindultam be.Beültem a lift-be és az agyam kattogott.Már nem tűnt olyan jó ötletnek es az egész.Kitudja, ha ott vannak a szülei (nevelőszülei), mit mondanak.De már nem hátráltam meg.Elindultom a szoba felé, benéztem az ablakon és láttam, hogy csak Katie van bent.Megkönnyebűltebben nyitottam ajtót.Katie rámnézett és felhúzta a szemöldökét.
-Segíthetek?-kérdezte.
-Őhm csak beszélni szeretnék veled..vagyis mi ismerjük egymást, csak te..-na jó, ezt rohadtúl nem így gondoltam ki.-öhm, te gondolom nem emlékszel.
Katie csak nézett nem szólt semmit.Végignézett rajtam és a böröndjének háttal állva felém fordúlt.
-Emlékszem-mondta hirtelen én pedig meglepődve néztem rá.-emlékszem rád.Vagyis, az arcodra.Olyan, ismerős.Olyan érzés mintha álmomban láttalak volna.Egy este, egy utca végén álltam és akkor talán te jöttél oda hozzám vagy ez fordítva volt?-probálta feleleveníteni az emlékeket én pedig mosolyogva néztem rá.
-Én mentem hozzát..vagyis pontosan úgy történt, hogy te nagyon bevoltál rúgva, annyira hogy elestél és elájúltál, én meg hazavittelek, mégsem hagyhattalak az utcán.Ott ismerkedtél meg Harryvel.-leült az ágy szélére én meg a vele szembeni székre.-azért jöttem,hogy oda visszavigyelek.Mivel beköltöztél hozzánk régenben, 2 ok miatt.És jó lenne, ha visszajönnél velem.Ott vannak a cuccaid és ott laktál két hónapig és ha velünk jössz, azt is elmondom, hogy miért.Igaz, hogy nem lesz jó dolog, de szerintem tudnod kell az igazat.Tudom, furcsán hangozhat, hogy egy idegen lakásában laktál eddig.De hidd el, ott mindenki szeret és mindenki ismer.De bízz bennem mert ott biztonságban leszel.-mosolyogtam.
-Wow.Hát ez így nagyon furcsa.Te akkor megmentettél.És oké.Veled megyek-mosolygott.-valamiért bízom benned és ez lehet, hogy azért van mert megmentettél.
***
Hát ez tényleg elég rövid rész, de arra gondoltam, hogy szerintetek milyen lenne, hogyha minden reggel írnék egy ennyi részt, vagy maradjon, úgy, hogy 3-4 naponta hozok hozzabb részt..döntsétek el és írjátok meg kommentbe :)
2013. augusztus 6., kedd
II.-6.rész
Teljesen kiakadtam.Nem emlékszik rám, de James-re igen.Visszamentünk a korterembe,hogy megbeszéljük és erre Katie megölelte James-t.Persze, hogy James ezt örömmel viszonozta..én meg csak meredt szemekkel álltam ott és rám meg úgy nézett mint egy idegenre.Fájt..rettenetesen fájt.
-Anyu-jék nem jönnek be?-erre a kérdésre a szemem kitágúlt.Tényleg.Nem tudja, hogy örökbefogatták és mégegyszer átkell ezen essen.Megint kifog borúlni és megint ugyanaz lesz.Jajj.Ő most abban a tudatban él, hogy James a barátja..
-Öhm, bocsánat, de beszélhetnék kicsit Katie-vel?Kettesben.-erre mindenki rámkapta a tekintetét.A doktornő kiment,majd James-re néztem.Gyilkos tekintetket szortunk egymásra.De végűl megadta magát és egyet bolintott, majd kiment.
Katie nagy szemekkel páztázott ahogy az ágya végén állok.Közelebb mentem és odahúztam egy széket.
-Tényleg nem emlékszel rám?Egy kicsit sem vagyok ismerős?-néztem mélyen a szemébe és ő is engem nézett.
-Nemtudom.
-Hogy hogy nem tudod?-furcsáltam.
