U.i.:megváltoztattam egy kicsit a blog külsejét, akartam egy kis szint vinni bele és már untam is úgy a régit..nektek, hogy tetszik?
Miután vége lett a filmnek Harry-vel felvonultunk a szobába.
-Egy kis zene?-kérdezte
-Jöhet.
-De mit?
-Inkább énekelj nekem valamelyik számotokból.Imádom mikor énekelsz-mosolyogtam
-háát okééé várj akkor gondolkozok-kis ideig gondolkozott majd nekikezdett
-"Yeah, I’ve been watching you all night
There’s something in your eyes
Saying c’mon c’mon and dance with me baby
Yeah, the music is so loud
I wanna be yours now
So c’mon c’mon and dance with me baby"-rekedtes hangjától kirázott a hideg..-szóval táncolsz velem baby?-nyújtotta felém a kezét, én megfogtam, ő meg felhúzott és énekelt tovább, hogy legyen mire táncolni.Mikor már az egészet elénekelte, hevesen kezdett csokólni,majd az ágyra ültetett és elkezdett vetköztetni, de nekem egy hang kattogni kezdett a fejemben,hogy ezt nem szabad.
Saying c’mon c’mon and dance with me baby
Yeah, the music is so loud
I wanna be yours now
So c’mon c’mon and dance with me baby"-rekedtes hangjától kirázott a hideg..-szóval táncolsz velem baby?-nyújtotta felém a kezét, én megfogtam, ő meg felhúzott és énekelt tovább, hogy legyen mire táncolni.Mikor már az egészet elénekelte, hevesen kezdett csokólni,majd az ágyra ültetett és elkezdett vetköztetni, de nekem egy hang kattogni kezdett a fejemben,hogy ezt nem szabad.
-Ne,Harry álj!-toltam el magamtól
-Most mi a baj cica?Már csináltuk egyszer, úgyhogy nehogy azt mond, hogy ez így túl gyors.
-Nem, dehogy!
-Akkor mi a baj.
-Női ügyek!
-Milyen női ügyek?egy magazinba ilyesmit olvastál vagy mi?-nézett érthetetlenűl.Felnevettem.-most meg min nevetsz?
-Olyan édes vagy-még furcsábban nézett-ne már, hogy ezt a füledbe kel rágni.szóval..megvan.
-Mi van meg?
-Jajj Harry,ne légy már ilyen szőke.Ha kivűl barna is vagy-nevettem-Megvan-ismételtem magam hátha leesik neki.Az arckifejezésén úgy látszott,hogy megértette és felnevetett saját magán.-te vagy az én barna hajú, szőke hercegem-nagy röhögésben törtünk ki.
Ránéztem az órára.Fél 6 volt.
-Nem megyünk valahova?-kérdeztem.
-Mégis hova?-nézett rám furcsán.
-Nem tudom de itt olyan unalmas.
-Menjünk sétálni.
-De a rajongók tuti észrevesznek.
-Tudok egy parkot,ahová kevesen járnak.Ha odáig eljutunk, onnan már nyugottan sétálhatunk.Amíg elérnénk oda, felveszek egy napszemüveget és egy kalapot.-állt fel
-Rendben, de nem lenne egyszerűbb kocsival?
-Nem lehet, mert ha a kocsimmal mennénk, egyből kiszurnák, hogy ott vagyunk.
-Oké.Akkor én megyek is készülődni.-álltam fel énis és az ajtó felé vettem az irányt.Kimentem rajta, majd be a szobámba.Kinyitottam a szekrényt.Egy darabig gondolkozdtam, hogy mit vegyek fel.Egy hosszú farmernadrágot válaztottam és egy melegebb felsőt, mert azért elég hűvös van kint.Mikor kész lettem bementem Harry-hez.De ő nem volt a szobájába.Biztos lent van.Lementem és a nappali ajtaja elött hallottam a hangját.
-Nem lehet.Taylor én már megváltoztam.Barátnőm van és szeretem!-tudom, hogy nem valami szép dolog hallgatozni, de rólam volt szó, ezért érdekelt.Kis szünet, gondolom az a Taylor beszélt.Harry nagyot nyelt.
-Most nem.Katie-vel sétálni megyünk...azt nem mondom meg...Na le kell tennem-és kinyomta.Nem akartam, hogy tudja, hogy hallgatoztam ezért vártam egy pár pillanatot és az csak azután nyitottam be.Harry csak nézett a semmibe, megse hallotta, hogy bementem.
-Indulhatunk?-kérdeztem, mire odakapta a fejét.
-őőm, persze.-kimentünk az előszobába és felhuztuk a cipőnket,majd kézenfogva elindultunk.
-Harry hova megyünk?-törtem meg a köztünk lévő csendet.
