Végig jártunk szinte mindent.Az egész partot.De nem találtuk meg sehol Dee-t.Annie-vel megegyeztük, hogy visszaindulunk, mikor egy ordítást hallottam.Dee ordított, biztos voltam benne.Rohanni kezdtem a hang felé.
Egy szikla mellé érkeztem és mocorgást hallottam, ezért körbe jártam, és rátaláltam.Dee ott űlt nekidőlve a sziklának és maga elé bámult.Legugoltam mellé.
-Uristen Dee, jól vagy?Hol voltál egész nap?-kérdeztem, ő meg rámnézett.
-Mit számít?Ugysem érdekel senkit-nevetett fel cinikusan.
-Engem érdekelt.-rám mosolygott.
-Mert te más vagy...-mondta, majd félrenézett-Mindig olyanokba zugom bele, akibe nem szabad.-ezután csend borította be az egész helyet, nem tudtam erre mit mondani.
-Dee.-jött ki végűl száraz ajkaimon.Végtelenűl sajnáltam és szerettem volna szorosan átölelni, hogy érezze, hogy nem minden olyan rossz, amennyire képzeli.-hidd el egyszer te is találsz egy lányt, aki veled lehet és szeretni fog.Csak még nem jött el a te időd.Nem kell elkeseredni.Számtalan olyan lány van, aki a boldogságot keresi.-nem mondott semmit.Szemében még mindig ott volt a keserű fájdalom.Mindennél jobban akartam segiteni.
Annie jött oda hozzánk.
-Na előkerűltél tekergő.-mosolyogott rá.-szinte az egész partot bejártuk érted.
-Komolyan?-nézett rám és én bolintottam...
Visszamentünk a táborhelyünkre és szinte mindenki egyesével dőlt be a sátrában az ágyba.Lassan mi is lefeküdtünk.Búcsút vettem Harry-től és lefeküdtem aludni.Hamar el is aludtam, végül mocorgást hallottam a sátor körül így felébredtem.
-Pszt.Katie-suttogta és bedugta a fejét a sátrunkba.-ébren vagy?
-Nem teljesen-súroltam meg a szemem és hunyorítottam az előttem álló alakra.-Dee?mit keresel itt?
-Kicsit kijössz?Szeretnék valamit mondani.
-Megint ilyenkor?-kérdeztem, de nem vártam meg a választ, inkább kimentem, mert Annie mozogni kezdett.-Na mit akartál mondani?-száltam ki a sátorból
-Bocsánatot szeretnék kérni.Hülye voltam, olyat akartam, amit tudtam, hogy nem lehet, de ez a baj velem.nem tudok ellenállni.Sosem akartalak volna ilyen helyzetbe hozni.Megint csak magamra gondoltam.Sajnálom...de még lehetünk barátok?-kérdezte én meg mosolyogva néztem rá.
-Persze.-húztam magamhoz és átöleltem a nyakánál.Ő is átkarolt a derekamnál és a fejét a nyakamba túrtam.Kicsit hátrébb léptem, nehogy megint "ne tudjon ellenállni".
-Na megyek aludni.
-Rendben-mosolygott.
-Öhm, te miért is nem szoktál ilyenkor aludni?-kérdeztem.
-Nem tudom.Valahogy nem megy.Mikor sátorozni vagyunk szinte az egész éjszakát átvirrasztóm és unatkozok.
-Maradok veled, ha gondolod.
-Nem, nem..te mész aludni.
-De tényleg maradok, már nem is vagyok álmos.
-Katie.Feküdj le nyugodtan, miattam nem kell fent maradnod, már megszoktam.
-Elég szomorú, hogy megszoktad.De ha elrabolnak, vagy megesz valami állat, akkor nem én leszek a hibás-mosolyogtam.
-Nem is vonnálak felelősségre...Na most már menj.Jó éjt.
-Ki mondta, hogy megyek?
-Én.
-Én maradni akarok.Nem fogok potyára lefeküdni az ágyba és a plafont nézni.
-Nincs is plafon.-mosolygott.
-Akkor a sátor tetejét.Felőlem te menjél lefeküdni én sétálok egyet a parton, ha velem tartasz, ha nem.-mondtam, mire megrázta mosolyogva a fejét amolyan "nem vagy semmi" stílusban és elindult a tenger felé.Utána néztem, mire megfordult.
-Na jössz?-kérdezte én pedig mosolyogva utána futottam