-Hát..nem tudom, hogy ki vagy.Mintha sosem láttalak volna, mégis ez olyan fura.A doktornő azt mondta, hogy mi már két honaplja ismerjük egymást.Két honapja és én mégsem emlékszem.Ez elég fura.-minden remény elszállt mikor ezeket a szavakat mondta.Szóval nem emlékszik semmire.Ha most elmondanám, hogy örökbe fogatták és, hogy James itt hagyta és mi meg összejöttünk meghasadna a szíve és én azt nem akarom, inkább nem mondtam semmit.
-Rendben-álltam fel a székről.-valószínüleg mi már nem fogunk találkozni.Minden jót.-eröltettem mosolyt az arcomra, de legbelűl inkább sírtam volna.Kimentem az ajtón.Tudtam,hogy ott van James, de én még fel sem néztem.Egyenesen haza indultam.Amikor hazaértem és bementem a nappaliba mindneki ott volt.
-Figyelj Harry, lesz egy interú jövőhéten-mondta Niall.
-Nem érdekel most az interjú.
-Harry értem én,hogy most nem nagyon lennél rá képes, mert Katie komában van.De már 5 napja, hogy halasszuk.-kezdte Liam.
-Katie nincs már kómában.-vágtam rá.
-Oh..hát akkor ez szuper.-mosolygott.
-Hát persze.Ez szuper.Jaa amúgy nem emlékszik rám.Hű de szuper.
-Mi van?
-Jól hallottad.Nem emlékszik rám és minden bizonnyal rátok sem.Két hónap kitörlödött neki.Ugye milyen nagyszerű?-mondtam cinikusan.Sajnálattal néztek rám én meg elindultam a lépcső felé és felmentem.Leültem az ágyra.Ültem és gondolkoztam,majd hátradöltem és a plafont bámúlva gondoltam át mindent és már a könnyeim is kezdtek megindulni, mikor valaki kopoktatott majd benyitott.Louis volt.Tudtam, hogy ő lesz az első aki feljön.Nem szólt semmit csak leült mellém.Én még mindig az ágyon feküdtem.
-Ez szívás.-szólalt meg egy kis csend után én meg egy pff hangot csináltam a szájammal,ami most azt jelentette,hogy "de még mekkora".-Semmire nem emlékszik?
-Abszólút semmire.Amikor meglátott azt hitte, hogy kórtermet téveztettem.
-Uhh..és most mit fogsz csinálni?
-Ami a legjobb neki..
-Vagyis?
-Vagyis azt hiszi, hogy a nevelő szülei igazából a szülei és, hogy James még mindig a pasija.Ha megtudja, hogy ez mind nem igaz megint összefog törni.Ugyhogy inkább kilépek az életéből..Örökre.
-Hülye vagy?Egymáshoz tartoztok.Nem adhatod fel Harry.Még megtörténhet az is,hogy visszaemlékszik.Kitudja.
-Az orvos azt mondta,hogy nagyon kevés az esélje, hagyd Louis, már nem tudsz rávenni.Eldöntöttem.
-Komolyan mondom, nem is merek rád.-mondta, majd kiment az ajtón.Én sem nagyon értem magam..De végignézni Katie-t, amikor összetört a szülei és James miatt.Rettenetes volt.Nem szeretném, hogy mégegyszer átélje..
A nap további részén kattogott az agyam.
Szegény fiúk, nem tudtak mit mondani.Lehet,hogy Louis tudott volna, de csalodott bennem, úgyhogy inkább nem mondott semmit...
Este kerestem a müzlis dobozt,sohasem teszik a helyére, és találtam egy kis vodkát az egyik szekrénybe, úgyhogy azzal jól elvoltam.Hát igen, kezdtem kicsit késöbb bepörögni a sok pia miatt, úgyhogy zenét tettem.Lassú számmal kezdődőtt amit becsukott szemmel végigénekeltem, bár néha csak habogtam mivel annyira nem ment a szöveg.Majd jött egy gyorsabb szám, úgyhogy arra felpattantam, de majdnem visszaestem, majd mikor már megvolt az egyensúly mozogni kezdtem a zene ritmusára és megpróbáltam túlordibálni a zenét.A többiek nem voltak itthon, úgyhogy senkit se zavartam.Esetleg a szomszédokat, de nem nagyon érdekelt.Hirtelen Zayn és Liam toppant be az ajtón, mögötte Louis és Eleanor.Zayn ment és leállította a zenét.
