II.-15.rész

Harry tartotta magát a fogadáshóz és már kezdtem azt hinni, hogy nem is zavarja,hogy nem szólhat hozzám.Nekem viszont elég nehéz volt kibírni.Sokszor volt olyan pillanat,hogy akartam volna vele beszélni.Azt hittem,hogy ezt játékosabbra veszi,én annyira nem gondoltam komolyan.De ha őt sem zavarja,hogy nem beszélünk akkor engem sem!
Reggel mikor felkeltem a tükör elé néztem (kócos haj, gidagadt szem..csak a szokásos.)felvettem egy cicanadrágod és elindultam a konyhába.Kómásan mentem a kávéföző felé, majd megláttam valakit.Igen, Harry ott ült a pult másik felén.Na most mit tegyek?Menjek vissza.Ááh, nem.Nem hátrálok meg.
Tovább mentem, megcsináltam a kávémat és megfogve a bögrét leültem Harry-vel szemben (háháá de merész vagyok) aztán bekapcsoltam a tv-t.Egymással szemben ültünk csendben.Én a kávémat ittam és a tv-t néztem, ő meg evett valamit.Így ültünk, várva,hogy a másik feladja.A kávém már elfogyott,Harry már nem evett.Egyedűl a tv hangja járta át az egész konyhát.Vártam,hogy áljon fel mert én már mentem volna,de semmiért nem engedtem volna,hogy azt higgye,hogy nem bírom ki síri csendben mellette.Így voltunk egy darabik, aztán megmentettek.Nyílt az ajtó és Liam lépett be.
-Harry!12 óra van, 1-kór interjúnk van és te még pizsamában vagy!Nyomás öltözni.Fél óra alatt elkészülsz, fél óra az út, úgyhogy lehet,hogy beérünk.Nyomás!-tapsolt végűl kettőt majd Harry felállt és szó nélkűl kiment az ajtón.Én is felálltam és kicsit kinyújtóztam, már zsibbadtam rendesen.
-Még mindig nem beszéltek?-kérdezte Liam
-Á-á.-csóváltam a fejem.
-Ne már.Ez olyan gyerekes-nevetett fel.
-Áh kicsit sem-nevettem énis, majd kisgyerek hangon mondtam:-de akkor is én fogok nyerni.-hangosan röhögtünk.
-De amúgy ennek mi az értelme?-mosolygott.
-Nem tudom.Én viccesre akartam venni, aztán ez lett belőle.
-Pff.Harry-nél a verseny nem játék.Imád versenyezni és imád nyerni.
-Na akkor ebben hasónlítunk.-mosolyogtam
-Jujj majdnem elfelejtettem mondani.Lehet,hogy nem emlékszel, de a baleset elött volt egy munkád.És beszéltem a fönököddel és azt mondta,hogy megérti a helyzeted és szivesen visszavesz.
-Tényleg?Áhh dejó, már akartam volna munkát keresni.Tök jó fej lehet a fönököm.-mosolyogtam öszintén.
-Őőőhm..hát amiket meséltéél róla..Annyira nem.
-Jaa..nembaj.Na szóval.Itt a sarki kávézóban voltál pincérnő.Holnapután kezdesz-mondta, majd az órájára nézett-én viszont rohanok.Ne rombold le a házat-mosolygott.
-Igenis Liam bácsi-mondtam megint gyerekhangon.
Liam kiment én meg felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptop-om,majd felmentem Skype-ra aztán Facebookoztam egy kicsit,majd tíz perc múlva egy ablak villogni kezdett.Rámentem a Skype-ra és legnagyobb meglepetésemre Annie volt az.
"Sziiiaaa xx.Hogy vagy?Nem voltam Londonban és Louis hívott,hogy mi történt veled.Jajj annyira sajnálom.Egyszer beülhetnénk valahova megbeszélni a dolgokat.Tudod a baleset elött találkoztunk és mondtam,hogy még tartsuk a kapcsolatot.Csak elvoltam utazva.."
Elkezdtem énis pötyögni.
"Sziaa :) Rég nem láttalak.Mostmár jólvagyok.De sok dolog nagyon furcsa, szóval persze, találkozhatunk.Felöllem ma is, a fiúk nincsenek itthon és unatkoznék úgyis."
"Rendben, akkor átmegyek:) Háromra ott leszek.Szia x.
"okééé.Szia :) x.
Tök jó hogy átjön.A suliba mi voltunk a legjobb barátok.Igaz, aztán nem voltunk már olyan jóba, de úgy látszik, hogy megint jóban vagyunk.Nagyon kedveltem, csak amikor James-el voltam, nem nagyon helyeselte és én nagyon nem örűltem neki.De most nincs James és úgy látszik, hogy Louis-al is jóban van, hogyha telefonáltak.
Lezuhanyoztam és elkészültem, majd a nappaliban űlve vártam Annie-t.