5.rész-visszatérni a multba,majd örökre elhagyni

Nagyon nagyon örülök, hogy egyre többen olvassák a bloggom, nagyon köszönöm.És írjatok kommenteket, mert nagyon bíztatóak számomra, és öröm látni,hogy tetszik :)



Lementünk reggelizni.Csináltunk egy pár szendvicset és beültünka nappaliba tv-zni, valami filmet  kezdtek nézni,de én nem nagyon figyeltem rá.Elméjültem a gondolataimban.Elkell menjek anyáékhoz a cuccaimért.
-Kérlek,elvisztek ma a szüleimhez? Elkéne vegyem a cuccaimat.-mondtam  picit szomorkásan,megtörve a csendet.
-Persze,mikor mennénk?-szólalt meg mellettem Harry
-Lezuhanyzom, elkiszülök és mehetünk.-és feláltam.Túl gyorsan ezért picit megszédültem.Elindultam a lépcsőn, fel a fürdőbe,be a zuhany alá és folytattam magamra a forró vizet,mely testemet égette  már,de nem érdekelt.Legördült egy könnycsepp szememből, régi emlékek jutottak eszembe.Már semmi nem lesz olyan mint régen.Egyszerre jött minden.James megígérte,hogy visszajön,de én nem hiszek benne.De várni fogok rá.Annyi érzés van bennem,annyira kiadnám ezt, akár egy ordítással.Hirtelen megpillantottam valamit a szekrényben, oly szépen játszottak rajta az ablakaból szűrődő nap sugari.Elzártam a csapot,kezemmel levettem egy törölközöt és magam köré csavartam.Kivettem a szekrényből a pengét.Mikor megláttam  milyen éles,megrémültem és visszatettem.Felvettem a ruhát amit Harry adott,a nővérétől maradt itt, Gemmától.Felöltöztem, majd lementem.Harry már kész volt és engem várt.Beültünk a kocsiba és elindultunk,elindultunk a múltba.Mutattam az utat, majd mikor beértünk az utcába, deja vu érzes fogott el.Megpillantottam a játszóteret,ahol kiskoromban játszottam minden délután a barátaimmal és mikor nagyobb lettem, itt probáltam meg először a cigit, majd a drogot.Itt  ismertem meg James-t..tudtam  hogy veszélyes.A suliban híre volt, mindenki ismerte és mindenki félt tőle,csak én nem.Ő  ezt észrevette,ezért érdekesnek tüntem a szemében.Mindíg más voltam mint a többi ember és nem mások elvárásai szerint  éltem.Ez érdekelte őt és engem meg a veszély érdekelt,az izgalom.Mielött nem találkoztunk volna is kiváncsi voltam rá és akkor a barátnőm pasija volt a legjobb haverja.Így ismertem meg őt.Éjjel-nappal sms-eztünk, északákon át telefonáltunk,eleinte csak kaland volt, csak játék,néhány elcsattant csók.De komolyra fordult a dolog, és megkérdezte, hogy leszeke a barátnője.Persze, hogy igent mondtam.Itt kezdödött az igaz kaland.
-Bemenjek veled?-törte meg gondolatmenetem Harry
-Nem szükséges-legyintettem a kezemmel
-De a böröndöket nem tudod egyedűl lehozni,felmegyek és segítek-bolintottam majd leparkolt a ház elött.
Kiszáltam a kocsiból, nagy levegőt vettem és elindultam.De az ajtó elött megtorpantam  és csak néztem.Harry megsimitotta a hátam, ránéztem és mosolyogtam.Erőt vettem magamon majd csendben benyítottam,hátha nem veszik észre, hogy jöttem.Szerencsére az ajtó nem nyikorgott.Bementünk és az előszobába senki sem volt.Lábujhegyen lépkedtünk el a  lépcsőig, majd csilingelő nevetés érte el fülem.Ezt a nevetést mindenhol megismerném.Ez az a nevetés, ami a legszomorúbb napokon is felvídította a házat.Anya nevetése...
Felmentünk a lépcsőn, majd be a szobámba.Gyorsan elővettem a bőröndöm és a ruháimat, és a legfontosabb dolgaimat bepakoltam.Két böröndbe fértek bele a cuccaim.Sajnálom, hogy itt kell hadjam a szobát,a házat és az eddigi életem.Tudom jól, hogy ezt nem muszáj, de  én nem tudnék már  itt élni,azokkal az emberekkel, akikben akkorát csalódtam.Elindultunk lefelé, Harry vitt két bőrödnöt, én meg egy hátizsákot.Sikeresen elértünk az ajtóig.
-Katie?-hallottam apa hangját a hátam mögűl..pffu, ezt nem úsztam meg.Megfordultam és nevelőapám aggodó tekintetével találtam szemben magam,majd anya jött oda.Egyből könnybe lábadt a szeme,odafutott hozzám és megölelt, de én ellöktem magamtól, és ő hátrább lépett egy lépést
-Hol voltál?Halálra aggodtuk magunkat-szólalt meg egykori édesanyám
-Semmi közötök hozzá-mondtam
-De igenis van közünk hozzá, mi neveltünk fel és szerettünk,szüleid helyett szüleid voltunk.-mondta határozottan
-Senki sem kért meg rá-emeltem fel a hangom-ha szerettetek volna, nem hazudtatok volna
-Nem akartunk megbántani-szolt közbe apa
-Akkor ti nem bántottatok volna meg,talán csak az igazi szüleimre haragudtam volna.
-Katie-sajnálkozott Jessica(anya)
-Gyülöllek benneteket-suttogtam flegmán, de hallhatóan és kiviharoztam.Harry utánam.Eddig bírtam, a könnyek utat törtek maguknak és már egyre jobban zokogtam.Harry magához húzott és megölelt.Én szorosan a mellkasába turtam fejem és úgy sírtam.A hátam simogatta,ami picit lenyugtatott.Hirtelen az illatára öszpontosítottam.Annyira finom és férfias volt.Picit eltávolodtam tőle, de még mindíg karjaiban voltam.És felnéztem rá, ő is engem nézett.Tekintetünk egymásba fort pár pillanatra,de végül elhuzodtam és beültem a kocsiba.Harry is így tett és beült mellém.
-Köszönöm-mondtam, amit ő egy mosolyal viszonzott, majd beinditotta a kocsit,és elindultunk.Azt hittem egyszerű lesz itt hagyni a multat.Azt hittem, hogy csak beszállok a kocsiba,ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet.
Amikor hazaérkeztünk, Louis  nagyon boldogan fogadott és bejelentette, hogy ma bulizni megyünk.Remek..most valahogy pont erre nincs kedvem.Probáltam ellenkezni, de nem lehetett.Már 3 az óra.Felmentem és elkeztem bepakolni a cuccaimat a szekrénybe.Amikor végeztem, elkezdtem ruhát nézni a bulira, majd kiválasztottam.Nincs olyan sok a ruhám és nem is annyira márkásak.Nem vagyok egy divatguru, egyfajta stílusom van és az szerint öltözködök évek óta és sosem érdekelt más véleménye.Szóval kiválasztottam a ruhát és  kivasaltam, majd lementem a többiekhez és elkezdtem beszélgetni a nappaliban Liam-mel és Niall-el.Zayn meg még picit haragudott  rám szerintem, a két beszélgetőtársam mit sem tud az egészről.Egyszer majd elmondom nekik.Ők is olyan viccesek és jófejek, mint a többiek.Nagyon megszerettem őket.Végül felmentem készülödni a bulira és megpróbálom majd a legjobb formám hozni.