II-9.rész

-Szia-húzta mosolyra a száját, de az én számból nem jött ki egy hang sem.Hatalmas csend lett az egész szobában.Kis időre meg is maradt, de Louis megszólalt.
-Meglepetés-próbálta oldani a feszültséget.Valamenyire sikerült.
-Miért ide hoztad?-kérdeztem.
-Itt lakik-mondta egyértelműen.Megint Katie-re néztem.Találkozott a tekintetünk.Pár pillanatig néztünk egymás szemébe, majd elkapta a fejét.
-Azért jött, mert megakart tudni mindent.
-Louis,beszélhetnénk négyszemközt.-húztam eröltetett mosolyra a szám.
-Hogyne.-mondta, majd megindultunk a konyhába.
-Te teljesen megörűltél?-néztem rá idegesen mikor már a konyhában voltunk.
-Most miért?Hallod, attól, hogy te nem merted idehozni, neki itt a helye.Megismert.Emlékezett rám valamennyire.Azért mert megmentettem azon az éjszakán-megint kis csend ült be, és mintha halatszodott volna, ahogy az agyam kattogott.Hogy,hogy emlékszi rá és rám nem?És hogyha rá emlékszik akkor megvan rá az esély, hogy rám is fog?Ilyesmi kérdések kattogtag az agyamban.-Tudnia kell az igazságot.Nem élhet hazugságban.
  Nem szóltam semmit.Louis kiment én meg ott maradtam a konyhába a gondolataimmal.Mit kéne tegyek?Áljak elé és mondjam a szemébe,hogy miért is költözött ide.Nézem, ahogy megint összetörik?Azt nem bírnám.De ha én nem mondom el, akkor Louis fogja.Talán egyszer majd emlékezni fog rám?Miért történik ez velünk.Első ember akibe szerelmes lettem, most vagy elkell veszítsem, vagy valahogy helyre kéne hozzam.De hogy?Hogy érjem el, hogy emlékezzen megint rám?És akkor bevillant.Mintha egy villanykörte lenne a fejem felett és felvillant volna, mint egy mesében.Gyorsan visszahívtam Louis-t, aki kérdőn nézett rám.Mivel 5 perce még levoltam törve, most meg mosolyogtam.
-Louis, megvan.Tudom már mit kell tegyek.-kérdőn nézett rám.
-Mit?
-Újra megkell hódítsam.Ha egyszer belémszeretett, akkor mégegyszer sikerűlhet.Csak ne akadájozzon ebben meg James.Mert most visszajött és hiába mondjuk Katie-nek azt, hogy szakitottak, ha megint összejöhetnének.
-Ez igaz.Megkérdezem, majd Katie-t, hogy mi van James-el.-bolintott.
-Rendben.Elmondhatunk neki mindent, de azt ne mond el, hogy jártunk.-mondtam
-Oké.-mosolygott, majd elindultunk be.Ő leűlt Katie-vel szembe én meg mellé.Kérdő szemekkel nézett, hogy most mi van?Aztán Louis elkezdte.
-Két hónappal ezelött 2 dolog is történt veled, ami miatt kivoltál borúlva és napokig szomorkottál..Lehet,hogy most se fogod jól viselni, de tudnod kell.-elhalkúlt kicsit a hangja és ebben a hangszinben folytatta.-Először is a szüleid.Ők nem azok akiknek hitted őket.Egész életedbe hazúdtak neked-én erre a mondatára mérges szemekkel néztem és olyan "még jobban ne fokozd" pillantással néztem rá.-örökbefogattak.
Mondta ki én meg Katie felé pillantottam.Pislogás nélkűl meredt Louisra.Inkább düh-t láttam a szemében, mint szomorúságot.Nem szólt semmit, de áradt belőle az idegesség.
-Akkor ittál sokat és én akkor találtalak meg...
Louis James-ről is mindent elmesélt.Katie-nek még jobban szikrázott a szeme a düh-től.Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a reakciója..Hirtelen felállt és kiment az ajtón.Louis intett, hogy menjek utána.Kis hezitálás után felálltam és kimentem.Katie háttal állt nekem és ahogy becsuktam az ajtót megrezzent, de nem nézett oda.Megkerültem és szembe álltam vele.Rámnézett és abban a pillanatban megtört.Megindultak a könnyei.Rendesen zokogni kezdett.Megfogtam a kezét és magamhoz húztam.Fejét belefúrta a mellkasomba és ott szipogott.Én a derekát átöleltem az egyik kezemmel, a másikkal pedig a haját simogattam.Így álltunk a ház elött és ebben a keserű pillanatban is én kis boldogságot éreztem, hogy megint a karjaimban tarthatom.