-Oh ne már-fordultam oda.
-De.Harry!Ez nem megoldás.Leinni magad.
-Miféle megoldás?Én csak jól szórakozom.-mondtam és odamentem Eleanorhoz és megfogtam a kezét.-Gyere táncolj velem-vigyorogtam rá-Nagyon jól nézel ma ki-húztam közel magamhóz de hirtelen valaki félrelökte és egy nagyot lekevert nekem.Louis volt.
-Úgy ütsz mint egy lány-nevettem, mire még egy öklöst kaptam, na ez erősebb volt és a földre kerűltem.Az orromból folyt a vér,de én csak nevettem.Többiek furcsán néztek rám.
-Na most szépen mész és hideg vízet engedsz a fejedre-állított fel Liam.Hirtelen Katie-re gondoltam és arra,hogy mennyire visszavinném az időt.Leállítanám a szalagot és visszatekerném.Ezekre gondolva egy szöveg jutott eszembe és elkeztem énekelni.
-"Can we fall, one more time?
Stop the tape and rewind
Oh and if you walk away I know I’ll fade
‘Cause there is nobody else..
-Anyu-jék nem jönnek be?-erre a kérdésre a szemem kitágúlt.Tényleg.Nem tudja, hogy örökbefogatták és mégegyszer átkell ezen essen.Megint kifog borúlni és megint ugyanaz lesz.Jajj.Ő most abban a tudatban él, hogy James a barátja..
-Öhm, bocsánat, de beszélhetnék kicsit Katie-vel?Kettesben.-erre mindenki rámkapta a tekintetét.A doktornő kiment,majd James-re néztem.Gyilkos tekintetket szortunk egymásra.De végűl megadta magát és egyet bolintott, majd kiment.
Katie nagy szemekkel páztázott ahogy az ágya végén állok.Közelebb mentem és odahúztam egy széket.
-Tényleg nem emlékszel rám?Egy kicsit sem vagyok ismerős?-néztem mélyen a szemébe és ő is engem nézett.
-Nemtudom.
-Hogy hogy nem tudod?-furcsáltam.
-Hát..nem tudom, hogy ki vagy.Mintha sosem láttalak volna, mégis ez olyan fura.A doktornő azt mondta, hogy mi már két honaplja ismerjük egymást.Két honapja és én mégsem emlékszem.Ez elég fura.-minden remény elszállt mikor ezeket a szavakat mondta.Szóval nem emlékszik semmire.Ha most elmondanám, hogy örökbe fogatták és, hogy James itt hagyta és mi meg összejöttünk meghasadna a szíve és én azt nem akarom, inkább nem mondtam semmit.
-Rendben-álltam fel a székről.-valószínüleg mi már nem fogunk találkozni.Minden jót.-eröltettem mosolyt az arcomra, de legbelűl inkább sírtam volna.Kimentem az ajtón.Tudtam,hogy ott van James, de én még fel sem néztem.Egyenesen haza indultam.Amikor hazaértem és bementem a nappaliba mindneki ott volt.
-Figyelj Harry, lesz egy interú jövőhéten-mondta Niall.
-Nem érdekel most az interjú.
-Harry értem én,hogy most nem nagyon lennél rá képes, mert Katie komában van.De már 5 napja, hogy halasszuk.-kezdte Liam.
-Katie nincs már kómában.-vágtam rá.
-Oh..hát akkor ez szuper.-mosolygott.
-Hát persze.Ez szuper.Jaa amúgy nem emlékszik rám.Hű de szuper.
-Mi van?
-Jól hallottad.Nem emlékszik rám és minden bizonnyal rátok sem.Két hónap kitörlödött neki.Ugye milyen nagyszerű?-mondtam cinikusan.Sajnálattal néztek rám én meg elindultam a lépcső felé és felmentem.Leültem az ágyra.Ültem és gondolkoztam,majd hátradöltem és a plafont bámúlva gondoltam át mindent és már a könnyeim is kezdtek megindulni, mikor valaki kopoktatott majd benyitott.Louis volt.Tudtam, hogy ő lesz az első aki feljön.Nem szólt semmit csak leült mellém.Én még mindig az ágyon feküdtem.
