II-17.rész

-Ühm.Nagyuon finom-mondta Louis teli szájal és Annie-re nézett.-kifejezetten izlik a hús.-mosolygott
-Igen, ez a hús, direkt ilyen ,kicsit égettebb.Jobb ízet ad neki-nevettem.
-De hallod, ez tényleg finom.-mondta Niall, mikor már a harmadik szelet húst nyomta be.
-Tudjuk Niall, hogy neked mindegy.-nevetett Zayn, mire Niall megvonta a vállát és elvett még kettőt.
Mindenki megette,aztán jött a desszert.Kitettük mindenkinek, mire felcsillant a szemük.
-Na ez már igen.-mondta Liam és nekilátott a fagyikehelynek, amit gyümölcsökkel diszítettünk..Már mindenkinek kiürűlt a fél kehely és rengetegett nevetünk.Aztán úgy gondoltam, hogy mostmár elkell mondjam, úgyhogy amikor kicsi csend lett szólásra nyitottam a szám.
-Fiúk, én tényleg nagyon hálás vagyok,hogy befogattatok, meg minden.De nem maradhatok örökre a nyakatokon.Annie felajánlotta, hogy költözzek oda és ott munka is van és Liam neked is nagyon hálás vagyok, hogy beszéltél a volt fönökömmel.Nagyon rendes vagy.De ahol dolgoznék ott ismerek mindenkit és régen is ott szerettem volna dolgozni.Tényleg köszönök mindent.
-Nemááár Kaite.Te itt sosem zavartál és nem is fogsz.Tényleg.Sőt, nagyon jó hogy itt vagy.-mondta Louis.
-Tényleg maraaadj-mosolygott rám Niall.
-Ezt már eldöntöttem.Sajnálom.Énis szerettem itt lenni, de megakarom keresni a saját kenyerem és gyüjtöm a pénzem és veszek majd egy lakást.-mondtam.
Mindenki hozzászólt a témához, mindenki mondta, hogy maradjak.Egyedűl Harry űlt némán és ette a fagyiját, majd mikor végzett felállt és Annie-re nézett.
-Köszönöm a vacsorát-motyogta neki, aztán felment.
Ezután oriási csend lett.Mindenki némán hallgatot és gondolkozott.Mintha csak hallottam volna az agytekervények kattogását.Kiváncsi voltam,hogy mi járhat a fejükben, hogy mire gondolhatnak.De legfőgébb Harry fejébe másztam volna bele.Semmi érzés nem tükrözötütt a szemén.Vajon nem érdekelte?Marasztalt volna?..Lehet,hogyha ő marasztal én tényleg maradnék.De nem marasztalt.Egy szót sem szólt.
-Katie légyszi, segítesz elpakolni az asztalt?-kérdezde Annie.
-Persze.-varázsoltam mosolyt az arcomra.
Bevittük a konyhába a cuccokat és amíg Annie pakolászott én mosogattam.
-Lehet, hogy kicsit elhamarkodott döntés volt-szólalt meg.
-Nem, nem volt az.Ez így helyes.-mondtam, ezzel magamat is bíztatva.
-De ők szeretnek itt téged, én meg elveszlek tőlűk.-motyogta
-Nem veszel el.Nugottan mondhattam volna nem-et.De nem mondtam és ez nem is fog változni.
-De ha úgy gondolod,hogy...
-Nem gondolom úgy.-mondtam beleszólva a mondatába.
-Rendben.Én most kicsit kimegyek a fiúkhoz, megbeszélni velük ezt.
-Oké-mondtam.Kiment én meg tovább sikáltam az edényeket...


Annie.


Utam egyből Harry szobálja felé vezetett.Ajtaja elött nagy levegőt vettem, majd bekopogtam.Nem volt visszajelzés úgyhogy benyitottam.Rámnézett én meg nem tudtam, mit mondani.Az eddig kirajzolódott mondatok az agyamban, hirtelen elillantak és csak álltam ott mint egy rakás szerencsétlenség.Kis csend után megszólalt.
-Miért veszed el tőlem a lehetőséget, hogy visszahóditsam?-kérdezte.
-Nem veszem el Harry.Csak jött ez az ötlet és úgy látszott, hogy neki tetszik.Amúgy is.Úgy akarod visszahódítani, hogy nem szolsz hozzá?
-Nem.Így nem hódítom.Ez azért volt, hogy megtudjam, kibírja-e.Jelenteke annyit neki.
-És te kibírod?
-Már úgyis mindegy.Őt nem nagyon érdekli, hogy nem beszélünk.Úgyhogy mindegy.
-Hidd el Katie-nek így lesz jobb.
-Basszus.Én eddig azt néztem, hogy Katie-nek mi lesz a jó.Kész voltam lemondani róla.Már azt mondtam, hogy jó.Akkor többet nem fogok vele találkozni.És akkor Louis idehozta.Ezzel megváltozott minden.Újrakezdődött minden és most nem vagyok kész,hogy elveszítsem.-mondta már hangosabban.Erre nem tudtam mit mondani.
-Én.Én nem tudtam-mondtam halkan.
-Hogy is tudhattad volna.-mondta cinikusan.-még itt sem voltál amikor balesetet szenvedett.-erre már énis felmérgelöttem.
-Ha tudtam volna, hogy az lesz nem mentem volna el és ha tudom, hogy ez történt akkor visszajöttem volna.-vágtam a fejéhez.
-Tény, hogy nem tudtad.De nincs jogod elvinni.
-De elfogom vinni mert ő is ezt akarja.-mondtam ki, amit nem kellett volna.Harrynek talán ez fájt a legjobban.Bár érzésteen arcal nézett, mélyen a szemében látszott, hogy ez fáj neki.Az, hogy Katie nem akar maradni.
-Akkor menjen.Ha annyira akar.Én nem fogom kérni, hogy maradjon.Nem is érdekel.-hátradőlt az ágyában, majd Louis betoppant az ajtón.
-Mi a probléma.-nézett felváltva rám és Harry-re.
-Elakarja vinni Katie-t.
-Harry.Ez nem biztos hogy Annie hibája.-mondta én meg köszönetképp rámosolyogtam.
-Nem.Tényleg nem.Ez az egész az a rohadt James hibája, meg a rohadt teherautó hibája..meg az én hibám.-nézett maga elé.Nem tudtunk ehez mit hozzáfűzni.Valahol tényleg igaz volt.De annyira mégsem tehettek róla.Hiszen nem tudhatták.-na ennyi.Mostmár kilehett menni-nézett ránk egy kis csend után.
Szomorúan néztem rá, majd Louisal kimentünk az ajtón, majd le a lépcsőn.Katie mit sem tudva semmiről, csak mosogatott tovább.