II.-22.rész

Hűű.Ezeeer bocsi, hogy múlt héten nem voltak nagyon részek.Mostantűl esténként fogok írni:D Mégegyszer bocsánat :(

..


És megint hétfő, megint munka, megint korán kelés.Annie kiszedett az ágyból majd szép lassan elkészültem..túl lassan.

Szó szerint berohantunk a kávézóba.John a csuklójára ütött kettőt.Nem volt rajta óra, csak, hogy lássuk, hogy késtünk.
-Bocsánat, bocsánat..többet nem fordúl elő.-mondtam.

-Mindennap ezt mondjátok.-rázta meg a fejét.

-De most tééényleg.-mondta Annie.John legyintett.

-Na nyomás.

Szóval így kezdődőtt a nap,aztán úgy telt, mint minden nap.Aztán bejött egy pasi.Elöszőr nem érdekeltem.Aztán közeledni kezdett és egyre ismerősebb lett az arca.Annie hirtelen elpattant mellőlem és odarohant, majd megölelte és megcsókolta.Áhá, szóval ő Nick.Megfogta a kezét, majd felém húzta.

-Katie, ő Nick.-mosolygott

-Szia.-mosolyogtam rá.

-Szia.-hangja mély volt és mogorvának tünt.Végignézett rajtam, aztán az arcomat fürkészte, majd elmosolyodott.-Lakótárs.-tette hozzá még.

Annie csak mosolygott rajtunk, majd egy rend "rég nem láttalak" csókot adott neki.

-Megyek elkérezkedek John-tól.-hagyott ott minek.Nick-el egymással szemben álltunk.

-Szóóval, elveszed Annie-t.-néztem mosolyogva, mert már kínos volt a csend.

-Áhá.-dugta zsebre a kezét

-Szereted?

-Áhá.

Hívtak egy asztalnál, úgyhogy odamentem és felvettem a rendelést.Annie jött ki a konyhától boldogan és elújságolta, hogy kevesen vannak, úgyhogy elmehet.Nagyon boldog volt.Még sosem láttam ilyennek.

-Hová menjünk?-kérdezte Annie.

-Gondoltam, hogy elkérhetnénk apukádék Porsche autóját és egyet kocsikázhatnánk.-Annie hevesen bologatott, én meg csodálkozva néztem Nick-re

-Azt tuti nem adja oda.-csodálkoztam

-Dehogynem-legyintett Annie.-az egyetlen kicsi lányának.-mosolygott sejtelmesen.-hanem elvesszük másképp

-Annie!

-Mi az? Olyan kevese használja amúgy is.

-Azért mert félti.

-Nem baj, vigyázzunk rá.-kacsintott majd elmentek.

Kiakattam az egészen.Miaz, hogy csak úgy elveszik az apja legféltettebb autóját és csak egyet "kocsikáznak" vele.És ha nem engedi akkor elveszik "másképp".Értem én Annie megváltozott..de ennyire.Azért ez túlzás.Közel sem mert menni ahoz a kocsihoz régen.Csörgött a telefonom.Ránéztem a kijelzöre, majd megnyomtam a fogadásgombot.
-Szia Louis.-mosolyogtam.
-Szíííjjaa.-mondta hangosan.
-Miaz.-tettem autűmatikusan távolabb a fülemtől a készüléket.
-Akkor tuti tuti, hogy jöttök hétvégén?.
-Áhá.
-Annie is?.
-Igen, gondolom..remélem nem baj.
-Jajj nem dehogy.
-Ennyit akartál?
-Igen, azért mert osszuk a sátrakat, hogy ki kivel, hol alszik.
-Öhm, Annie-nek van sátra.-füllentettem.Jó nem volt szép dolog, de ki tudja kivel tennének össze.
-Ja öö oké..Hány személyes?
-Ööhm.Nem tudom.
-Hát kérdezd meg.
-De nincs itt.Elkérezett John-tól, hogy kicsit legyen Nickel-motyogtam
-Ki az a Nick?
-A völegénye-bolintottam
-Őőő, van neki völegénye?-kérdezte.
-Áhá.
-És ő is jön?-mondta halkan
-Nem hiszem.
-Oké, ennyit akartam.Szia-ragta le.
Furcsán néztem a telefonra.Azt sem várta meg, hogy elköszönjek...

..