-Ez szívás.-szólalt meg egy kis csend után én meg egy pff hangot csináltam a szájammal,ami most azt jelentette,hogy "de még mekkora".-Semmire nem emlékszik?
-Abszólút semmire.Amikor meglátott azt hitte, hogy kórtermet téveztettem.
-Uhh..és most mit fogsz csinálni?
-Ami a legjobb neki..
-Vagyis?
-Vagyis azt hiszi, hogy a nevelő szülei igazából a szülei és, hogy James még mindig a pasija.Ha megtudja, hogy ez mind nem igaz megint összefog törni.Ugyhogy inkább kilépek az életéből..Örökre.
-Hülye vagy?Egymáshoz tartoztok.Nem adhatod fel Harry.Még megtörténhet az is,hogy visszaemlékszik.Kitudja.
-Az orvos azt mondta,hogy nagyon kevés az esélje, hagyd Louis, már nem tudsz rávenni.Eldöntöttem.
-Komolyan mondom, nem is merek rád.-mondta, majd kiment az ajtón.Én sem nagyon értem magam..De végignézni Katie-t, amikor összetört a szülei és James miatt.Rettenetes volt.Nem szeretném, hogy mégegyszer átélje..
A nap további részén kattogott az agyam.
Szegény fiúk, nem tudtak mit mondani.Lehet,hogy Louis tudott volna, de csalodott bennem, úgyhogy inkább nem mondott semmit...
Este kerestem a müzlis dobozt,sohasem teszik a helyére, és találtam egy kis vodkát az egyik szekrénybe, úgyhogy azzal jól elvoltam.Hát igen, kezdtem kicsit késöbb bepörögni a sok pia miatt, úgyhogy zenét tettem.Lassú számmal kezdődőtt amit becsukott szemmel végigénekeltem, bár néha csak habogtam mivel annyira nem ment a szöveg.Majd jött egy gyorsabb szám, úgyhogy arra felpattantam, de majdnem visszaestem, majd mikor már megvolt az egyensúly mozogni kezdtem a zene ritmusára és megpróbáltam túlordibálni a zenét.A többiek nem voltak itthon, úgyhogy senkit se zavartam.Esetleg a szomszédokat, de nem nagyon érdekelt.Hirtelen Zayn és Liam toppant be az ajtón, mögötte Louis és Eleanor.Zayn ment és leállította a zenét.
-Oh ne már-fordultam oda.
-De.Harry!Ez nem megoldás.Leinni magad.
-Miféle megoldás?Én csak jól szórakozom.-mondtam és odamentem Eleanorhoz és megfogtam a kezét.-Gyere táncolj velem-vigyorogtam rá-Nagyon jól nézel ma ki-húztam közel magamhóz de hirtelen valaki félrelökte és egy nagyot lekevert nekem.Louis volt.
-Úgy ütsz mint egy lány-nevettem, mire még egy öklöst kaptam, na ez erősebb volt és a földre kerűltem.Az orromból folyt a vér,de én csak nevettem.Többiek furcsán néztek rám.
-Na most szépen mész és hideg vízet engedsz a fejedre-állított fel Liam.Hirtelen Katie-re gondoltam és arra,hogy mennyire visszavinném az időt.Leállítanám a szalagot és visszatekerném.Ezekre gondolva egy szöveg jutott eszembe és elkeztem énekelni.
-"Can we fall, one more time?
Stop the tape and rewind
Oh and if you walk away I know I’ll fade
‘Cause there is nobody else..
It’s gotta be you
Only you
It’s gotta be you
Only you"
"Lehetnénk szerelmesek még egyszer?
Only you
It’s gotta be you
Only you"
"Lehetnénk szerelmesek még egyszer?
Állítsuk le a szalagot és tekerjük vissza
Oh, és hogyha elmész tudom,hogy én megsemmisülök
Oh, és hogyha elmész tudom,hogy én megsemmisülök
Mert nincs senki más
Ez te kell legyél
Csak te lehetsz
Csak te lehetsz
Ez te kell legyél
Csak te lehetsz"
Liam furcsán nézett rám.Egy kis csend után Louis szólalt meg.
