Furcsa volt ez a hétvége. Annyi minden történt, alig hiszem el. Sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem...sőt akárkivel. Amnézia aztán idővel újra emlékezni. Kicsit olyan érzés volt az egész mint mikor valamit, amit nagyon megakartál csinálni, hirtelen eszedbe jut. Mint az ötven első randiba. Na jó, ez azért elég messze áll tőle, de akkor is.
Reggel Annie költött. Én persze nem akartam még felkelni. Hirtelen Harry hangját hallottam meg és éreztem, hogy valaki megfogja a lábam és kihúz a homokra. Ahogy a nap rám sütött automatikusan az arcomhoz tettem a kezem és a hasamra fordulva próbáltam visszamászni a sátorhoz.
-Aludni akarok-nyöszörögtem. A lábamat fogva húzott át a parton, közvetlen a tenger mellé
-Nem-nem. Kell készülődni és rengeteg bepótolnivalonk van.-gyengéden megfordított és ráműlt.-jajj.
Nehezen kinyitottam a szemem és hunyorogva néztem rá. Akkora boldogságot láttam a szemébe, mint még rég és lehet, hogy közhely, de ebben pillanatban tudtam, hogy miénk világ és nem érdekelt semmi és senki. Sok-sok csókot nyomott a számra.
-Harry?
-Mondjad Cica-mosolygott.
-Megtennéd, hogy leszállsz rólam?-nevettem fel erőtlenül ő pedig leforúlt rólam
-Na gyere álomszuszék készülödni
-Csak egy kicsit még. Gyere feküdj ide mellém.-mondtam, ő pedig lefeküdt mellém és a mellkasára tettem a fejem.-Nem tudom, hogy mi történik bennem, de az üresség, amit eddig éreztem kezd megtelni és minden pillanat amikor mellettem vagy, egyre jobban érzem egésznek magam.-mondtam őszintén. Ő belepuszilt hajamba és átkarolt.
Így feküdtünk nem tudom mennyi ideig, mikor Harry megszólalt, de olyat, hogy majdnem leesett az állam.
-Gyere hozzám.-mondta.
-Mi??
-Gyere hozzám!-ismételte meg magát erélyesebben. Teljesen olyan volt mint egy filmben. Tengerpart, egymás mellett fekvés, napsütés és életem legnagyobb szerelme megkéri a kezem.
-Nem-törtem össze az álom képet,mire furcsán nézett.-Harry szeretlek, de most szereztem vissza az emlékeimet. Rengeteg időnk van még.
-Katie, amikor azt hittem, hogy elveszítelek, majdnem belehaltam, aztán volt remény és az volt a legrosszabb, amikor nem emlékeztél rám. Úgy néztél rám mint egy idegenre és minden percben azt hittem, hogy csak álmodom. Aztán döntöttem. Meghoztam életem legrosszabb döntését. Azt akartam, hogy többet ne találkozzunk. De nem bírtam ki. Ez volt életem legnehezebb időszaka és most olyan boldogságot érzek, mint még soha.-mosolygott.- Nem kell most rögtön hozzám gyere, de én már biztos vagyok benne, hogy veled akarom letölteni az életem.-Meghatódva néztem rá aztán újra fölém tornyosúlt és megcsókolt. Pechünkre pont akkor csapódott ki egy hullám és telibe talált (szerencsére fürdőruhában aludtam).
Nevetve keltünk fel, majd indultunk is csomagolni. Elköszöntem Dee-től és a többiektől és már indulhattunk is.
Elég hamar hazaértünk én sajnos pedig egyből kellett menjek dolgozni.
-Ezentúl is munkába fogsz járni?-kérdezte Harry.
-Igen. Harry én karom megkeresni a pénzem.
-Jó rendben megkeresheted pénzed, de elöbb a doktornőhöz megyünk.
-Jujj tényleg. Felkel hívjam John-t. Inkább mára szabad napot kérek. Már fél 10 én meg 8-ra ott kellett volna legyek.
Felhívtam és elmeséltem neki mindent és azt is, hogy újra emlékszem. Ő ennek szívből örült és megértette, hogy ma nem megyek dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
lovestorz.blogspot.hu