II.-2.-Miért pont most?

Ahogy futott felém a szívem  egyre hevesebben vert.Előtörtek a régi emlékek és már nem volt amit csináljak..Elfutni nem tudtam volna, hisz mindjárt utolért,de nem is tuttam.Látni akartam.Tudni akartam, hogy jól van.Azt hittem,már sosem látom többé.De miért pont most?Most mikor már kezdtem elfelejteni...
Megérkezett és megállt elöttem.Lihegve és levegőt kapkodva beszélt.
-Annyira hiányoztál.-mosolygott, majd megölelt.Nem tudom, de a könnyeim automatikusan megindultak, most,  hogy újra látom.Hirtelen annyi kérdés gyülemlett bennem.Hogy tudott visszajönni?Nem körözik már?Hol volt?Miért jött vissza?..de egysem jött ki a számon.Csak a vállába borulva sírtam.
-Jól van-simogatta meg a hátam.Én pedig kifészkelődtem a karjaiból és felgyülemlett bennem az adrenalin.
-Nincs jól, egyáltalán  nincs jól...Itt hagysz, én meg azon vagyok, hogy elfelejtselek, mert azt hittem sosem jössz már vissza.Mit gondolsz, hogy jó dolog játszani mások érzéseivel?-ordítottam a fejéhez.
-Azért jöttem vissza, hogy veled legyek.Megígértem neked, hogy visszajövök.Nem játszok az érzéseiddel, hanem az én szívem húzott vissza.
-James.Ez nem helyes!Én már..én már mással vagyok-nagyon nehéz volt kimondani és nagyon halk volt, mire pislogás nélkűl nézett.-nem várhattam rád James.Azt sem tudtam, mikor jössz vissza.Mielött elmentél volna, azelött mondtam volna el neked, hogy Anyuék örökbe fogattak, te meg itt hagytál és csak Harry volt mellettem és a többiek.Rád nem számithattam.Nem volt ahol laknom, ők befogattak.Rengeteg ideig gondolkoztam azon, hogy visszavárjalak, vagy kezdjek új életet és új kapcsolatot.Végül az utobbit választottam.-tekintete aggodalommal telt meg.Arcán sugárzott a megbánás, nekem meg a könnyeim csak gyültek.Néma csend lett.James csak nézett és én mintha hallottam volna, hogy most mennyi gondolat van a fejében.Mintha lefagyott volna,  majd szólásra nyitotta a száját.
-É-én ezt nem tudtam.Ó bár tudtam volna-lehajtotta a fejét.-Bocsáss meg, kérlek neharagudj rám.-nem haragudtam rá.Nem tudtam rá haragudni, csak a jelenléte felkavart bennem minden érzést.A szívem zakatolt és  nem tudtam mit mondani.
-Hogy tudtál visszajönni? és egyáltalán hol voltál?-megint jöttek a kérdések, mostmár kimontam öket, mert mést nem tudtam már mondani.
-Már ne köröznek.Már nem én vagyok a gyanusított.Kiderült,hogy nem is én öltem meg, csak a drog hatása alatt voltam és azt hittem.Viszont kiderült, hogy a gyilkos Luke volt.Ő nem volt annyira betépve és vallomást tett.
-Luke?-nyílt tágra a szemem.James legjobb barátja aki mellette volt mindig.
-Igen.Megtutta, hogy engem gyanusítanak, ezért feladta magát.-tátott számra raktam a kezem.Luke mindig egy visszahúzodó fiú volt.Nem hittem volna, hogy megöl egyszer egy embert.-igazából önvédelem volt.A pasi megtámadott minket.De igazából én erre nem  emlékszek.Ez már egy hónapja,hogy kiderült, amióta elmentem.Azért nem jöttem vissza, mert elvonóra küldtek Franciaországba.Nem tudtalak hívni és a rendörség megtíltotta, hogy írjak.állitólag benne van a büntetésbe.
-És egy hónap alatt leszoktál?
-Igen.. énis meglepödtem.De ott rengeteg dolog történt velem.Nagyon durva volt.Örvendek, hogy leszóktam mert 5 év múlva az arom, meg  mindenem annyira elroncsolodott volna, mint ott  az embereknek.Hazakisérlek és közben elmesélem ha gondolod.-akartam, hogy elmesélje ezeket a dolgokat, de nem akartam, hogy találkozzon Harryvel.Nagy csend uralkodott, miközben én gondolkoztam, majd mikor meglett a válaszom szólásra nyitottam a szám
-Rendben, de csak a ház meletti sarokig kisérsz, nem a bejáratig.Nem akarom, hogy Harry meglásson.Lehet, hogy majd elmondom neki, miután hazamentem, de ha meglát téged élőben, annak nem hiszem, hogy jó vége lessz.Túl sok rossz dolgot meséltem rólad..
ELindultunk hazafelé és én hallgattam a történeteit.Igazán eseménydús volt neki ott.Barátokat is szerzett és elenségeket is.Azt mondta, hogy ez neki olyan volt, mint gyermek korában a táborok.Csínytevések és ilyesmik.Egyuáltalán nem érezte úgy magát mint egy elvonón.Bár a vizsgálatokat megszenvedte, de szerencsére nem volt olyan súlyos az  esete, ezért letudott szokni rövid idő alatt.Lassacskán majdnem odaértünk a sarokhoz de mielött odaértünk egy alakot láttam a kukánál épp betette a szemetes zsákot.Felénk fordult.Egyből megismertem, de már késő volt elbújni.Harry felismert és közeledni kezdett felénk.Ajajj.James-t már  látta képről úgyhogy felismerte és az arca teli volt düh-vel.Odaért hozzánk.
-Ő mit keres itt-szólalt meg közben egész végig James-t bámulta dühösen.Nem szólalt meg egyikünk sem ezért Harry folytatta, mostmár James-nek.-Van fogalmad róla, milyen fájdalmat okoztál neki, hogy mennyit sírt miattad?
-Igen tudom,  de meg tudom magyarázni
-Most csak így idejössz, mintha semmi se történt volna, és azt hiszed, hogy kimagyarázhatod magad?-lökte meg a vállát, mire James szemében is gyülni kezdett a düh.
-Ne,légyszives ne csináljatok semmit-mondta, de mintha ott sem lettem volna.
-Van okom arra, hogy elmentem, megígértem, hogy visszajövök, te meg lenyultad, mintha a tiéd lenne, de hidd el nem téged szeret.Te csak egy eszköz voltál, hogy elfeljtsen engem!-mondta James mire kikerekedett a szemem.Ez hazugság volt, de ennyi elég volt hogy Harry-t mégjobban felhúzza és a következőpercben már egymásnak estek.Próbáltam szétszakítani öket sikertelenül.De nem adtam fel.Mégsem figyeltek rám.Már olyan mérges voltam mindkettőjükre, hogy beültem az elöttem álló taxiba és szóltam a sofrönek, hogy vigyen valahova, bárhova.Nem bírtam már nézni ahogy szétverik egymást és nem tehettem semmit.Reméltem, hogyha eljövök legalább  észrevesznek.De még felém sem pillantottak.Még néztem öket, hogy hogy ordítoznak és ütik egymást és zokogásban törtem ki,majd a következő pillanatban egy erős lökést éreztem hátulról, majd egy ütést a fejemen és elsötétűlt minden...