-Nyugi Liam ez nem neked szólt..
-Akkor Eleanornak?-tágúld ki mégjobban a szeme.
-Nem hinném-mondta Louis majd a szemembe nézett.
-Elkell menjek Katie-hez.-indultam a kabátom felé de Louis megállított.
-Harry,késő éjszaka van, részeg vagy.Szerintem nem ez a legjobb alkalom, hogy meglátogazsd.-mondta, de én csak kirántottam a kezem és továbbmentem.
-Elkell mondjam neki, hogy szeretem és, hogy ő az enyém volt.Nem veheti el James.A francba is,mielőtt a műtőbe vitték azt mondta, hogy annyira szeret,attól, hogy nem emlékszik a kinézetemre, valamit még csak érez-észre sem vettem, hogy könnycseppek szöknek a szemembe, csak elindultam az ajtó felé,de Louis, Zayn és Liam leállítottak.Ez nem ér..Három egy ellen, még józanúl se menne.Megfogtak és bevittek a fürdőszobába.Én persze kiabálltam, hogy ez testi sértés és ,hogy felfogom őket jelenteni..de nem nagyon zavarták.A fejemet a zuhanyzóba tették és hideg vizet engedtek rá.A hideg víz a fejemen rettenetes érzés volt, de kiábrándított.
-Ha józanúl is úgy gondolod, hogy mész, akkor engedünk.
-Jó-jó, de mostmár elég.Ez szörnyű.Állítsátok már le azt a rohadt csapot, nem megyek sehová.-megtették.Odaattak egy törölkötőt, amivel megtöröltem a fejem, majd a vállamra tettem,leűltem a fürdőkád mellé a földre és csak meredtem magam elé.Néhány könnycsepp szökött a szemembe és Louis-ra néztem.
-Nyugi Liam ez nem neked szólt..
-Akkor Eleanornak?-tágúld ki mégjobban a szeme.
-Nem hinném-mondta Louis majd a szemembe nézett.
-Elkell menjek Katie-hez.-indultam a kabátom felé de Louis megállított.
-Harry,késő éjszaka van, részeg vagy.Szerintem nem ez a legjobb alkalom, hogy meglátogazsd.-mondta, de én csak kirántottam a kezem és továbbmentem.
-Elkell mondjam neki, hogy szeretem és, hogy ő az enyém volt.Nem veheti el James.A francba is,mielőtt a műtőbe vitték azt mondta, hogy annyira szeret,attól, hogy nem emlékszik a kinézetemre, valamit még csak érez-észre sem vettem, hogy könnycseppek szöknek a szemembe, csak elindultam az ajtó felé,de Louis, Zayn és Liam leállítottak.Ez nem ér..Három egy ellen, még józanúl se menne.Megfogtak és bevittek a fürdőszobába.Én persze kiabálltam, hogy ez testi sértés és ,hogy felfogom őket jelenteni..de nem nagyon zavarták.A fejemet a zuhanyzóba tették és hideg vizet engedtek rá.A hideg víz a fejemen rettenetes érzés volt, de kiábrándított.
-Ha józanúl is úgy gondolod, hogy mész, akkor engedünk.
-Jó-jó, de mostmár elég.Ez szörnyű.Állítsátok már le azt a rohadt csapot, nem megyek sehová.-megtették.Odaattak egy törölkötőt, amivel megtöröltem a fejem, majd a vállamra tettem,leűltem a fürdőkád mellé a földre és csak meredtem magam elé.Néhány könnycsepp szökött a szemembe és Louis-ra néztem.
-Kérlek neharagudj-mondtam felnézve.Leguggolt mellém és megveregette a vállam.
2013. augusztus 3., szombat
II.-5.rész
Két nap telt el a mütét óta.Azóta sem ébredt fel.Kómában fekszik a kórtermében és én tehetetlenűl nézem.Nem tudok mást tenni..sajnos de belűl felemészt a fájdalom és kezdem elveszíteni a reményt.Hiába a sok bíztató szó,hogy meggyógyul.Mindenki ezt mondja.Ők nem tudják.Ők csak azt hiszik,hogy ezzel véget vetnek a szenvedésemnek, de nem ilyen könnyű.Egyedűl a fiúk értenek meg.Nem mondtak semmit Katie-ről,mindig csak kérdeznek amikor hazajövök a korházból,hogy mi van vele.Sajnos mostanában elég agresszívn válaszolok.Amikor utoljára megkérdezte Liam ráordítottam,hogy "semmi, mi lenne.Ha ennyire kiváncsi vagy menj és nézd meg.Nem fogsz látni semmi újjat,ugyanúgy fekszik,mint ahogy utoljára otthagytad."...
