7.rész-Nem szerethetem

Harry szemszöge:


Csak feküdtem az ágyon és nem tudtam aludni.Katie már aludt, ezt a szuszogásából lehetet észlelni.Esti szokásom átgondolni az aznap történteket.Ma sem volt másképp.Ez a nap nem kezdődött valami fényesen, amikorKatie anyukájáéknál voltunk, olyan rossz volt látni, hogy szenved és ,hogy ennyire fáj ez neki.De látom a szemében, hogy reméli, hogy mostmár minden jóra fordul.Ma mikor belépett a konyhába és rámnézett, csodálatos volt.Nem tudtam róla levenni a szemem.Annyira szép, még így, meggyötörve is.Még csak három napja ismerem.Ezt nem lett volna szabad.Ma történteknek nem kellett volna megtörténie.Louis is megmondta.Miért megyek mindig a farkam után?.Most mikor a legsebezhetöbb akkor történt ez..csak gratulálni tudok magamnak.De rabul ejtett és úgy érzem ez most más.Nem csak arra kellett, hogy kielégítse szexuális vágyaimat, mert akkor nem őt választottam volna.Azt hiszem, hogyha ilyen szoros kapcsolatban leszünk továbbra is, beletudnék szeretni.De nem tudnék úgy egy házban élni vele,hogy tudom, hogy ő mást szeret, de én őt.Ez így nem helyes.Levettem róla a kezem és hátat fordítottam neki.Lehet, hogy rossz lesz neki, hogy már nem leszek annyit mellette, de ennek így kell lennie.Gondolkoztam még ma ezen,amikor a kocsiban vártam a többieket,de akkor még nem tudtam, hogy mit csináljak.Utálom mikor nem tudom, hogy mi a helyes.De most úgy érzem, hogy az lesz a leghelyesebb, hogyha békén hagyom Katie-t.Szépen lassan elaludtam,majd mikor felkeltem, felöltöztem és lementem a hotel kis büféjébe és ott vártam a többieket.Rendeltem egy kávét és láttam, hogy Katie jött be a büfébe és nézelődik, amikor megpillantott engem magabiztosan elindult felém.
-Hát te?-kérdezte mikor már elért hozzám
-Hát én?
-Hogy hogy ilyen hamar felkeltél?
-Hát így-mondtam kicsit flegmán mire ő értetlenűl nézett rám
-Neked meg mi bajod?
-Semmi,fáj a fejem
-Az nekem is de azért nem kell flegmának lenni.Amúgy a többiek még alszanak?
-Honnan tudjam?-láttam rajta, hogy rosszul esik neki, hogy így beszélek vele
-Jó én megértem, hogy fáj a fejed, képzeld nekem is, de én szépen kérdeztem,illenne szépen is válaszolnod!-mondta dühösebben
-Ha te mondod-mérgesen nézett rám, majd felállt és gyors léptekkel kiment az ajtón.Sajnálom,hogy így kell vele bánjak, de mindkettönknek jobb, hogyha nem szeretek bele.Kedvelem, de én nem vagyok egy olyan ember,aki hosszú távú kapcsolatot tud fentartani és az is baj, hogy Katie mást akar, nem engem.Persze egy része akar engem, de az is csak azért, hogy elfelejtse azt a másik fiút.



Katie szemszöge:




