II.-3.rész-Nem láthatom meghalni..

Ehez a részhez csak annyit fűzök,hogy kicsit rövid lett.. sajnálom..




Az állapota válságos.....
Ez a mondtad keringet a fejemben.Nem szabad meghalnia..Még nem.
Miért kellett James visszajöjjön?Miért forgatott fel mindent?Miért érzek belül mérhetetlen fájdalmat és büntudatod?
-Megérkeztünk-szólt a mentős és kiszáltunk az autóból, majd egy nő közeledett felénk.Megnézte a sebet, majd szolt a szemben álló nőnek.
-Vigyék a vizsgálóba
-Kérem mentsék meg-fordultam a nő felé és rámnézett.
-Mindent megteszünk-bolintott majd elvitték.Én követtem őket, majd a vizsgáló elött vártam.Közben megérkezett Louis, Liam és az akit most pont nem akartam látni,James..
-Harry!-jött oda Louis-mit mondtak?
-Most vizsgálják-mondtam lehajtott fejjel és halkan.
-De mi történt?Mondjátok már el részletesebben-ült le Liam az egyik székre.
-Az egész az én hibám-mondtam majd James-re néztem-na meg az övé!Miért kellett ide gyere?Mi értelme volt  annak,hogy kiprovokáld belőlem,hogy megüsselek?
-Nem kellet kiprovokáljam,megütöttél volna anéklül is.
-Nem-nem.Ha nem mondtad volna azt,talán egy pofonnal elintéztem volna és Katie letudott volna állítani és nem ment volna el és akkor nem történik ez és...-kitört belőlem a zokogás és már nem tudtam tovább beszélni csak lehajtottam a fejem.Louis a vállamra tette a kezét és megveregette.
-Mindent rendben lesz-ebben a pillanatban kijött az orvos és  felénk fordúlt,mi felálltunk
-Önök hozzátartozók?-nézett végig rajtunk.
-Katie a párom-mondtam és nyeltem egyet, mert tudtam,hogy ez nem elég,hogy el mondja,  hogy mi van vele.
-Sajnálom,de csak hozzátartozóknak adhatok információkat.
-De doktornő, ő igazából nem tudja,hogy kik a szülei és a rokonai, mert eddig olyan emberekről hitte azt, akik nem is voltak a szülei.Jelen pillanatban mi vagyunk a hozzátartozói.Úgy szeressük,mintha testvérek lennénk-probálkozott Louis.A doktornő szemében némi enyhülés volt és pár perc csend következett.Gondolkozott majd megszólalt.
-Rendben.Ez esetben elmondom önöknek..Érzékeny helyen van a seb,amit az ütés okozott.Sajnos  nagyon nehéz lenne  műteni és nem kockáztathatjuk meg.Sajnálom.-lesokkoltam.Nem tudják megmüteni? ez most azt jelenti..?
-Ez most azt jelenti,hogy megfog halni?-vékonyodott el a hangom és könnyek gyültek a szemembe ahogy kimondtam ezeket a szavakat.A nő nem mondott semmit, csak nézett,ebből már kivettem a választ.A folyosón elindultam előre és  csak mentem.Én sem tudtam hová, de valahogy ki akartam jutni.A könnyeimet nem engedtem előtörni.Végűl megtaláltam az ajtót ahonnan kijuthatok a korház hátsó részéhez.Kinyitottam és mentem az ösvényen egyre messzebb a korháztól.Olyan volt a hely, mint egy park.Megálltam és ökölbe szoritottam a kezem.Ideges voltam és a fájdalom marta a testem.Ordítani kezdtem.Néha szavakat, rövidebb mondatokat és legtöbszőr az "Á" hangot.Teljes erömből belerúgtam a mellettem lévő padba.
-Ezt neked te szar.-kiálltottam.A düh és a fájdalom uralkodott rajtam...amikor már kicsit lenyugottam leültem a padra és patakzani kezdtek a könnyeim.Sosem voltam ilyen sírós, sőt azt sem tudom mikor sírtam utoljára..de egy lányért még biztos,hogy sosem.Felnéztem az égre ahol már a csillagok világítottak.Nem tudom mennyi ideig lehettem ott és,hogy mennyi ideig ültem,de nem érdekelt.Csak érezni akartam az érintését,a kezét, a csókját..amit már nem érezhetek.Elsem tudom képzelni,hogy milyen lesz, amikor már nem látom.2 hónap, vagy még annyise és minden felfordult.Ez a lány az életemet változtatta meg..jobbá tette.Semmi sem tart örökké.Már tudom,hogy ez tényleg igaz.Szépen lassan minden elmúlik..és te csak álsz és nem tehetsz ellene semmit, akarsz, de nem megy.Muszáj hagynod,hogy a dolgok magától menjenek...Valaki megfogta a vállam ezzel kiszakíta gondolatmenetemet.Ijedten odakaptam a tekintetem és Louis-al találtam szembe magam.
-Elbúcsúzhatsz tőle.Még pár percig ébren van,addig beszélhetsz vele.-mondta szomorúan.
-Nem tudom nézni, ahogy meghal-gyültek megint a könnyim és Louis megölelt.
-Na gyere.-húzott fel-most légy erös!-bementünk az épületbe egyenesen Katie kórterme elé és benyitottam.Sápadt arca és piros szemei néztek rám.Mindenféle cső lógótt belőlle, ezek tartották életben.Szája kiszáradt és színtelen volt..De még így is gyönyörű..