Ma is felmentem hozzá.Egész nap az ágya mellett ültem és fogtam a kezét.Ma viszont volt egy kis dolog ami reményt adott.Ahogy Katie kezét fogtam hirtelen arra eszméltem,hogy erötlenűl,de megszorította.
-Hé Katie.Hallassz?Ha hallasz kérlek probáld meg megszorítani a kezem.Vagy csak csinálni valamit a kezeddel.-semmi.Nem csinált semmit a kezével.-kérlek szorisd meg a kezem.Katie nem adhatod fel.Gyerünk csak egy kis mozdulatot.Tudom,hogy az elöbb nem képzelöttem.-könnycseppek folytak le az arcomon egyre gyorsabban.-Nem adhatod fel Cica-ezt szinte suttogva mondtam mire egyik ujját megmozdította.
-Tudtaam.Tudtam,hogy hallasz és tudom,hogy megfogsz gyogyulni.Meg kell gyogyulnod!
Gyorsan mentem az orvoshoz, hogy elmondjam mi történt.Eddig semmit sem tudott mondani,csak annyit,hogy várnunk kell.Nem tudom,hogy mennyire lehetséges,hogy egy komában lévő ember halja amit mondunk neki de miután beszéltem az orvossal azt mondta,hogy ez lehetséges és,hogy ez jó hír mert közelebb vagyunk ahoz,hogy felébredjen.Ennek igazán örültem ezért végre boldogabban mehettem haza.A fiuknak elmondtam,hogy mi volt és ,hogy haladunk.ennek ők is örültek.
Beültem a notebook-om elé és megnéztem neten, hogy mennyire lehetséges az,ami velünk ma megtörtént.Mármint,hogy a kómában levő személj,halja amit mondok és értelmezze is.Előadott pár olyan dolgot,hogy ha valaki kómában van és ez rövid ideje tart, akkor lehetséges,hogy ezzekkel a dolgokkal (mint példáúl a kézszorítás) segítséget kér,hogy felkeljen a kómából és ez csak jót jelenthet.Reméltem,hogy ez mind igaz.Lecsuktam a notebook tetejét és lefeküdtem.
Rengeteg gondolat kavargott a fejembe.Az,hogy ezt Katie nem érdemelné meg.Hogy ez az egész miattam és James miatt van.Hogy legszivesebben visszaforgatnám az időt és még azt a rohadt szemetet sem vittem volna ki és akkor nem látom meg James-t és nem huzom fel magam ..és Katie nem feküdne kómában.Arra is gondoltam,hogy mi lesz majd ha felkel illetve mi lesz, ha nem...Csak gondolkodtam és gondolkodtam szokásomhoz híven,mint szinte minden este majd végűl gondolatmenetem végetért és elaluttam.
Reggel telefoncsörgésre keltem.Ismeretlen szám volt.Felvettem.
-Háló, Jóreggelt.A barátnője doktornője vagyok.Jó híreim vannak.Katie felébredt.Kérem jöjjön be a korházba.-a szavakat halva egyből felpattantam az ágyról.
-Uh tényleg.Jajj dejó, köszönöm,hogy értesített.Sietek be.
Gyorsan kocsiba ültem és indultam is.Gyorsan hajtottam, így pillanatok alatt beértem.Egyből elkezdtem futni a korterem felé.A doktornő megállított egy szóra az ajtó elött.
-Kérem kicsit lassaban és nem ijesze meg, még cask most kelt fel és ne hangoskodjon.-bolintottam majd benyitottam és ahogy megláttam őt boldogság kerített hatalmába.
-Szia.-mosolyogtam rá.-jajj annyira örülök neked, hogy vagy?-kérdeztem ő meg kicsit értetlenűl nézett.
