II.-4.rész-Utolsó csók.

Gyönyörű,de nagyon nehéz így látni őt.A szeme csukva volt,majd ahogy becsuktam az ajtót a kis nyikorgásra kinyitotta és rámnézett.
-Hogy vagy-szólaltam meg halkan
-Fáj a fejem,de tudod..nem ez a legnagyobb fájdalmam.-hangja fáradt  volt és nehezen beszélt-...A-aaz-könnybe lábadt a szeme amire énis óriási fájdalmat éreztem,nyelt egyet és megint nekiállt-az,hogy meg..meg kell haljak..az-kezét a szájáoz tette és a könnyei patakzani kezdtek,én meg gyorsan odahajoltam és szorosan megöleltem.A sírástól szippogot és hevesen vette a levegőt aminek következtében nekem is rengeteg könny gyült a szemembe.Levettem a kezemet a derekáról, a nyakára tettem és a tekintetét az enyémre irányítottam.
-Mindig szeretni foglak-mondtam a szemébe nézve aminek következtében hangosan kezdett sírni és leszorította a szemét,majd a száját a számra tapasztotta és lehet,hogy most utoljára,de átdugtam a nyelvem a szájába.Ez a csók annyira más volt.A tökéletes csók...az utolsó csók.Elváltak ajkaink és egymásra néztünk.
-Tudod,hogy úgy nézünk ki mint egy szappanopera  főszereplői?-szipogtam egyet.Katie-nek halvány mosoly került az arcára.Nem,nem volt kedvem viccelödni, de reméltem,hogy még utoljára láthatom mosolyogni.
-Az emlékek örökre megmaradnak bennem és sohasem foglak elfelejteni-úgy éreztem,hogy ez tudatnom kell vele.Könnyes szemmel hallgatta.Eddig magamat sajnáltam, hogy elkell őt veszitsem,de bele sem gondoltam, hogy milyen érzés lehet neki.Olyan fiatal még és elötte van az egész élet...benyitottak az ajtón, egy növérke volt.
-Elnézést, a doktornő beszélni szeretne önnel.Addig ez a fiatalember bejöhet?-és megjelent mellette James.Én Katie-re néztem.Ő bolintott felém.
-igen-mondtam a növérnek.Tudom,hogy James nagyon sokat jelentett Katie-nek úgyhogy ez esetben nem bántam.
-Ön még visszajöhet-mosolyogott a növérke.Hát igen.Mielött lekapcsolnák a gépezetet ami életben tartsa Katie-t.A növér mutatta az utat,majd bementünk egy ajtón ahol a doktornőt pillantottam meg.A székre mutatott jelezve,hogy üljek le.
-Nos, ön az itt lévő "hozzátartozók" közűl a legközelibb,ugy-e?
-Igen.-bolintottam
-Én gondolkoztam az ügyön.Nagyon suljos a fejsérülése.De felhívtam az egyik kollégámat, aki a katonaságnál orvos és a katonák sérüléseit látja el..blah blah blah,nem ez a lényeg.Neki már volt ilyenben része és van egy mütét, ami nagyon kockázatos és 40% az esélj,hogy tuléli.Azért hívtam be,hogy kérdezzem meg,hogy beleegyezike,hogy ezt elvégezzük?
-Hát,ha nem teszik,Katie meghal.Igaz, hogyha nem sikerűl a mütét, akkor is.De legalább van remény.
-A kollégám videóhivás közben segít   nekünk és magyarázza,hogy hogy és mit kell tennünk, bár volt részem hasonló mütétben.Kérem írja alá ezt a papirt itt-tolt oda egy lapot és mutatott az aláírás helyére.
  A boldogság érzete kerített magába és alig vártam,hogy elmondhassam Katie-nek.
-Mivel nagyon érzékeny felületeten fogunk dolgozni, nem biztosithatjuk arról hogy nem lesznek kisebeb következmények.
-Értem.Kérem.Mentsék meg az életét.
-Mindent megteszünk-mosolygott.
Elindultam Katie korterme felé,hogy gyorsan elmondjam a jóhírt és még vittem egy papirt amit alákell írnia.James pont akkor jött ki a teremből.Kikerültem, most nem volt kedvem még egy kis szúros tekintettel se nézni rá.Bementem és Katie szomorú arcát láttam magam.Odasiettem és megfogtam a kezét.
-Mit mondott az  orvos?-pillantott meg
-Van remény-mosolyogtam és felcsillant a  szeme
-Tényleg?-bolintottam mire elkezdett sírni.
-Hé.Komolyan mondom,van egy mütét.
-E-ezek öröm könnyek.-mosolygott majd magáhozhuzott és megcsókolt.Nem akartam szétnyomni azza,hogy ráfekszek, de már nem bírtam tartani magam ezért elhúzodtam.
-Ezt alá kell írnod-nyomtam a kezébe a lapot és egy tollat.
-40% az esélje,hogy tuléled,azért az is valami-néztem rá.
-Áá-kapott Katie a fejéhez és összeszorítottaa fogait.Elkezdett sipolni szakadozva a Katie-re csatlakoztató gépezet és hirtelen 2 növér viharzott a korterembe.
-kérem menjen ki.-szólt rám a növér és  kilökdösött az ajtón.Percegik  álltam az üres folyósón.Nem tudom,hogy hol vannak a többiek.Csak vártam és vártam.Végűl ki jött az egyik növér.Én egyből odamentem hozzá.
-Mi történt?-néztem rá aggodva
-Minél hamarabb a mütőbe  kell vigyük,mert már nem bírja sokáig.Aláírták a papírt?
-Igen itt van.-nyomtam a kezébe.
-Rendben.Elolvasták a részleteket?A pénzt, amennyit kell adni?-nézett gyanakodva
-A pénz most nem számít!..még bemehetek hozzá?-kérdeztem  mire bolintott és én bementem az ajtón.Odamentem Katie.hez és megpusziltam a homlokát.
-És mi lesz,hogyha nem sikerül?-kérdezte maga elé meredve.
-Nem mondj ilyeneket.Sikerülni fog!-bíztattam.Bár nem tudom,hogy szavaim mennyre tüntek öszintének.Én is gondoltam már erre.Sőt, ez a gondolat egész végg a fejemben volt.
Bejött a doktornő.
-Gyorsan bucsúzzanak le,mert hamarosan beviszük.
-Rendben-kiment.Megfogtam Katie kezét és leültem a mellette lévő székre.
-Hogyha nem is sikerül tudd,hogy én sohasem foglak..-keztem el de a számhoz tette a kezét.Erötlenűl magához húzott és megcsokolt.
-Tudom-suttogta,majd nyakam köré fogta a kezét és minden erejét összeszedve szoritott magához.Egy könycsepp hullott ki a szememből és a csupasz kezén landolt.
-Annyira szeretlek.-löktem fel magam
-Énis-szólt erötlen hangján,végűl bejött egy nővér tolokocsival ,segítettem neki átűlni majd elkisértem a műtő elé,ahol legugolta és sok puszt attam a szájára.
-Légy erős Cica!-mosolyogtam biztatóan és megsimogattam az arcát.Aztán csak néztem.Próbálta az arca minden egyes porcikáját a fejembe vésni...Még egy gyors puszi a homlokára,majd elvitték.
..Csak álltam,mint egy rakás szerencsétlenség és néztem az ajtót, ahól bevitték őt.Most éreztem legjobban,hogy mennyire fontos is ő nekem..