-Egy parkba, ahová nagyon kevesen járnak.Azok is csak gyerekek,meg őregebb emberek.Olyan emberek járnak ide, akik nyugalomra vágynak.Mondjuk egyszer egy lány megismert,de ő sem valami sikítozó rajongó volt.Beszélgettem is vele és elmesélte, hogy a szülei meghaltak és ide szokott járni, ha nyugalomra vágyik.-mondta én csak sóhajtottam egyett.Most előszőr gondolkoztam el azon,hogy vajon kik a szüleim.Miért hagytak el?Van testvérem vajon?Jó lenne ezeket tudni.Megérkeztünk a parkba és leültünk egy padra.
-Min gondolkoztál úgy el?-nézett felém.
-Ách, mindegy-legyintettem a kezemmel
-Nekem elmondhatod
-Csak annyi, hogy azt sem tudom, hogy kik az igazi szüleim és, hogy miért hagytak el.Nem tudom milyen emberek, de az, hogy elhagytak, csak azt mutassa, hogy rosszak.
-Ne mondj ilyet Cica.Nem tudhatod, hogy mi lehetett.Megkéne ezeket kérdezni a régi szüleidtől.-milyen furcsa, hogy annyi szülőm van.Nevelő szülők, igazi szülők, akiket még nem is ismerek.
-Nem is tudom, hogy meg akarom-e ismerni.Így átgondolva, nem is ismerem őket.18 évig éltem nélkülük.Továbbra is megleszek.
-De az nem a te hibád.Nem tudtad, hogy másak a szüleid.-simogatta meg az arcom.
-Ezt majd megbeszéljük.Nagyon szomjas vagyok.
-Énis.Van egy kis madáritató és van nálam egy üveg.
-Oké.-elindultunk a madáritató fele.Ez a park tényleg nagyon nyugott és csendes.Lehet, hogy töbszőr fogok idejárni.Megérkeztünk és én megtöltöttem az üveget és elindultam visszafele, de valami hideget éreztem a hátamon.Hátrafordultam és Harry felém tartotta az itatóból kiáradó vizet.Gonoszúl néztem rá majd megszólaltam.
-Ezt megbánod.-elkezdtem felé szaladni, közben locsoltam rá a vizet.De ő nem futott el, csak felkapott a vállára.
-Nee Harry tegyél lee-sikítoztam felverve a park csöndjét, de közben nevettem és még megmaradt vizet az üvegből ráöntöttem.Mindketten bőrig áztunk.Majd mégegyszer megtöltöttem az üveget,hogy igyak belőle.Miközben töltöttem a vizet egy kezet éreztem a derekamon.Közelbújt hozzám, majd az arcát hajamba temette és a fülembe súgta:
-Annyira szeretlek.-nem értettem ezt a hirtelen érzelgösséget, de jól esett.Megfordultam, de még a karjaiban maradtam.
-Én is-és megcsokoltam.Mikor ajkaink elváltak megszolalt.
-Te remegsz.
-Igen mert fázok.Amugy teis remegsz-elmosolyodott, majd legugolt elém.
-Na pattany fel,hazafutunk.
-Hogy mi?Dehogy, nehéz vagyok.
-Ne félj felbírlak.
-Jó, de ha már nem bírsz tartani akkor szolsz!-parancsoltam
-Rendben-felpattantam a hátára, majd elkezdett szaladni.Minden egyes lépésnél úgy éreztem, hogy lefele csuszok,de Harry szorosan tartott és én biztonságban éreztem magam.Fejemet a vállának töltöttem és magaba szívtam az illatát.Hirtelen megálltunk.Én felemeltem a fejem és egy lányt láttam magunk elött.
-Szia Harry-köszönt a lány.
-Taylor?
-Nem megyünk valahova?-kérdeztem.
-Mégis hova?-nézett rám furcsán.
-Nem tudom de itt olyan unalmas.
-Menjünk sétálni.
-De a rajongók tuti észrevesznek.
-Tudok egy parkot,ahová kevesen járnak.Ha odáig eljutunk, onnan már nyugottan sétálhatunk.Amíg elérnénk oda, felveszek egy napszemüveget és egy kalapot.-állt fel
-Rendben, de nem lenne egyszerűbb kocsival?
-Nem lehet, mert ha a kocsimmal mennénk, egyből kiszurnák, hogy ott vagyunk.
-Oké.Akkor én megyek is készülődni.-álltam fel énis és az ajtó felé vettem az irányt.Kimentem rajta, majd be a szobámba.Kinyitottam a szekrényt.Egy darabig gondolkozdtam, hogy mit vegyek fel.Egy hosszú farmernadrágot válaztottam és egy melegebb felsőt, mert azért elég hűvös van kint.Mikor kész lettem bementem Harry-hez.De ő nem volt a szobájába.Biztos lent van.Lementem és a nappali ajtaja elött hallottam a hangját.