-Hát egy kicsit fáj a fejem.De mi történt velem és miért vagyok korházban?-nézett rám majd az orvosra.
-Egy suljos autóbaleseted volt és meg kellett műtenünk.-szólt közbe a doki.
-Annyira hiányzotál-akartam megölelni de ellökött.Érthetetlenűl néztem rá.
-Őhm.Elnézést de azt hiszem kortermet téveztett.-nézett rám furcsán.
-De hát én vagyok az.Harry.-ránéztem az orvosra aki fürkészve nézte Katie-t.
-Nem ismeri ezt a fiatalembert?-kérdezte tőle.
-Sosem láttam.
-De hát én vagyok az.Katie nem emlékszel rám?-néztem mélyen a szemébe.Félve nézett rám.
-Most kérem menjen ki kis ideig a teremből.-szólt az orvos én meg szomorúan kikullogtam.
Nem hiszem el, hogy nem emlékszik rám.Nem lehet igaz.
Hirtelen James jelent meg a korteremnél.
-Te meg mit keresel itt-néztem rá szúrós tekintettel.
-Hívtak,hogy felébredt.Be lehet menni hozzá.
-Nem.A doki van bent.
-Tudsz valamit róla?-kérdezte.
-igen
-Éés..elmondanád?
-Nem!
-Jól van, értem én.Úgyis megtudom majd.-mondtam ,majd hirtelen jött.
-Mi van vele?-kérdeztem egyből
-Történt valami két hónappal ezelött?-kérdezte.
-Ezt hogy érti?-kérdeztem
-Akkor mentem el.-szólt bele James.
-És akkor tudta meg Katie, hogy örögbe fogatták.
-Akkor ez a hunyó.-mondta a doktor én meg értetlenűl néztem rá.-Katie nem emlékszik erre a két hónapra ami azután lett, hogy megtudta,hogy örökbe lett fogadva és, hogy őn elment.Ő ezt nagy traumaként élte meg és az agya kitörölte azt az emléket.Ő úgy emlékszik, hogy most márciusban vagyunk, az pedig két hónapja volt.Valószínüleg ezért nem emlékszik önre...
Ma is felmentem hozzá.Egész nap az ágya mellett ültem és fogtam a kezét.Ma viszont volt egy kis dolog ami reményt adott.Ahogy Katie kezét fogtam hirtelen arra eszméltem,hogy erötlenűl,de megszorította.
-Hé Katie.Hallassz?Ha hallasz kérlek probáld meg megszorítani a kezem.Vagy csak csinálni valamit a kezeddel.-semmi.Nem csinált semmit a kezével.-kérlek szorisd meg a kezem.Katie nem adhatod fel.Gyerünk csak egy kis mozdulatot.Tudom,hogy az elöbb nem képzelöttem.-könnycseppek folytak le az arcomon egyre gyorsabban.-Nem adhatod fel Cica-ezt szinte suttogva mondtam mire egyik ujját megmozdította.
-Tudtaam.Tudtam,hogy hallasz és tudom,hogy megfogsz gyogyulni.Meg kell gyogyulnod!
Gyorsan mentem az orvoshoz, hogy elmondjam mi történt.Eddig semmit sem tudott mondani,csak annyit,hogy várnunk kell.Nem tudom,hogy mennyire lehetséges,hogy egy komában lévő ember halja amit mondunk neki de miután beszéltem az orvossal azt mondta,hogy ez lehetséges és,hogy ez jó hír mert közelebb vagyunk ahoz,hogy felébredjen.Ennek igazán örültem ezért végre boldogabban mehettem haza.A fiuknak elmondtam,hogy mi volt és ,hogy haladunk.ennek ők is örültek.
Beültem a notebook-om elé és megnéztem neten, hogy mennyire lehetséges az,ami velünk ma megtörtént.Mármint,hogy a kómában levő személj,halja amit mondok és értelmezze is.Előadott pár olyan dolgot,hogy ha valaki kómában van és ez rövid ideje tart, akkor lehetséges,hogy ezzekkel a dolgokkal (mint példáúl a kézszorítás) segítséget kér,hogy felkeljen a kómából és ez csak jót jelenthet.Reméltem,hogy ez mind igaz.Lecsuktam a notebook tetejét és lefeküdtem.