Kirohantam a büféből.Nem bírtam tovább hallgatni a bunkóságait.Még is mi baja van?Áh értem már, csak szexre voltam jó és mindeddig,csak azért volt ilyen kedves, hogy ágyba vihessen.Hát nem sikerült neki, mert nem ágyban csináltuk.Na jó, mindegy attól még csináltuk.
-Hé Katie-hallottam hátam mögűl Louis hangját
-Jóreggelt-mosolyogtam
-Hát az nem olyan jó..szétrobban a fejem-jött közelebb.
-Nekem is, de gyere van a szobámban fájdalomcsillapító-mosolyogtam
-Áh köszönööm, te vagy a megmentőm.-vállamra tette a kezét, majd úgy indultunk fel a lépcsőn, majd a folyósón át egészen a szobáig, majd bementünk.
-Harry hol van?-húzta fel a szemöldökét
-Lent a büfében,énis ott voltam nála,de fogalmam sincs mi baja.
-Miért?
-Nagyon bunkó volt.
-Mi történt?-Egy darabig tétováztam,hogy elmondjam-e vagy ne Louisnak, hogy mi történt tegnap,de végűl úgy döntöttem, hogy elmondom neki, talán jobb is lesz elmondani valakinek és Louis nagyon jól ismeri Harryt, tanácsot is adhat.
-Na jó elmondom de köztünk marad?
-Természetesen,semmi mozgó dolognak ezen a földön nem mondom el!Még a recepciónál lévő aranyhalnak sem-felnevettem
-Lökött-mosolyogtam rá
-Na de mondjad!
-Oké-kifujtam a levegőt-tegnap a buliba mikor elmentünk Harryvel táncolni, nagyon pörögtünk..aztán jött egy lassú szám és arra is táncoltunk,de csak egymás szemét néztük, végűl már nem is táncoltunk,hanem bámultuk egymást, aztán megcsókolt és bevitt a fürdőbe és.....megtörtént-'megtörtént'..ezt a szót nehezen ejtettem ki a számon.Egy darabig elképedve nézett,maj dűhbe lábbat a szeme.
-Te megörűltél?Harry nem egy kapcsolatember.Hogy lehet ilyen hűlye, hogy veled is megtette,nem hiszem el pedig figyelmeztettem.-mondta mérgesen Louis
-De tegnap este azt mondta,hogy én más vagyok mint a többi lány és, hogy látott engem szenvedni,de mégis látta a szememben a reményt.Ma meg mért volt ilyen bunkó?-már a sírás szélén álltam, de nem akartam megtörni, többszőr nem.Louis vállára borultam ő meg simogatta a hátam.Jó érzés volt.Ezekben a napokban rengetek dolog történ és örvendtem, hogy lett egy nagyon jó barátom, akinek elmondhatom ezeket.Végűl nem bírtam, zokogásban törtem ki.Ott, abban a pillanatban, Louis karjaiban,  minden kijött belőllem.
-Sssh, nyugodj meg-nyugtatott
-Miért pont velem történik ez?Mit tettem én a világ ellen?-ordítottam.Megint átvertek,mindig átver mindenki?Mivan a homlokomra van írva, hogy: Átverték, rúgj bele még teis.Csak ezek jobban fájtak mint egy rúgás.Most nem csak Harry miatt sírtam, hanem minden miatt, ami velem történt az utobbi időben.Sokat sírtam,de még nem volt olyan pillanat, hogy valaki vállán sírhassam ki magam.
-Nem tettél te semmit.Hidd el.Ne engedd el magad!Ezek után már csakis jobb jöhet.Ne foglalkozz Harry-vel,nem érdemes érte így sirni-mondta nyugodt hangon, amitől énis egy picit lenyugottam.
-Nem csak Harry miatt,hanem minden miatt ami most történt velem.Csak jó volt ezt így most kiadni magamnból és elmondani valakinek.De igérem, hogy ez volt az utolsó, hogy ezek a dolgok miatt sírtam-probáltam mosolyogni, Louis is rámmosolygott gyengéden és megsímogatta az arcom.
-Na de mostmár add azt a fájdalomcsillapítót, mert itt halok meg-nevetett  és én felpattantam az ágyból odaadtam a fájdalom csillapítót  és lement vízért.Bementem a fürdőbe és rendbeszedtem magam.


Harry:



Még mindig a büfében ültem aztán valaki egy kis pofot adott a fejemre.
-Mond te normális vagy Styles?-mondta Louis, majd leűlt a velem szemben lévő székre-most mondta el Katie, hogy mit csináltatok tegnap.Nem megmondtam, hogy őt hagyd békén?Ma még itt flegmáskodsz vele.
-Figyelj, én békén hagytam volna, de nem bírtam, muszáj volt.Elvarázsolt ez a lány.
-Akkor mi a fenének bánsz így vele?-dühöngött
-Mert félek,hogy beleszeretek.Te ismersz a leegjobban Louis, tudod, hogy velem nem történik ilyesmi.De ő a régi barátját szereti, érted?Nem birnám ki, hogyha úgy kéne vele éljek, hogy mást szeret-mondtam már mérgesebben énis és Louis olyan képett vágott,  mintha mindent megértett volna.-és ő csak azért feküdt le velem, mert nincs itt a barátja és biztos elakarja felejteni.
-Ezt most tényleg te mondtad?-csoálkozott Louis és elnevette magát-azt hiszem, hogy te már szereted
-Nem szeretem..még...annyira-erre csak egy nagyot vigyorgott és bevette a gyógyszerét-jó, igaz, más hatással van rám mint a többi lány, de ezt nem szabad, ez így nem helyes.
-Erre tegnap is rájöhettél volna mielött..khm*..tudod.
-Már nem tehetek ellene semmit...





Lehet, hogy már ma felteszem a következő részt :D de ahoz minimum 4 komment összekéne gyüljön, hanem cask holnap jön.