Harry szemszöge:


Temérdeknyi méregkeritett magába.Csak üttem és nem éreztem mikor ő ütött.Még, hogy nem szeret Katie?Itt se volt,nem tudhassa.A másik meg, hogy visszajön úgy,  mintha semmi sem történt volna.Ő nem látta azt amit én.Nem látta Katie-t összetörni, majd lassan darabjait összeszedve újra kiteljesedni.
Hatalmas zajt hallottam hirtelen, amit más esetben elengedtem volna a fülem mellet, de erre felfigyeltem.Rossz előérzetem volt és késöbb kiderült, hogy nem is hiába.Szóval odanéztem és egy nagy kamiont láttam, meg egy Taxit ami körül sok  ember volt.Katie sehol sem volt.Rémülten lépkettem a taxi felé félretoltalva az embereket és  megláttam ő-t, ahogy a feje és a nyaka kilóg a betörött ablakból.A fejét vér borította.Gyorsan lehajoltam hozzá, betettem a fejét az autóba, kinyitottam az ajtót és kivettem.Karjaimba vettem és a könycseppektől homályosan látva néztem őt.
-Hívjon már valaki mentőt-ordítottam mire pár ember elővette a telefonját és tárcsázni kezdett.Kivettem Katie haját az arcából és magamhóz öleltem és hangosan zokogni kezdtem.
-Kérlek tarts ki.-légzését már nem éreztem-nem halhatsz meg.Még nem-orditottam egyre hangosabban és öleltem magamhoz.Hihetetlen nagy fájdalom volt bennem.Megláttam elöttem James-t.-Ez mind a te hibád!Minek kellett ide gyere, miért nem hagytad őt békén.-James legugolt és könnyes szemével rámnézett,majd lehajtotta a fejét.Katie-re néztem és mintha késeket szurtak volna belém.Ez az én hibám is.Nem kellett volna nekiessek James-nek.
-Hol van már az a mentő-kérdezde James,bár választ nem kapott.Mikor messziről meghallottam a szirénát felnéztem majd vissza a karjaimban lévő lányra és puszit nyomtam hideg ajkára.
-Nem adhatod fel,Katie-súgtam halkan.Megérkeztek a mentősök és átvették megvizsgálni és a soför mégrosszbban nézetki, hisz az ő felén csapodott a kamion.Katie-t hordágyra tették és megengedték, hogy velük menjek.
-Megtudják menteni.-kérdeztem kisirt szemekkel a mentőstől úton a korház felé.
-Azt az orvosok majd megmondják.Sok vért  vesztett és gyengén lélegzik.A gép segitségével próbáljuk potolni az oxigént, de az állapota válságos...