II.-16.rész

Sziaa-lépett be Annie az ajtó-n és megölelet.
-Szia
-Naa miújság?Hogy vagy?-ültünk a kanapéra.
-Mostmár tényleg jól.-mosolyogtam.
-Annak örülök.Bár itt lettem volna.
-Semmi gond, nem tudhattad.Amúgy hól voltál?.
-Nick-el mentünk el nyaralni Montenegro-ba.
-Nick?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen, ő a vőlegényem-mosolygott-mondtam már neked, de arra valószínű,hogy nem emlékszel.
-Vőlegényeed?Aztaa-lepödtem meg
-Igen-mosolygott.
Rengeteget mesélt Nick-ről.Tényleg szerelmes belé.Örülök,hogy boldog.Igaz kicsit fiatal a házasság-hoz, de nem baj.Mondta,hogy a szülei álják az egész ceremóniát.Hát igen, ők mindig is nagyon gazdagok voltak, úgyhogy biztos,hogy szép lesz.Azt kicsit furcsáltam, hogy nem tudja,hogy mi Nick foglalkozása,csak hogy valamilyen kereskedő.
-Van egy ötletem.-pattant fel hirtelen és meg kiváncsiskodva néztem.-költözz hozzánk.-mondta hirtelen én meg efagytam és pörögni kezdett az agyam.-naa tök jó lenne.Megismernéd Nick-et és neki is tuti, hogy smemi kifogása nem lesz ellene, hiszen ez az én házam.-mosolygott.
-Uh, de nem lenne gáz?Házasok lesztek, nem szeretnétek együtt élni?
-Oh hát rengetegszer vagyok egyedül.Nick a munkája miatt elég keveset van itthon és olyankor úgyis unatkozom.Délelötönként dolgozom.Keresünk munkát.John tuti befogad, mert mégegy pincért keres.Uuh tök jó lenne, hogyha együtt dolgoznánk.-csilant fel a szeme.Jól hangzott de még átgondoltam a dolgokat.
-Hallod, ma aludj itt és akkor megbeszéljük a fiukkal.-mosolyogtam.
-Oké.Akkor fel is hivom Nick-et.-vette elő a telefonját és kiment vele a konyhába,majd olyan 10 perc múlva visszajött.
-Hát nem örült neki de végűl belement.-mosolyogtt,mire énis mosolyogtam.-Na de amíg a fiúk jönnek mit csináljunk?
-Tudsz fözni?

10 perc múlva a konyhában sütkéreztünk.Eldöntöttük, hogy vacsorát csinálunk a fiúknak.Rántott húst süttünk és tettünk hozzá szószokat.Annie sültkrumplit sütött én meg nekiálltam a desszertnek.Nem tudtam, hogy mit csináljunk.
-Szerintem kimegyek a boltba és veszek fagyit.-mondta Annie
-Oké az szerintem jó lesz.Azt legalább nem tudjuk elrontani.-nevettem és ránéztem az egyik, kicsit odaégett húsra.
Amig Annie elment sütöttem tovább a húsokat és levettem a sültkrumplit (az legalább jól sikerűlt).
Majd amikor visszajött megcsináltuk a fagyikelyheket.A hús nem lett olyan jó, de azért ehető.
Megjöttek a fiúk és köszöntöttek engem és Annie-t.Leültettük öket az asztalhoz.És bevittük a húst meg a krumplit.Kicsit meglepödtek azon,hogy sütöttünk nekük,de amikor a húst megkostolták kicsit lefagyott az arcukról a mosoly