Rengeteg gondolat kavargott a fejembe.Az,hogy ezt Katie nem érdemelné meg.Hogy ez az egész miattam és James miatt van.Hogy legszivesebben visszaforgatnám az időt és még azt a rohadt szemetet sem vittem volna ki és akkor nem látom meg James-t és nem huzom fel magam ..és Katie nem feküdne kómában.Arra is gondoltam,hogy mi lesz majd ha felkel illetve mi lesz, ha nem...Csak gondolkodtam és gondolkodtam szokásomhoz híven,mint szinte minden este majd végűl gondolatmenetem végetért és elaluttam.
Reggel telefoncsörgésre keltem.Ismeretlen szám volt.Felvettem.
-Háló, Jóreggelt.A barátnője doktornője vagyok.Jó híreim vannak.Katie felébredt.Kérem jöjjön be a korházba.-a szavakat halva egyből felpattantam az ágyról.
-Uh tényleg.Jajj dejó, köszönöm,hogy értesített.Sietek be.
Gyorsan kocsiba ültem és indultam is.Gyorsan hajtottam, így pillanatok alatt beértem.Egyből elkezdtem futni a korterem felé.A doktornő megállított egy szóra az ajtó elött.
-Kérem kicsit lassaban és nem ijesze meg, még cask most kelt fel és ne hangoskodjon.-bolintottam majd benyitottam és ahogy megláttam őt boldogság kerített hatalmába.
-Szia.-mosolyogtam rá.-jajj annyira örülök neked, hogy vagy?-kérdeztem ő meg kicsit értetlenűl nézett.
-Hát egy kicsit fáj a fejem.De mi történt velem és miért vagyok korházban?-nézett rám majd az orvosra.
-Egy suljos autóbaleseted volt és meg kellett műtenünk.-szólt közbe a doki.
-Annyira hiányzotál-akartam megölelni de ellökött.Érthetetlenűl néztem rá.
-Őhm.Elnézést de azt hiszem kortermet téveztett.-nézett rám furcsán.
-De hát én vagyok az.Harry.-ránéztem az orvosra aki fürkészve nézte Katie-t.
-Nem ismeri ezt a fiatalembert?-kérdezte tőle.
-Sosem láttam.
-De hát én vagyok az.Katie nem emlékszel rám?-néztem mélyen a szemébe.Félve nézett rám.
-Most kérem menjen ki kis ideig a teremből.-szólt az orvos én meg szomorúan kikullogtam.
Nem hiszem el, hogy nem emlékszik rám.Nem lehet igaz.
Hirtelen James jelent meg a korteremnél.
-Te meg mit keresel itt-néztem rá szúrós tekintettel.
-Hívtak,hogy felébredt.Be lehet menni hozzá.
-Nem.A doki van bent.
-Tudsz valamit róla?-kérdezte.
-igen
-Éés..elmondanád?
-Nem!
-Jól van, értem én.Úgyis megtudom majd.-mondtam ,majd hirtelen jött.
-Mi van vele?-kérdeztem egyből
-Történt valami két hónappal ezelött?-kérdezte.
-Ezt hogy érti?-kérdeztem
-Akkor mentem el.-szólt bele James.
-És akkor tudta meg Katie, hogy örögbe fogatták.
-Akkor ez a hunyó.-mondta a doktor én meg értetlenűl néztem rá.-Katie nem emlékszik erre a két hónapra ami azután lett, hogy megtudta,hogy örökbe lett fogadva és, hogy őn elment.Ő ezt nagy traumaként élte meg és az agya kitörölte azt az emléket.Ő úgy emlékszik, hogy most márciusban vagyunk, az pedig két hónapja volt.Valószínüleg ezért nem emlékszik önre...
2013. augusztus 2., péntek
Sorry :(
Ne haragudjatok, de nyáron nem nagyon volt időm írni de mostmár lesz és holnap megis írommajd az új részt, csak ahol voltam nem volt internet ezért nem tudtam írni és jelezni se tudtam,hogy nem lesz sokáig új rész.De mostmár lesznek :D remélem,hogy azért még jártok erre és továbbra is olvasni fogjátok.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)