II.-23.rész.

Péntek este.Annie-vel becsomagultunk a hétvégi kiruccanásunkra.
Amikor bejelentettem neki, hogy kell egy sátor furcsán nézett, aztán elmondtam, hogy miért és most már egy sátorral gazdagabbak vagyunk.
-Ezt hozzam?-mutatott Annie a laptop felé.
-Minek?Nem lesz ahol feltölsd, nem lesz wifi, úgyhogy ha hoznád akkor is kb egy orát, max másfél órát, tudnál laptopozni és internet nélkül.-mondtam, Annie meg elngondolkozott, majd bólintott.

  Ahoz képest, hogy csak két napra megyünk, elég jól feltankoltunk.Csak azt nem értem, hogy minek sátorozni megyünk, mikor a tengerparton van egy csomó szálloda?
Pakolás után, elég korán döltünk be az ágyba.Egyrészt mert korán kell kellnünk, másrészt meg, mert eléggé kivárasztott a mai nap.Délelött sátorért rohantuk be fél Londont, délután bevásárlás, este pedig pakolás.Még gyorsan dobtam Louis-nak egy sms-t, hogy indulásra készek vagyunk és, hogy ne felejtsen el elénk jönni, mivel nem akarjuk odáig cipelni a csomagokat és beállítottam az órám fél 6-ra ( :( ).


Reggel nyúzottan keltem ki az ágyamból, majd leballagtam a lépcsőn.
-Kávét!-mondtam köszönés nélkűl Annie-nek.
-Készűl-mosolygott én meg felültem egy székre.
-Mit gondolsz, mennyi idő alatt készülsz el.-kérdezte gúnyosan, mivel ő már frissen és felöltözve állt a konyhában.Fogalmam sincs, hogy tud mindig ilyen éber lenni reggel.Ez a tulajdonsága a régi.Sehonnan sem késett, suliba is fél orával az óra kezdése elött már bent volt.-20 perc?-hitetlenve néztem rá.
-Mii?Ne már.Fél óráát adj kéérlek.-könyörögtem fárattan.
-Abból háromnegyed óra lesz.-nevetett.-azért mondtam a 20 percet, mert akkor talán elkészülnél fél óra alatt, ha nagyon akarnál.
-Nembaaj.Most nem munkába megyünk vagy ilyesmi.Nem hagynak itt ha késünk pár percet.-nyavajogtam.-kész van már a kávé?
-Áhá.-töltötte ki egy bögrébe, majd odaadta nekem.
-Köszönöm.-ittam bele.Miután megkávéztam (ami kivételesen kevés ideig tartott) bementem a fürdőbe,felgumiztam a hajam, gyorsan lezuhanyoztam, majd törölközőben kimentem a szobámba és magamra húztam a ruhát, ami elő volt már készítve.Tettem fel egy kis alapozót, meg egy kis korektort, de ez sem segített sokat az elnyúzott kinézetemen.Boldogan nyugtáztam, hogy 40 perc alatt kész lettem és pont akkor csengettek, amikor lementem a lépcsőn.Az ajtóhoz rohantam, majd kinyitottam.
-Szia-öleltem meg Louis-t.
-Szia.-mosolyogtt, majd ő is átkarolta a derekam.Nem, Louis nem olyan volt számomra mint a többiek a bandában.Louis olyan, akire tényleg rábíznám merni az életem.Aki odajött, mikor éppen ittas állapotban beájultam és haza vitt, pedig nem is ismert és azt is megtehette volna, hogy ott hagy.Aki tényleg eljött kórházba,hogy haza vigyen és nem érdekelte az, hogy akár azt is megtehettem volna, hogy kidobatom a korteremből, mert nem ismerem meg.Fantasztikus ember és nagyon jó barát.

Lehoztunk pár csomagot az emeletről.
-Niall, gyere már segíteni-kiálltotta ki Louis, mire a szökeség megjelent az ajtóban
-Bocsi itt vagyok,eddig a kocsi hátsóajtaját próbáltam kinyítani.
-Talán ha elöbb kizártad volna, kinyilott volna.-dobta Louis oda a kulcsot én meg elmosolyodtam Niall-en.
-Szia-köszöntöttük Annie-el.
-Sziasztok.-mondta, majd kiment és kinyitotta a kocsiajtót, ami mostmár bizony kinyilt, aztán visszajött segíteni kivinni a csomagokat.Tény, hogy Niall nem egy Einstein (így szeretjük) ,de a fizikai ereje megvolt,úgyhogy felkapott egy böröndöt és kiment vele.Louis is így tett, én meg vittem a szatyrot,amiben a kaják vannak, meg egy hátiságot,Annie meg a sátrunkat.Bepakoltunk és lassan elindultunk.
-Többiek?-kérdeztem.
-Harryékkel jönnek.-mondta Niall.-bólintottam és belemerültem a gondolataimba, majd arra eszméltem fel, hogy megállunk.Niall kipattant a kocsiból, és becsöngetett egy házba.
-Hol vagyunk?-kérdeztem, majd észrevettem Niall kijött a házból egy böröndel és megláttam egy lányt a háta mögött.
-Ő Niall szívszerelme-nevetett Louis, majd átadta Niall-nek a kulcsot, betették a csomagot hátúl, majd beültek, a lány hátra ült mellénk.
-Szia.-mosolyogtam.-Katie vagyok.
-Én Annie-mutatkozott be Annie is.
-Jane-mosolygott a lány.Aranyos volt.Elbeszégettünk még egy kicsit,aztán egyre jobb lett a hangulat, mert a fiuk bekapcsolták a rádió-t és énekelgettünk.Így mentünk a tenger felé és már kezdtem várni, hogy odaérjünk...

Kicsit elbóbiskoldtam,aztán megálltunk egy benzinkútnál, úgyhogy felköltöttek és kimentünk egy kis friss levegőg szívni.
-Még mennyit megyünk?-álltam Louis mellé.
-Hát.Már nincs sok.

Tényleg nem volt sok.Ahogy megláttam a tengert megörvendtem.Sokat voltam itt, szinte minden nyáron és sosem unom meg.De nem áltunk meg ennél a partnál, tovább mentünk én meg értetlenűl néztem Louisra.
-Ez a legjobb part a helyen.Nem itt leszünk?-kérdeztem.
-Nem nem.Itt túl sokan vannak.Van itt sátorozó hely, de két okból is nem leszünk ott.Az egyik, a rajongók miatt, akik tuti nem hagynának békén egész hétvégén.A másik meg, hogy egyedűl akarunk lenni.Es van egy hely, amit még 2 éve fedeztünk fel.Nem jár oda senki,pedig gyönyörű hely.-mosolygott végig az utat nézve.-de majd meglátod.
Hát oké.Így már választ is kaptam arra, hogy miért sátorban leszünk.Gondolom arra, ahol senki sem jár, nem nyitanak szállodát.

Mikor megérkeztünk, már messziről láttam embereket.Nem ismertem senkit.Kivettük a csomagokat a kocsiból, majd letelepttünk egy szimpi helyre.Aztán Louis mondta, hogy az Harry-ék sátra.Egy szó nélkül mentem tovább ujjabb helyet keresni.
-Melyik a te sátrad?-néztem Louis felé.Megmutatta, mi meg letelepettünk mellé.

...

Hát ez egy ilyen rész lett.Semmi érdekes nincs benne, inkább bevezető a következő részbe, amit hétvégén hozok :D Remélem azért tetszik, lehet kicsit uncsi, de kedvem sem volt annyira írni.Bocsi.