-Nem lehet.Taylor én már megváltoztam.Barátnőm van és szeretem!-tudom, hogy nem valami szép dolog hallgatozni, de rólam volt szó, ezért érdekelt.Kis szünet, gondolom az a Taylor beszélt.Harry nagyot nyelt.
-Most nem.Katie-vel sétálni megyünk...azt nem mondom meg...Na le kell tennem-és kinyomta.Nem akartam, hogy tudja, hogy hallgatoztam ezért vártam egy pár pillanatot és az csak azután nyitottam be.Harry csak nézett a semmibe, megse hallotta, hogy bementem.
-Indulhatunk?-kérdeztem, mire odakapta a fejét.
-őőm, persze.-kimentünk az előszobába és felhuztuk a cipőnket,majd kézenfogva elindultunk.
-Harry hova megyünk?-törtem meg a köztünk lévő csendet.
-Egy parkba, ahová nagyon kevesen járnak.Azok is csak gyerekek,meg őregebb emberek.Olyan emberek járnak ide, akik nyugalomra vágynak.Mondjuk egyszer egy lány megismert,de ő sem valami sikítozó rajongó volt.Beszélgettem is vele és elmesélte, hogy a szülei meghaltak és ide szokott járni, ha nyugalomra vágyik.-mondta én csak sóhajtottam egyett.Most előszőr gondolkoztam el azon,hogy vajon kik a szüleim.Miért hagytak el?Van testvérem vajon?Jó lenne ezeket tudni.Megérkeztünk a parkba és leültünk egy padra.
-Min gondolkoztál úgy el?-nézett felém.
-Ách, mindegy-legyintettem a kezemmel
-Nekem elmondhatod
-Csak annyi, hogy azt sem tudom, hogy kik az igazi szüleim és, hogy miért hagytak el.Nem tudom milyen emberek, de az, hogy elhagytak, csak azt mutassa, hogy rosszak.
-Ne mondj ilyet Cica.Nem tudhatod, hogy mi lehetett.Megkéne ezeket kérdezni a régi szüleidtől.-milyen furcsa, hogy annyi szülőm van.Nevelő szülők, igazi szülők, akiket még nem is ismerek.
-Nem is tudom, hogy meg akarom-e ismerni.Így átgondolva, nem is ismerem őket.18 évig éltem nélkülük.Továbbra is megleszek.
-De az nem a te hibád.Nem tudtad, hogy másak a szüleid.-simogatta meg az arcom.
-Ezt majd megbeszéljük.Nagyon szomjas vagyok.
-Énis.Van egy kis madáritató és van nálam egy üveg.
-Oké.-elindultunk a madáritató fele.Ez a park tényleg nagyon nyugott és csendes.Lehet, hogy töbszőr fogok idejárni.Megérkeztünk és én megtöltöttem az üveget és elindultam visszafele, de valami hideget éreztem a hátamon.Hátrafordultam és Harry felém tartotta az itatóból kiáradó vizet.Gonoszúl néztem rá majd megszólaltam.
-Ezt megbánod.-elkezdtem felé szaladni, közben locsoltam rá a vizet.De ő nem futott el, csak felkapott a vállára.
-Nee Harry tegyél lee-sikítoztam felverve a park csöndjét, de közben nevettem és még megmaradt vizet az üvegből ráöntöttem.Mindketten bőrig áztunk.Majd mégegyszer megtöltöttem az üveget,hogy igyak belőle.Miközben töltöttem a vizet egy kezet éreztem a derekamon.Közelbújt hozzám, majd az arcát hajamba temette és a fülembe súgta:
-Annyira szeretlek.-nem értettem ezt a hirtelen érzelgösséget, de jól esett.Megfordultam, de még a karjaiban maradtam.
-Én is-és megcsokoltam.Mikor ajkaink elváltak megszolalt.
-Te remegsz.
-Igen mert fázok.Amugy teis remegsz-elmosolyodott, majd legugolt elém.
-Na pattany fel,hazafutunk.
-Hogy mi?Dehogy, nehéz vagyok.
-Ne félj felbírlak.
-Jó, de ha már nem bírsz tartani akkor szolsz!-parancsoltam
-Rendben-felpattantam a hátára, majd elkezdett szaladni.Minden egyes lépésnél úgy éreztem, hogy lefele csuszok,de Harry szorosan tartott és én biztonságban éreztem magam.Fejemet a vállának töltöttem és magaba szívtam az illatát.Hirtelen megálltunk.Én felemeltem a fejem és egy lányt láttam magunk elött.
-Szia Harry-köszönt a lány.
-Taylor?
Tetszik a blog új külseje , nagyon jó lett, várom a kövit :)
VálaszTörlésNa ez már jobb lett , várom a kövit
VálaszTörlés