II.-21.rész

Bementem a nappaliba ahol Niall tv-t nézett és pattogatott kukoricát majszolt.
-Katie.-üdvözölt majd a melette lévő helyre mutatott.
-Szia-mosolyogtam.-mit nézünk?-néztem a képernyőre, majd belemarkoltam a popcorn-ba
-Krimi.-mondta
-Nemár.Melyik?-néztem unott képpel.
-Castle.
-Na jó.Az nég elmegy.
Ezek után még csatlakoztak hozzánk a többiek (kivéve Harryt) és nagyon mélyről feltört valami.Louis felé néztem és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg.
-Harry?-kérdeztem halkan,Louis vállat vont.
-Nem tudom.Nem láttam ma.
-Egy házban laktok és nem láttad?
-Korán elment.
-Oh.Értem-mosolyogtam,Majd visszanéztem a képernyőre.Az emberek tátogtak a tvben,de egyáltalán nem figyeltem arra, hogy mi lehetett.Csak arra gondoltam, hogy most vajon azzal a lánnyal van?Reggeltől?Nem szabadna erre gondolnom.Miért is teszem?
Gondolatmenetemből Zayn szakitott ki.
-Hé Kate.Gyere velünk jövő hétvégén.Megyünk a tengerparta.-mosolygott rám én meg autómatikusan nemet akartam mondani.
-Annie, gyere teis.-fordult Louis Annie felé.
-Oké.-bolintott én meg kikeregedett szemmel néztem rá, majd megráztam a fejem úgy, hogy senki más ne lássa csak ő.
-Nem hiszem, hogy mosy ez jó ötlet lenne.-motyogtam.
-Miért?-kérdezte Niall.
-Nem tudom.Csak nem.
-Ne csináld már.Jó buli lesz.Gyere.-mosolygott Louis.
-Még lesz időd gondolkodni rajta jövő hétvégéig.-mosolygott Liam.-de ajánlom, hogy gyere-tette hozzá.
A momentumot Harry szakította félbe.Bejött az előszobába én meg a nappali ajtaján kilátva láttam meg őt.Leirhatatlan érzés.A testem bizsergett és nem vettem le róla a szemem.Kár volt, mivel észrevette, hogy bámulom és találkozott a tekintetünk.Arca meglepett volt.Gondolom nem számitott rám.Legnagyobb meglepetésemre mosolygott egyet és integetett.Vagyis akart mert mielött felakarta volna emelni a kezét egy másik kéz ragatta meg.Tisztán láttam a lány arcát amit már abban a magazinban is láttam.Hosszú festett szőke haja felkötve is a feneke felé ér.Persze, hogy pót haj.Amint elnéztem ez a lány tiszta mű.Tuti, hogy átesett már vagy 8 plasztikai mütéten.
A bizsergés elmúlt, Harry-ék felmentek, én meg elvettem a tekintetem az ajtórol és sóhajtva fordultam vissza a többiekhez, akik arról vitatkoztak, hogy ki volt a gyilkos.Szuper.
Pedig egy kis időre azt éreztem, hogy örűl, hogy lát, hogy ő is legalább annyi mindent akar mondani nekem, mint én neki.Hát ez nem így volt.És abban a pillanatban eldöntöttem.
-Megyek veletek a tengerre.-jelentettem be félbeszakítva a beszélgetésüket, mire mindenki elhallgatot és felém nézett.Kaptam egy pár "Szuper!".."Ezaz Kate".."Na azért" mondatot, egyik se dobta fel a kedvem.
Nem érdekel, hogy éppen meghasad majd a szívem látni Harryt és azt a lányt látni együtt.Nem érdekel, hogy őt fogja átölelni a tábortüznél, hogy őt fogja csokolni a sátorban, hogy őt..... na jó, mégis érdekel..de ő ezt nem fogja látni.Ő azt fogja látni, hogy jól szorakozom és hogy jól meg vagyok nélküle.És nem érdekel, hogy mi az igazság.