II.-11.rész.

Katie összeszorított szemmel tűrte, ahogy kidolgozzák a tetkót.Látszott a szemén a fájdalom.Gondolkodás nélkűl odamentem és megfogtam a szabad kezét, mire kinyitotta a szemét és furcsán nézett.Elöttem meg minden lepergett és mondatok cikáztak a fejembe."Nem vagytok együtt, miért fogod a kezét?".."Teljesen egyértelmű, hogy furcsán néz, számára egy vadidegen vagyok, aki megfogta a kezét" ..ezek és ehez hasonló mondatok.Elengettem a kezét és zavartan visszaültem a székre.

A tetkó kész lett, de leragaztották,amit ma még nem szabad levegyen, majd kapott pár dolgot, amivel minden nap bekell kennie.
 A hazafele út nagyon csendesen telt.Olyannyira, hogy az már kínos.Még sosem éreztem, hogy zavarban lennék egy lány elött..viszont most teljesen kínos volt ez az egész úgyhogy inkább bekapcsoltam a rádiót, szinte mindenhol tuc-tuc zene szólt, úgyhogy csak nyomkodtam, aztán ráleltem egy Queen számra, azt hagytam.
Beálltam a garázsba.Katie nem szált ki, hanem felémfordúlt.
-Köszönöm, hogy elhoztál.-mondta zavartan, én csak bolintottam.
-Csak ne bánd meg.
-Nem fogom.Ez biztos-simította meg a csuklóján lévő kötésd
-Rendben.-mosolyogtam.-szerintem menyünk be.
Louis bent már várt minket.Kicsit idegesnek tűnt.Katie felé fordúlt.
-A szüleid bent vannak a nappaliban.-suttogta.
-Mi?Mit keresnek itt?Egyáltalán, hogy találtak ide?-mondta ő is suttogva.
-Fogalmam sincs, de tudják, hogy megjöttetek.Muszáj lesz velük beszélned.
Katie kicsit gondolkodott
-Jobb lesz, hogyha ez megbeszéled velük-mondtam bíztatásképp.
-Rendben...
Bementünk a nappaliba és ahogy megláttak minket felálltak és odaléptek Katie-hez.
-Oh kincsem, miért nem hazajöttél.Tegnap egész nap vártunk rád.-mondta az anyukája.
-Menjetek el!Nem akarlak látni titeket.Nem hiszem el, hogy egész életemben hazugságban éltem.-mondta Katie mérgesen.
-Kérlek Katie..gyere haza.Mi csak meg akartunk kímélni attól,hogy egész életetben abban a hítben élj, hogy mi nem vagyunk a szüleid.Így jobb volt neked.Szebb életed lehetett-szólalt meg a férfi.
-Csak tudod a szép életem egy pillanat alatt romlott el.Csak menjetek el!-elcsuklott a hangja.
-Inkább itt maradsz ezekkel a fiúkkal, akiket nem is ismersz?
-Tudod, ők befogattak, amikor nem volt hová mennem.Kétszer is.-mondta Katie, majd kitárta a az egyik kezét az ajtó felé.Mutatva, hogy távozzanak.Elis indultak, majd a nő kicsit megtorpant.
-James azt üzeni, hogy reméli, hogy szép életed lesz és,hogy nagyon fogsz neki hiányozni.-mondta.
-Mivan?James elment?megint?.
-Nem.Lecsukták.-mondta, majd kimentek.-Remélem rájössz, hogy mi csak jót akartunk neked.-mondta utoljára, majd véglek elmentek.Katie felé néztem.Bámult maga elé.Louis-al összenéztünk és nem tudtuk, hogy mit tegyünk.Egyszercsak Katie leereszkedett a földre.Nem sírt.Még mindig csak maga elé nézett.Legugoltunk mellé.
-Jól vagy?-kérdezte Louis.
-Azt hiszem..nem tudom.-nézett Louisra-Jól leszek.-bolintott végűl.Louis mosolygott, majd megsimitotta a karját.
-Most megyek lezuhanyzom, majd egy kicsit pihenek.-állt fel.-köszönöm.Mindent.-mosolygott majd felment.Összeszorult a szívem ahogy néztem.Louis megveregette a vállam én meg felé fordultam.
-Jól lessz.És te is.
-Remélem, mert ez így nagyon nem jó.
-Tudom.Amúgy milyen lett a tetkó?
-Nekem nagyon tetszik, de remélem, hogy nem fogja megbánni.Mondjuk én még egy tetkót sem bántam meg.Kicsit ezt a hajót-mutattam a vállamra.
-Hát igen.Taylor korszak..
-Taylor korszak.-ismételtem meg