III.-2.rész

     És végre megtaláltam.Ott állt a tenger szélén.

-Dee!-fogtam meg a vállát, mire megfordult.-már rég óta kereslek-mondtam, mire megölelt.

-Nem vesztem el, itt vagyok.-mondta halkan a fülembe.

-Valami baj van?-néztem rá, mire halvány mosollyal megrázta a fejét.

-Hallom összejött a dolog Harry-vel.
-Hát, igen.Elmondtam neki mindent.De te nem voltál ott amikor elmondtuk a többieknek, akkor honnan tudod?-kérdeztem.
-A madarak csicseregték-mosolyogott.
-Áhá.Szóval te szoktál madarakkal beszélgetni.-néztem sejtelmesen.
-Igen.Minden nap.-mondta, majd kis csend után mindketten felnevettünk.
Ezután mély csend következett.Dee a szemembe nézett, de én nem tudtam, ahányszor odanéztem elkaptam a fejem.
-Szerintem menjünk vissza-motyogtam, mire némán bólintott.Az egész helyzet nagyon kínos volt.Dee nem mondott semmit én meg hülyeségeket hortam össze, mint péládúl:..milyen szép idő van, teli van kagylóval a part.Dee hümmögött.Nagyon fura volt..még nem láttam ilyennek.
-Dee most komolyan, mi a baj?-álltam meg
-Mondtam már, hogy semmi.-fordult meg
-Ezt nem veszem be.
-Miért törötsz annyira vele?-kérdezte sebre dugott kézzel
-Mert a barátom vagy.-mondtam
-Áhá.-dünnyögte, majd megfordult és elindult
-Várj már.-futtam utána.-tudod, hogy neked elmondhatod.

-Kate légyszi ne lovagolj már ezen a témán.-emelte fel a hangját.

-Bocsánat, hogy érdekel, hogy mi baj van veled.-mondtam megsértődve.Dee rám nézett és nagyon hirtelen közeledni kezdett.Megakart csókolni.A kezemmel megállítottam és kicsit hátráltam és furcsán néztem.A tekintete szomorú volt.
-Na látod, ez a bajom.-mondta, majd visszafordult és elsétált.Megsajnáltam és magam hibáztattam.
Már nem mentem Dee után.Visszaindultam a táborhelyre.
-Na megtaláltad Dee-t?-karolta át a vállam Harry.
-Igen.Meg.-mondtam magam elé bámulva.Harry adott egy puszit a homlokamra, mire én rá mosolyogtam.

Egész nap nem láttam Dee-t.Lassan kezdett sötétedni és még nem került elő.Ez igazából senkit nem nagyon izgatott csak engem és ez szomorú.Szomorú, hogy valaki itt van velünk, egy közösségbe, ugyanolyan ember mint mi..mindenki elitéli, miközben senki sem tudja, hogy mit élt át és senkit nem érdekel, hogy valahova eltűnt.

Ami azt illeti Dee elég közel kerűlt hozzám ebben a két napban.Bár nem úgy ahogy ő szeretné.Csak megkedveltem, mint embert.

-Húú te-jött oda hozzám Annie mosolyogva-láttad Jessicát?-automatikusan Jessicát kerestem a szemeimmel, majd megtaláltam.Rá volt mászva szegény Ed-re.

-Hű-döbbentem le.

-Féltékennyé akarja tenni Harry-t-nevetett.

-Nagyon okos-nevettem énis.

-Na, most látlak előszőr nevetni ma, mi a baj?-kérdezte

-Azt hiszem megsértettem Dee-t.

-Mivel?

-Hát, láttam rajta, hogy valami baja van és én hűlye vagy 50-er megkérdeztem, hogy mi van erre meg kiderűlt, hogy az a baja, hogy megint összejöttem Harryvel.-sohajtottam fel.

-Áh hagyjad.. mindenki tudta, hogy ti megint össze jöttök majd és ő is.

-De akkor sem kellett volna a témán lovagoljak, most meg azt sem tudom, hogy hol van, egész nap nem láttam.-mondtam.-és az a legrosszabb az egészben, hogy senkit sem érdekel, hogy eltűnt.

-Gyere, keressük meg.Majd megmondjuk a többieknek, hogy sétálni megyünk.-mosolygott

-Uh dejó-mosolyogtam

Felálltam és közelebb mentünk a többiekhez.

-Elmegyünk Annie-vel egyet sétálni.

-Megyek énis.-állt fel Harry.

-Nem!-szólt rá Annie.-lányos megbeszélés, nincs keresnivalója másnak.

-Ne máár énis akarok menniii.-mondta Niall.

-Most itt maradsz.-mondta Annie, mire Niall bufi fejet vágva űlt vissza

-És hova mentek.-kérdezte Harry.

-Sétálunk össze vissza-mondtam, de Harry szerintem nem vette be, nem tudok jól hazudni és tudja, hogy ilyenkor milyen vagyok.

-Áhá értem.És ilyen fontos az a megbeszélnivaló?

-Igen ilyen fontos-mondta Annie, majd elrángatott-én Harry felé nézve vállat vontam, mintha ez nem az én hibám lenne és nem miattam nem jöhetne.Vagyis az egészből azt akartam kihozni, hogy azt higyje, hogy Annie akarja ezt az egészet.Nem tudom mennyire jött össze.Mindegy